A nők biztonsága közös üggyé vált
Október 11-én szokatlan összefogás indult a magyar médiában. A Dívány, az ELLE, az Éva, a Femina, a GLAMOUR, a JOY, a Marie Claire, az nlc.hu, a Nők Lapja, a Story, a Best, a Terézanyu és a WMN.hu szerkesztőségei Rácz Zsuzsa író kezdeményezésére közös kampányhoz csatlakoztak.
A résztvevő médiumok október 11-én egységesen lecserélték közösségi felületeik borítóképeit, és november 25-éig, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjáig cikkekkel, riportokkal és edukációs tartalmakkal foglalkoznak a témával.
A kezdeményezés középpontjában egy konkrét cél áll: a szerkesztőségek arra kérik a magyar kormányt, hogy ratifikálja az isztambuli egyezményt, amelyet Magyarország 2014-ben már aláírt, de azóta sem erősített meg. A kampány üzenete szerint a nők elleni erőszak nem kizárólag magánügy, hanem olyan társadalmi probléma, amelynek megelőzésében és kezelésében az intézményeknek, a szakmai szervezeteknek és a nyilvánosságnak egyaránt szerepe van.
Mit jelent valójában az isztambuli egyezmény?
Az isztambuli egyezmény egy nemzetközi szerződés, amely a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők felelősségre vonására hoz létre átfogó keretrendszert. Nem csupán arról rendelkezik, hogyan kell fellépni, amikor már megtörtént a bántalmazás. Ugyanilyen fontos része a megelőzés, a megfelelő intézményi segítség biztosítása, valamint annak megakadályozása, hogy az áldozatok ismét erőszaknak legyenek kitéve.
Az egyezmény többek között a védett szálláshelyek, a jogi és pszichológiai segítségnyújtás, a krízishelyzetben elérhető támogatás és a hatóságok közötti együttműködés jelentőségét hangsúlyozza. A szerződés végrehajtását egy független szakértői testület, a GREVIO ellenőrzi, amely értékeli, hogy a részes államok milyen intézkedéseket tesznek vállalásaik teljesítésére.
A gyerekek biztonsága sem választható külön
A kampány egyik hangsúlyos üzenete, hogy a gyermekvédelemről nem lehet a családon belüli erőszak kérdésétől függetlenül beszélni. A bántalmazó kapcsolatokból való kilépés sok esetben nem jelenti automatikusan a veszély megszűnését. Különösen összetetté válhat a helyzet, ha közös gyermekek is érintettek, és a szülők közötti kapcsolattartás, illetve a gyermekelhelyezés kérdéseiről kell dönteni.
Az isztambuli egyezmény 31. cikke ezért külön kitér arra, hogy a gyermekelhelyezéssel és kapcsolattartással kapcsolatos döntések során figyelembe kell venni a korábban előfordult erőszakot. A kapcsolattartási jog gyakorlása nem veszélyeztetheti sem a gyermek, sem a bántalmazás áldozatának biztonságát.
A 48. cikk pedig tiltja a kötelező alternatív vitarendezési eljárásokat, így például a kötelező mediációt az egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos ügyekben. Ennek hátterében az a felismerés áll, hogy egy bántalmazó kapcsolatban a felek nincsenek feltétlenül egyenrangú helyzetben, ezért az áldozat nem mindig tudja szabadon képviselni saját érdekeit.
A kampány szervezői szerint a magyar intézményrendszer jelenlegi működése nem minden esetben biztosít megfelelő védelmet az érintetteknek, ezért a jogi szabályozás mellett a gyakorlati segítségnyújtás fejlesztését is szükségesnek tartják.
A megelőzés legalább olyan fontos, mint a beavatkozás
A kezdeményezés arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépés nem kezdődhet akkor, amikor valaki már közvetlen veszélyben van. A megelőzéshez társadalmi szemléletformálásra, tájékoztatásra, a bántalmazás különböző formáinak felismerésére és az elérhető segítség megismertetésére is szükség van.
Ebben a médiának is szerepe lehet. A kampányban részt vevő szerkesztőségek ezért vállalták, hogy november 25-éig rendszeresen foglalkoznak a nők és gyerekek biztonságával, valamint az isztambuli egyezmény rendelkezéseivel. A közös fellépéshez civil és szakmai szervezetek, valamint további sajtóorgánumok csatlakozását is várják.
Több mint 22 ezer ember támogatja a petíciót
A szerkesztőségek a kampány mellett arra is felhívják a figyelmet, hogy Hajnal Edina nőjogi szakértő és Murinai Angéla író korábban azonos céllal indított petíciót, amelyet a sajtóközlemény megjelenéséig már 22 600-an írtak alá. A petíció itt érhető el.
A kezdeményezéshez kapcsolódva Antoni Rita nőjogi szakértő, aktivista és Dobray Sarolta író egy beszélgetésben részletesen is körbejárják, milyen változásokat jelenthetne az egyezmény ratifikálása, és milyen problémákkal szembesülnek jelenleg a bántalmazást elszenvedő nők és gyermekek. A beszélgetés ezen a linken tekinthető meg.
A kampány november 25-éig tart, de a szervezők célja, hogy a nők és gyerekek biztonságáról szóló párbeszéd ennél hosszabb távon is folytatódjon.
