Emlékszel még arra, hogy amikor első alkalommal megszervezeted a Digital-Media Hungary konferenciát, milyen reményeket fűztél ehhez a találkozóhoz?
Őszinte leszek, semmilyet. Az apropóját az adta, hogy akkor alakult meg az Országos Rádió és Televízió Testület, amely, ha jól emlékszem, 1996. február 27-én ratifikálta a médiatörvényt, és senki nem értette, hogy pontosan miről is van szó. Emellett új szereplők érkeztek az élet számos területére, így pezsgett a médiaélet is. Akkor arra gondoltam, hogy jó szolgálatként, milyen hasznos lenne, ha egy találkozón összejönnénk, beszélgetnénk a médiatörvényről és megismernék az Országos Rádió és Televízió Testületet. Kezdetben csak egy fogadással egybekötött fórumot terveztünk az Andrássyn, aztán arra gondoltunk, ha már lesz egy fórum, akkor kellene egy felvezető előadás is. Végül Budapestről eljutottunk vidékre. De ha már vidékre mentünk, akkor úgy gondoltuk, lehet akár több napos is rendezvény. Ennek az eszkalációs folyamatnak ’96 februárjában az lett a vége, hogy csináltunk egy konferenciát, az lett az első Media Hungary-t, és ha jól emlékszem, a rendezvény nevét a feleségem, Nyerki Zsuzsanna találta ki.
Hogy emlékszel, milyen volt ez az első konferencia?
Annyira jól sikerült, hogy azonnal 370-en jöttek el. Akkor még nem voltak konferenciák, csak kongresszusok voltak.
Talán nem tűnik nagyképűnek, ha azt mondom, mi voltunk a hazai konferenciabiznisz, azon belül is a kereskedelmi konferenciák megalapozói.
Már akkor úgy gondoltam, hogy csak úgy lehet megőrizni egy konferencia minőségét, ha oda jegyet kell venni. Egy kétnapos jó programért és jó előadókért lehet pénzt kérni. Az első konferencia olyan jól sikerült, hogy ’97-ben már várták az emberek. Azt is megcsináltuk, és az is annyira jól sikerült, hogy ott eldöntöttem, lesz folytatás. Akkor érettem meg, hogy a konferencia nem más, mint egy médiafelület. Előfizetőid vannak, akik jegyet vesznek, és szponzoraid vannak, akik hirdetnek. Ha jó műsort csinálsz, ha értéket adsz és tudást közvetítesz, akkor mint egy moziba vagy egy színházba, megveszik a jegyet.
Minden konferenciának van egy tematikája, amit tudatosan megtervezel. Az ideinek is van egy nagyon érdekes címe: Személyre szabott szabadság. Miért ezt választottad?
Van ennek egy filozófiája. A totális szabadság nem szabadság. Gondolj csak bele, az igazi szabadság az, amikor a határaidat tudod feszegetni, és mindeközben jól érzed magad. Ebből alakulhat ki egyfajta boldogságsiker. A másik a személyre szabott szabadság. Már sokszor, sok helyen elmondtam, hogy ha nem figyelünk oda, a világ két-három-négy részre fog szakadni. A digitalizáció által határtalan világbirodalmak jönnek létre, ilyen a Google-tól kezdve az Amazonon, a YouTube-on és a Facebookon át a Tiktokig minden. Nézzük csak meg, ma már ki tárgyal a világról, Putyin, Trump és a kínai elnök, Hszi Csin-ping. Az adatok alapján szinte perszonalizálva van mindenki, mindenkiről mindent lehet tudni. Olyan ez, mint az 1984, vagy Huxley Szép új világa. Ezek is arról szólnak, hogy megfigyelnek, adatot gyűjtenek rólad, és neked ebben a világban kell megtalálnod a személyre szabott szabadságod.
Ebben a világban nem lesz két egyformán szabad ember. Bár ez némiképp utópisztikusan hangzik, de nekünk ebben a világban kell megtalálnunk a saját utunkat.
Van egy alcíme is a konferenciának: Előttünk a fordulópontok, utánunk a vízözön. Ez alatt mit értesz?
A korábbi konferenciákon a teremtéstörténeten keresztül dolgoztuk fel a 2000-es éveket 2024-ig. Megnéztük a kozmológiai nagy bummot, Ádám és Éva történetét, a vallások születését, a kognitív forradalmat, a mezőgazdasági forradalmat, a birodalmak kialakulását, tényszerűen egészen addig, hogy az emberek rájöttek arra, ahhoz, hogy a társadalmat egyben tartsák, ahhoz bizony szükség van filozófiára és pszichológiára. Éppen ezért a tavaly az októberi Internet Hungaryn már a filozófia megszületéséről beszéltünk. És hogy mi volt ennek a lényege? Az, hogy kiviláglott, a világ egy örök ciklikus mozgásban él. Ezeknek a ciklusoknak mindig van egy csúcspontjuk, ott elegünk lesz, vagy úgy érezzük, nincs benne további fejlődési lehetőség, és elindulunk egy másik irányba. Ezeket a paradigmaváltásokat mindig óriási kilengések veszik körül, amitől hirtelen valami megváltozik, valami egészen más lesz. Ezt a hatást nevezte el Nassim Nicholas Taleb libanoni-amerikai esszéíró, filozófus és milliárdos fekete hattyúknak, ami a változás szimbóluma lett. Mire rájöttünk a filozófia szükségszerűségére az elmúlt évek konferenciáin, elérkeztünk oda, hogy 2025-ben és 2026-ben óriási paradigmaváltozások lesznek.
A második világháború óta nem volt akkora paradigmaváltozás, mint amit most sok minden más mellett a mesterséges intelligencia jelent.
Innen már csak egy lépés eljutni az „embertelen” kereskedelemig, amikor egy termék életciklusa megtervezhető úgy, hogy az előállítástól az értékesítésig egyáltalán nincs szükség emberre, mert a mesterséges intelligenciával szinte bármit meg tudunk már oldani. És innentől már nem csak a kereskedelem, hanem a marketing és a média is „embertelen” lesz. Ezt vesszük majd végig, majd feltesszük a nagy kérdést, miszerint, ha „embertelenül” szinte minden megy, mi lesz majd az ember boldogsága. Igaz a mondás, hogy nem szembenézni az igazsággal a legnagyobb bűn.
Mindennek tükrében hogyan építetted fel az idei konferenciát?
A csaknem 300 előadó közül nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egytől egyig jó, és biztos, hogy ott lesz a média minden jelentős és befolyásos alakja. Amit a fentiekben elmondtam, azt a két nap alatt öt teremben egy az egyben leképezzük a versenypiacra. Az első nap a stratégiákat, vagyis a versenypiacot, másnap pedig a taktikát, vagyis egyebek között a társadalmat, a kereskedelmet, a marketinget és a médiát vesszük sorra. Vagyis azt vizsgáljuk meg, hogy az utóbbiak milyen összefüggésben állnak a versenypiaccal, ezzel párhuzamosan pedig rengeteg friss, a témánkhoz szorosan kapcsolódó kutatást itt bemutatunk.
Fotó: Tóth Balázs
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
Veszélyt jelenthet a vállalatokra a mesterséges intelligencia?
