Van egy pont az életben, amikor már nem tudunk ugyanúgy továbbmenni. Nem feltétlenül történik valami látványos, nincs nagy összeomlás, nincs ajtócsapódás, nincs drámai felismerés, csak egyszer csendben megérezzük: ami régen jó volt, az már nem ugyanaz. Amit régen akartunk, már nem biztos, hogy vágyunk rá, és mi magunk sem vagyunk már azok, akik korábban voltunk. Wolf Kati története azt bizonyítja, hogy egyszerre nehéz, de ugyanakkor felszabadító is, ha a változást elfogadjuk.
