Hihetetlen belegondolni, hogy az olimpiai és paralimpiai játékok időszaka alatt több mint 13 millió fogást készít kétszáz elszánt séf. Az olimpiai faluban és a további versenyhelyszíneken is arról gondoskodnak, hogy a világ legjobb versenyzőinek tápanyagigényét maximálisan kielégítsék, sőt mindeközben a francia gasztronómiával is megismertessék a Föld minden tájáról érkező, közel 15 ezer sportolót. Úgy képzelem, ők is versenyt futnak az idővel, hatalmas súlyokat emelgetnek, izzadság gyöngyözik a homlokukon, és egy tökélyre fejlesztett recepturát szeretnének a lehető legpontosabban prezentálni. A tét természetesen más… Ám ha az ételekre nemcsak energia- és tápanyagforrásként, hanem ízélmények előidézőjeként gondolunk, máris látjuk, mekkora feladat az övék.
A konyhák világversenye vajon mikor ír történelmet?
A 200 szakács munkáját Charles Guilloy séf hangolja össze, aki több mint 20 éve van a pályán, de az olimpiai láng minden bizonnyal az ő konyhaművészetének tüzét is tovább táplálja. Charles Guilloy neve mellett négy olyan séf híre keringett az utóbbi időben a francia sajtóban, akik kreatív munkájukkal még magasabb szintre emelik az olimpia és a gasztronómia találkozását: Alexandre Mazzia, Stéphane Chicheri, Akrame Benallal és Amandine Chaignot.
Ahogy a 2024-es párizsi olimpia történelmet ír azzal, hogy ugyanannyi férfi és női sportoló képviselteti magát a mezőnyben, úgy azt is fontos mérföldkőnek érzem, hogy a fenti séfek sorában nő is szerepel. Azt, hogy a séfhivatást még mindig egy férfiak által választott, illetve dominált pályának tekinthetjük, érdekesen szemlélteti az az adat, miszerint idén Franciaországban 52 étterem nyerte el első Michelin-csillagát, amelyből mindössze 6 helyen nő a séf.
Spontaneitását és kreativitását jegyzi a Michelin Guide
Amandine Chaignot a MasterChef France televíziós műsor zsűritagjaként vált híressé, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ország legkiemelkedőbb kulináris szakembereivel dolgozott együtt Alain Ducasse-tól Jean-François Piège-en át Éric Frechon-ig. Majd 2019 októberében, Párizs 10. kerületében szélesre tárta saját éttermének ajtaját. A Pouliche spontaneitásával és kreativitásával írta be magát a Michelin Guide-ba, ahol arról is olvashatunk, hogy szerdánként teljesen vegetáriánus, vasárnaponként pedig tartalmas, családi menükkel várják a vendégeket – miközben a hét minden napján a piacon frissen, gondosan beszerzett alapanyagokra fókuszálnak.
A séf konyhaművészetébe három további párizsi helyszínen nyerhetünk betekintést: a Montmartre lankáin a Café de Luce kávézó és bisztró kínálatát, a 8. kerületben – az 1952 óta működő Carita szépségházzal kollaborációban – a Rosy et Maria fogásait, 400 métert sétálva pedig az emblematikus Florida hotel Nepita nevű éttermének ételeit kóstolhatjuk.
A Plaza Athénée konyhájától egy újabb saját étteremig
A séf gyermekkorában olyan hivatásokról álmodozott, mint a tűzoltó, az állatorvos és a kalandor, de a családi hagyományokat figyelembe véve gyógyszerészetet tanult. Azonban mielőtt ráébredt volna, már máshol találta meg azt, ami igazán felvillanyozza – beiratkozott a párizsi Ferrandi csúcsgasztronómiai iskolába. Az alapok elsajátítása után csapott fel úgy igazán az új karrier hurrikánja: először Mark Singer séf vette a szárnyai alá, majd olyan kivételes brigádokban dolgozott, mint a Maison de l’Aubrac, a Maison Prunier és a Plaza Athénée csapata. A konyhai know-how mellett a szenvedélyüket, érzékenységüket és inspirációjukat is örökölte.
Ahogy a bemutatkozásában is írja, az egyik legbonyolultabb dolog, amikor a stílusát kell körülírnia, hiszen a gyökerei franciák, de hagyja, hogy minden elragadja, ami körülveszi, amit szeret. „Az ételeim azt tükrözik, aki vagyok: egyszerű, spontán, őszinte. A körülmények és vágyak mentén ez olykor másként fejeződik ki, ám a falánkságot és a nagylelkűséget soha nem tévesztem szem elől. Hiszen végső soron az élvezet és a megosztás a cél” – mondja Amandine Chaignot, aki jelenleg leendő éttermén dolgozik, amely az egyik kedvenc gyógynövényének nevét fogja viselni: Sauge, vagyis zsálya.
Kiemelt kép: Canva
