2016-ban a szegedi Science Hotel lobby-jával díjat nyert a világ legrangosabb vendéglátó-design gáláján, a New York-i Gold Key Awards-on, de ő tervezte például a korábban két Michelin-csillagot kapott budapesti Onyx étterem belsőjét is.
Varró Magyar Állami Operaházban megrendezett show-jának apropója a Comói-tó felett magasodó, ikonikus szecessziós műemléképületben hamarosan, Nuvole Gardenként újranyíló szálloda, amelyben a Dublino bútormárkával közösen létrehozott formatervezett bútorok és a JAB cég és Varrodesign kollaborációjában készült textilek járulnak majd hozzá a vendégek kényelméhez. Az Operaházban ízelítőt kaptunk a hotel berendezési darabjaiból, amelyek a dizájnerrel készült interjúnk hátterét is adják.
Hogyan kapta meg a rangos és izgalmas megbízást, hogy a Comói-tó varázslatos miliőjének emblematikus épületét hotelként újratervezze?
Fantasztikus érzés magyar tervezőként Olaszország egyik leghíresebb épületét kívül-belül megtervezni! A Nuvole Garden nevet is én adhattam a szállodának, ami magyarul a felhők kertjét jelenti. A New York-i díjam és a korábbi nyolc jelölésem egy-egy lépcsőfokot jelentettek a nemzetközi ismertség elérésében, de a hotel tulajdonosának, egy olasz üzletembernek a figyelmét igazából a budapesti Aria Hotelben látott munkám keltette fel. Mint mondta, megfogta őt az ott sugallt életérzés, ami egybeesik azzal, amit ő is keres a családjával.
Mi a története a szállodának?
1910 és 1911 között Achille Manfredini olasz építész építette, eredetileg is hotelként üzemelt, és az olaszok számára olyan nemzeti érték, mint nekünk a Gellért Szálló. Az ötvenes-hatvanas években a dolce vita egyik központja volt – az amerikai és olasz sztárok imádták! A nyolcvanas években egy, a Beatles, a Rolling Stones és más ikonikus hírességek körében népszerű indiai guru szellemi központjaként működött mindaddig, amíg már nagyon rossz állapotba nem került. Nemrégiben vásárolta meg a megbízóm, aki hamar megkezdte a felújítást.
A Comói-tó csodás látványa mellett még miért különleges a Nuvole Garden fekvése?
A szálloda ötszáz méterre található a tó fölött, egy sziklaszirten. Ha valaki járt már Comóban, biztosan ismeri a belvárosból induló funikularét, ami olyan, mint nálunk a Budavári Sikló, ez a közlekedési eszköz visz föl Brunatéba, a városkába, ahol az építmény található.
A tulajdonosnak voltak instrukciói a tervezést és kivitelezést illetően?
Szabad kezet kaptam, egy kérése volt csak, hogy a szálloda nagyon jó legyen. (Nevet.) Műemléképület lévén, a külső restaurálás egy része az előírások szerint történt, de minden más a terveim alapján valósult meg.
A Comói-tó mesébe illő látványa megjelenik a kollekcióban?
Maximálisan. Amikor hotelt tervezek, annak a vendégnek a helyébe képzelem magam, aki a legmesszibbről érkezik – jelen esetben az járt a fejemben, hogy egy japán vagy ausztrál turistának mit jelenthet Comó. A részletekre koncentrálok, amik mindenkinek eszébe juthatnak a helyről, és azokat mindenképpen megjelenítem valahogy. Ilyen a tó, a tavat körülölelő hegyek, az elképesztő villák és a még különlegesebb kertek. Az „ötödik elem” pedig a páva, amely a reneszánsz óta a gazdagság és szépség szimbóluma.
Mely koncepciók mentén született meg a hotel?
Először lépve a kitisztított épületbe – csak a főfalak álltak –, az elmúlt viszontagságos évtizedek ellenére megláttam a mélyben húzódó pompát. Számomra ez egyet jelentett a csipkerózsikás hangulattal, amit aztán a belső terekben meg is jelenítettünk. A kültérben pedig, a piros-fehér csíkos színkombináció az ötvenes évek hangulatára, a dolce vitára játszik rá. Ahol most ülünk, egy részlet a hotel lobby-jából. Elhoztuk ide a szőnyeget, ami egyedi és kézzel készült; egy barokk kert érzetét kelti, ahogy a nyírt sövények formáját utánozza. A sövények táblái, kazettái motívumként jelennek meg. A szalon úgy fog kinézni, mintha a természet visszavette volna a gyönyörű szecessziós nagytermet. A velünk szemben lévő kanapé erre reflektál: mintha egy sövényből vágták volna ki. A bútorok, a berendezési tárgyak és a növényzet is olyannak mutatják majd magukat, mintha eggyé váltak volna a természettel, elmosva a határt kint és bent között. Kívül a comói villák világát idézzük meg: például a sziklaszirt szélén található terasz közepén lesz egy kandalló, amiben egész évben lobogni fog a tűz. Egy hatvan négyzetméteres mozaikszőnyeget terveztem ennek a területnek a közepére, ahol a bútorok úgy lesznek elhelyezve, mintha bent lennénk, egy mesevilágba csöppenve, amit hatalmas kristálycsillár koronáz meg, ötszáz méter magasan, a sziklaszírt szélén.
Ezeket a bútorokat a Dublino márkával kollaborációban készítették. Hol, miben ér össze a két oldal?
Olyanokkal dolgozom együtt, akik hasonló értékrendet képviselnek, mint én. A bizalom a legfontosabb egy együttműködésben. Ha tervezek valamit, az azért lesz jó, mert minden részére maximálisan odafigyelek, ehhez szükségem van a megbízhatóságra és persze a pontosságra is – a Dublinóban mindezeket megtaláltam. Lényeges szempont volt, hogy a Dublino közületi bútorokkal is foglalkozik, hiszen ezeknek a vendéglátós bútoroknak strapabírónak kell lenniük. A cég vezetőjével, Majoros Zoltánnal tizenöt éve, amióta megalapította a márkát, ismerjük egymást, először akkor vásároltam nála, amikor még a szülei családi házában volt az üzlet. A projekt harmadik résztvevője a világ egyik leghíresebb textilgyártója, a német JAB. Több ízben terveztem már a textilcégnek kollekciót, 2016-ban egy textiltapéta-kollekciót is, amit aztán nyolcvan országban árusítottak.
Milyen tervei vannak? Milyen közös folytatásban gondolkodnak a Dublinóval?
A Dublinónak vannak üzletei Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában, és hamarosan Németországban és Dubajban is létrehoznak üzleteket. Ezeken az új piacokon már a Dublino by Varrodesign kollekció is megjelenik, s hozzá fontos referencia lesz a comói szálloda.
Borítókép: Sárosi Zoltán; további fotók: Déber Gábor, Darabos György
