Mit tanultál a különböző kultúrákból a kapcsolódásról?
Szerintem ez mindig előnyömre vált. Több kultúrát ismerek, ezért sokkal könnyebben megtalálom a közös hangot az emberekkel. Fiatalon hatósági tolmácsként dolgoztam, és több tízezer emberrel találkoztam, így idővel megtanultam nagyon gyorsan ráhangolódni a másikra. Figyelem a beszédritmusát, a testbeszédét, az apró reakcióit is. Ezek elsőre jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, mégis sokat számítanak abban, hogy a másik komfortosan érezze magát. Innen pedig már sokkal könnyebben kialakul a bizalom.
Hogyan lehet ötvözni a kultúrák tapasztalatait?
Mindig azt vallottam, hogy mindenhonnan a legjobb ötleteket, szokásokat érdemes összegyűjteni. Amikor például Pakisztánba utazom, sokszor viszem magammal azt, amit itt, Magyarországon vagy Európában tapasztalok, és ezt a tudást a partnereimmel is megosztom. Van, amikor idő kell ahhoz, hogy megértsék, mit miért mondok vagy csinálok. De ha elmagyarázom, miért működik egy adott szokás, általában nyitottak rá, és ők is látják, hogy ez nem feltétlenül rossz dolog.
Az üzleti életben hogyan lehet bizalmat építeni?
A szakmai tudás szerintem önmagában is bizalmat épít. Egy tárgyalás során először mindig azt nézzük meg, hogy valóban arra van-e szüksége a partnernek, amit eredetileg elképzelt, vagy létezik számára jobb, akár költséghatékonyabb megoldás. Én először szakmai tanácsot szeretnék adni, és csak utána jön az üzleti rész. Így a partner is érzi, hogy nem mindenáron eladni szeretnék neki valamit, hanem tényleg azt keresem, ami az ő szempontjából a legjobb megoldás.
Mitől válik egy üzleti kapcsolat valóban hosszú távú együttműködéssé?
Akkor, ha a partner úgy érzi, egyenlő félként kezeljük.
Számomra a legjobb üzlet az, amikor mindkét oldalnak jó. Nálunk nincs minimum- vagy maximum-vásárlási limit, minden termékünk készleten van, nem kell heteket várni rá. A partner annyit vásárol, amennyire szüksége van, és ez nem befolyásolja az árat. Ezeket a szabályokat tudatosan alakítottuk ki. Ma már sok partner ajánlás útján érkezik hozzánk, a legjobb marketingnek a szájhagyományt tartom.
Mitől lesz egy vállalkozás valódi közösség, nem csupán munkahely?
Nem szeretem a főnök-alkalmazott viszonyt. A kollégáimmal közvetlen a kapcsolatunk, nem mikromenedzselek. Megbeszéljük a feladatot és a határidőt, aztán rábízom, hogyan végzi el. A vezetői gondolkodásom alapja egyszerű: ha én lennék az ő helyében, mikor tudnék a legjobban és legproaktívabban dolgozni. Ezeket a feltételeket próbálom megteremteni.
Mi alapján választod ki azokat az embereket, akikkel együtt dolgozol?
Elsőként mindig azt kérem: „Mesélj magadról, de olyat, ami nincs leírva az önéletrajzodban.” Számomra ugyanis nem feltétlenül az adott szakmai tapasztalat a döntő. Minden cég más, a rendszereket és a folyamatokat pedig meg lehet tanulni. Engem sokkal inkább az emberi oldal érdekel: hogy megbízható-e az illető, hogyan gondolkodik, és képes-e továbbvinni azt a szemléletet, amit én is képviselek. Nálam a bizalom az első. A többi pedig úgyis akkor derül ki igazán, amikor elkezdünk együtt dolgozni.
Mely döntéseid határozták meg leginkább, hogy ma hol tartotok?
A legjobb döntéseim sokszor éppen akkor születtek, amikor úgy éreztem, hogy már nincs tovább, mégis azt mondtam magamnak: próbálkozni kell, nem szabad feladni. A kitartást ezért az egyik legfontosabb tulajdonságnak tartom. Szerintem nincs olyan hegy, amit előbb-utóbb ne lehetne megmászni. Ehhez viszont rengeteget számít a család támogatása is, mert amikor a körülötted lévők akkor is hisznek benned, amikor te éppen nehezebben teszed, az nagyon sok erőt tud adni.
Milyen értékeket adsz tovább a gyerekeidnek?
Részünkről egyáltalán nem elvárás, hogy majd továbbvigyék a céget. Bármit választhatnak, amivel felnőttként szívesen foglalkoznának. Sokkal fontosabb számomra, hogy a kitartást, az emberséget és a becsületet vigyék magukkal, és bármit is csinálnak, azt szívvel-lélekkel tegyék. Ha ez megvan, szerintem nagyon nehéz igazán rossz irányba menni, bármilyen szakmát is választanak.
Fotó: Pejkó Gergő
A Yasur Majidivel készült interjút a Remind Bookazine őszi lapszámában is elolvashatod.
