Emlékszel, hogy melyik Szabó Magda szöveggel találkoztál életedben először?
Gyerekkoromban Szabó Magda még nem volt az iskolai tananyag része, így az iskolában nem hallottam róla. Az első regénye, ami a kezembe került Az ajtó című kötet volt, amelyet a nagymamámtól kaptam, de megvallom, akkor még nem olvastam el. A nagymamám minden születésnapomra a könyvespolcáról vett le egy könyvet, azt ajándékozta nekem egy-egy személyes üzenetet írva az első oldalára. Nagy becsben van a mai napig az említett kötet a könyvespolcomon.
Mikor került újból a kezedbe a könyv?
Később, felnőttként, amikor elolvastam, aztán pedig Szabó Magdával való személyes találkozásaim egyikén. Elvittem magammal a könyvet és elmeséltem neki, hogy nagymamám azt kívánta, amikor nekem ajándékozta, hogy egyszer találkozhassak vele, ezért is fontos nekem éppen ez a kötet. Megkértem, hogy írjon valamit a már benne lévő nagymama üzenet mellé. Írt is, sőt azt a bizonyos cicafejet is odakanyarította, amit sokaknak rajzolt a dedikálásai alkalmával.
Hogyan találkoztál Szabó Magdával?
Több mint húsz éve vezetek egy kulturális egyesületet, amely rendezvényeire több alkalommal meghívtuk. Minden találkozás és beszélgetés mély nyomot hagyott bennünk, a beszélgetések alkalmával mindig nagyon közvetlen volt. Alázatot, és érdeklődést mutatott felénk. Természetszerű talán, hogy mi, a szervezők és a résztvevők csodálattal néztünk fel rá, de ami mindig meglepett, hogy benne is volt valamiféle őszinte várakozás, nyitottság és figyelem azok iránt, akik ott voltak és megtisztelték őt a jelenlétükkel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a személyes találkozások és a beszélgetések révén közelebb kerültünk egymáshoz, tartottuk a kapcsolatot.
Mesélsz erről a kapcsolatról?
Most úgy érzem, hogy az akkori gondolatai olyan anyai jótanács félék voltak, és ma már talán jobban értem, hogy mit miért mondott. A tanítás a vérében volt, egész életében tanított, minden mondatával, gondolatával, írásával, mozdulatával. Ez megmaradt akkor is, miután abbahagyta a tanítást. Nagyon tetszett, hogy mindig megvolt a véleménye a világ dolgairól, és szerette is elmondani, de sosem bántó vagy tolakodó módon, inkább nagyon intelligensen, szépen tálalta. Volt benne egyfajta figyelmesség és kedvesség, amit mindenki megtapasztalhatott, aki kapcsolatba került vele. Egyfajta kislányos izgalom volt bennem, ittam a szavait minden találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával, no és persze, ha levelet kaptam tőle.
Leveleztetek?
Azt azért így nem mondanám, de volt jónéhány levélváltásunk. Éppen a napokban találtam meg egy 2002. december eleji levelet, amelyben még az októberi születésnapi megemlékezésekről ír és arról, hogy a tél már nem a barátja a vírusok miatt, az orvos nem engedi, hogy kimozduljon. Szerettem olvasni a leveleit, hiszen abban is jelen volt az írásaira jellemző igényes megfogalmazás, a játékosság. Magánemberként élvezet volt vele beszélgetni, a mai napig nagyon hálás vagyok ezért az élményért.
Említetted, hogy szívesen látott el tanácsokkal. Megfogadtad őket?
Ezek nem direkt tanácsok voltak, inkább saját élettapasztalatai, életbölcsességek. Például, hogy mennyire fontos annak a belső hűségnek a megtalálása és a megőrzése, amivel a hazája, az otthona és a szerettei felé fordult. A másik, ami megmaradt az, hogyan tanította meg őt az édesapja arra, hogy mindenben lássa meg a szépet: amikor vasárnaponként a városban sétáltak, és ő csak szemmagasságban érzékelte az épületeket, az édesapja mindig azt mondta neki, hogy nézzen föl, mert úgy sokkal többet láthat, észreveheti a szépet.
Az első Szabó Magda kötetedet a nagymamádtól kaptad. Emlékszem, én az anyukámtól örököltem a könyvei iránti szeretetet. Olyan, mintha Szabó Magda varázsa az írásai által a különböző generációk között létrejött szövetségben is rejlene.
Lehet boncolgatni, hogy mitől olyan szerethetőek Szabó Magda szövegei, de szerintem mindenki számára másért és másért. A titok visszatérő motívum regényeiben, más-más titkokat rejt és mindenki számára más tükröt mutat. Ha szembenézünk ezekkel a titkokkal, felgöngyölítjük őket, nemcsak a regény hősei, de mi olvasók is jobbá válunk. Szabó Magda mindig generációk, emberek közötti kapcsolatokról, családon belüli élethelyzetekről, viszonyulásokról írt. Ezeknek a történeteknek, karaktereknek a révén pedig talán jobban megérthetjük a világot magunk körül; a vágy és szenvedély, a harag és az indulat nemzetköziek.
Számomra az is érdekes, hogy képes újabb és újabb generációkat megszólítani.
