Nehéz éveket tudhatunk magunk mögött. A pandémia időszaka nem kímélte az idegeinket, ráadásul a megélhetési válság és a szomszédban zajló háború sem segít abban, hogy kiegyensúlyozott életet éljük, és a klímaváltozásról és a bőrünkön érezhető hozadékairól még nem is beszéltünk. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2020-ban a szorongással és a depresszióval küzdők aránya 25%-kal nőtt. De nincs szükség egy világjárványra ahhoz, hogy a szorongás a mindennapjaink része legyen. Számos hétköznapi dolog kelthet bennünk aggodalmat a szüleink egészségi állapotától kezdve gyerekeink iskolai teljesítményén át munkahelyi előmenetelünkig. Éppen ezért fontos, hogy felismerjük, meddig tart a múló aggodalom, és hol kezdődik a tartós szorongás.
Mi valójában a szorongás?
A szorongás olyan élettani jelenség, amivel szervezetünk a veszélyhelyzetekre válaszol. A vélt vagy valós fenyegetés hatására aktivizálódik szimpatikus idegrendszerünk felkészítve bennünket túlélésünk lehetőségeire: a harcra vagy a menekülésre. Amikor az úgynevezett üss vagy fuss reakció működésbe lép, felgyorsul a szívverésünk, megemelkedik a vércukorszintünk, fokozódik az izomfeszülésünk, kitágul a pupillánk, ezáltal pedig gyorsabbak és erősebbek leszünk, nagyobb valószínűséggel kerülünk ki győztesen egy élet-halál harcból vagy szaladunk el az üldözőnk elől.
A 21. században azonban csak igen kivételes esetekben kerülünk olyan helyzetbe, amikor a szorongást keltő szituációra fizikai reakcióval válaszolhatunk. Kis eséllyel kell megbirkóznunk egy ránk támadó medvével vagy elmenekülnünk egy nyomunkba eredő párduc elől. A szorongás forrását sokkal inkább jelenti egy sürgető határidő, egy állásinterjú vagy egy munkahelyi prezentáció, de a szimpatikus idegrendszerünk ezekben az esetekben is működésbe lép. Ezért van az, hogy égő arccal vagy megfeszült izmokkal igyekszünk bebizonyítani reménybeli munkaadónknak, hogy tökéletesen rátermettek vagyunk az általa meghirdetett pozícióra.
A szorongásunk valójában nem az adott szituáció, hanem az adott szituációnak tulajdonított jelentés felé, a benne rejlő fenyegető lehetőségek felé irányul. Igazából nem magától a prezentációtól tartunk, hanem attól, hogy az esetlegesen rossz teljesítményünk kihatással lesz a munkahelyi megítélésünkre vagy pozíciónkra.
A szorongás tünetei
A szorongásos tünetek általában jönnek és mennek. Amint kilépünk a tárgyalóból vagy eleget teszünk egy határidőnek, megnyugszunk, a testünk ellazul. A problémát az jelenti, ha a szorongás mindennapossá válik, nő az intenzitása, ha kihat életünk minden területére: romlik az alvásminőségünk, megváltozik az étvágyunk, csökken a koncentrációs képességünk.
A szorongás tüneteinek széles skálája mind fizikai, mind mentális szinten érinthet bennünket. Tapasztalhatunk légszomjat, gyomorgörcsöt, szapora szívverést, hőhullámot, fokozott izzadást, gyakori vizelési ingert, szédülést vagy akár hányingert. Akkor is a vele járó tüneteket tapasztaljuk, ha sötéten látjuk a világot, a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, képtelen vagyunk ellazulni vagy elkerüljük a szorongással fenyegető helyzeteket. Fontos megjegyezni, hogy ezek mindenkinél máshogyan jelentkeznek, de ha hosszan tartanak, ha átveszik az életünk felett az irányítást, már kóros szorongásról beszélünk.
Mit tehetünk?
Számtalan technika létezik, aminek a gyakorlásával csökkenthetjük a szorongást. Fordulhatunk a mindfulnesshez segítségül, fejleszthetjük a mentális ellenállóképességünket. Azonban ha a fenti tüneteket észleljük magunkon, és azok kitartóan, intenzíven jelen vannak a mindennapjainkban, érdemes szakemberhez fordulnunk. Ne feledjük: nem kell, hogy a tartós szorongás az életünk része legyen, ahogyan segítséget kérni sem szégyen.
Fotó: Canva
Ha tetszett a cikk, olvasd el Piczkó Katalinnal készült interjúnkat is!