Ha csak azt nézem, hogy azok az idézetek, amelyeket a fiatalabbak kiragadnak a regényeiből, több generáción át érvényes üzeneteket hordoznak, vagy az előbb említett karakterek nagyon is hétköznapi kérdéseket, viszonyulásokat feszegetnek, érthetővé válik, hogy miért szeretik annyira. A regényeiben megjelenik az az örök, feloldhatatlan dilemma, amit mindannyian érzünk: vágyunk a változásra, a fejlődésre, ugyanakkor a maradandóságra is. Ez pedig hatással van a döntéseinkre. Szabó Magda női karaktereibe illeszkedve viszont feloldhatónak tűnik ez a kettősség.
Ahhoz, hogy Szabó Magda öröksége fennmaradhasson, ápolni is kell. Te sokat teszel ezért. Többek között neked köszönhető a Magda, a Szabó című színházi előadás megszületése is.
Szélesebb közönségnek is szerettem volna megmutatni, hogy milyen ember volt ő, milyen nő és feleség. Mészáros Tibor rendezésében sikerült egy olyan egyfelvonásos darabot alkotni, amely teljessé teszi a róla eddig kialakult ikonikus képet. Pontosan dokumentált, játékos, tárgyszerű, ugyanakkor humoros hangulatban utazhatunk Magyarországon európai és történelmi kitekintéssel. Láthatjuk Szabó Magda finom, elegáns, érzékeny, ugyanakkor szenvedélyes attitűdjeit, Szobotka Tibor néha mélabús hangulatváltásait, és látni engedjük kettőjük szerelmét, vonzódását is. Az állatok iránti mérhetetlen rajongása, a gyermekvállalás kérdése, az oktatáshoz való viszonya, az élet határkérdései is tapinthatóak, amelyeket remek színészi eszközökkel mutat be Krajcsi Nikolett (Szabó Magda szerepében) és Mészáros Tibor (Szobotka Tibor szerepében). Produkciós vezetőként fontos visszajelzés, hogy a darabot látva sok nézőnek megjön a kedve ahhoz, hogy hazamenjen és elkezdjen Szabó Magdát olvasni.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy nekünk, olvasóknak mennyire kell vagy egyáltalán illik belelátnunk az írók, költők magánéletébe. Te miért tartod fontosnak, hogy Szabó Magdát emberként is megismerjük?
Mert nagyszerű ember volt. Fontos hangsúlyoznom, hogy a darab kizárólag megjelent dokumentációkat dolgoz fel, az általuk írt naplórészleteket, interjúkat, regényeket. A Magda, a Szabó épp annyit enged belelátni az ő életükbe, amennyit és amit ők maguk is engedtek és leírtak, se többet, se kevesebbet. Ahhoz, hogy jobban értsük a regényeit, az abban szereplő karaktereket, talán még árnyal is számos dolgot az, ha megmutatjuk, hogyan lett Szabó Magdából az, akinek ma ismerjük, hogy mi motiválta, mi segítette őt, milyen küzdelmei voltak. A befogadásra pedig az ajtó mindenki számára nyitva áll.
Az előadáson túl te álmodtad meg a PlanAll Szabó Magda naptárkönyvét is. Honnan jött az ötlet?
A kiadó vezetőjével már jó ideje gondolkodtunk valami izgalmas éves tervezőn, amelynek elsődleges célcsoportja a nők. Aztán ezen csavartunk egyet. Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy közösen tudtunk gondolkodni abban, hogy miként csempésszük be a kultúrát, az irodalmat Szabó Magda üzenetei révén az emberek mindennapjaiba. Szabó Magdával kapcsolatos gondolatok, történetek, idézetek adnak motivációt hétről hétre. Ma is hihetetlen számomra, hogy ötvenhat nőt sikerült megszólítani, megnyerni ennek az ügynek, és talán egyfajta virtuális közösséget is létrehoztunk nemcsak nőknek.
A Szabó Magda rajongók idén is beszerezhetik a nevével fémjelzett naptárkönyvet. Ennyire népszerű volt az előző naptár?
Újszerűt alkotni mindig bátorság, ez egy innovatív és interaktív éves tervező, naptárkönyv lett, amelyet jól fogadott a piac. Számomra szerkesztőként, a tervező produkciós vezetőjeként pedig az a legjobb visszajelzés, ha a kiadó megbíz a folytatással.
A naptár egyik sajátosságát a benne szereplő Szabó Magda idézetek jelentik. Muszáj megkérdeznem: van kedvenc idézeted?
Van több is, nehéz lenne egyet választani. Van egy rövid. „A boldogság az iszonyat áramszünete.” Ez egy nagyon szép és savas gondolat, különösen most a szomszédban zajló háborúra gondolva. Van egy másik, hosszabb, abban minden benne van, ami számomra útravalót adhat a mindennapokra. „Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik, cserepei nyilván összeilleszthetőek és beszoríthatóak lesznek valami keretbe, és mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit tettem. Gyakran segítettem szerkeszteni az életnek, adtam hozzá, elvettem belőle. Reális fénykép rólam nem marad, nekem is maszkjaim voltam.”
Kiemelt fotó: Pejkó Gergő
Fotók: PlanAll
