A 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál nyitógáláján, versenyen kívül vetített Jeanne du Barry üzleti szempontból tökéletes nyitófilm, hiszen egyszerre ünnepli a francia mozit, kultúrát és történelmet, illetve szolgálja ki a sztárok iránti bulvárigényt is. Az itthon előreláthatólag októbertől látható kosztümös francia dráma a nyitógálával egyidejűleg Franciaországban máris mozikba került, és magát a gálát is több száz vásznon vetítették élőben országszerte. A XV. Lajos király szeretőjének történetét elmesélő film rendezője és címszereplője, Maïwenn hazájában majdhogynem nagyobb sztárnak számít, mint partnere, Johnny Depp, aki évek óta tartó lejtmenetéből klasszikus karrierlépcsőket mászva tér vissza. Depp amerikai mércével kisebb költségvetésű, nemzetközi koprodukciós filmekben szerepel, két éve díjat vett át Karlovy Varyban, most pedig ligát váltott: immár a világ legnagyobb filmfesztiválján ünnepelték jelenlétét, a hírek szerint a filmet követően hétperces tapssal. Hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy Depp visszatérhessen a százmilliós stúdiófilmekhez, azt az idő dönti el, de valószínűleg A Karib-tenger kalózai korszakának éppúgy végérvényesen leáldozott, mint annak, hogy bármilyen férfi sztár kívánalmai és hóbortjai tolerálhatók és tolerálandók egy-egy nagy produkció elkészülése érdekében.
Mindent a művészetért
Franciaországban Cannes hatalmas presztízsű kulturális esemény, amelyből az egész mozibiznisz profitál. Cannes-nak megvannak a maga sztárjai, hiszen tradíció, hogy ha valaki egyszer bekerült a programba vagy egyenesen díjat nyert, jó eséllyel tárt karokkal várják majd a következő filmjét is. A versenyprogramban ezúttal csak úgy sorakoznak a már bevált nevek, ilyen például a magyar art mozikban is biztos pontnak számító finn Aki Kaurismäki (Hulló levelek), a török Nuri Bilge Ceylan (About Dry Grasses), az olasz Nanni Moretti (Fényes jövő című filmjének különlegessége, hogy Anger Zsolt is feltűnik benne), a tavaly is díjazott japán Koreeda Hirokazu (Szörnyeteg) és a hírek szerint utolsó filmjével jelentkező angol Ken Loach (The Old Oak). Az összetételről sokat elmond, hogy a 21 versenyfilmből mindössze egy köthető elsőfilmes rendezőhöz.
A fesztiválon népszerűnek számító alkotók iránti érdeklődés azonban nem minden esetben útlevél a nemzetközi karrierhez: hiába a díjak és elismerések, a rendes moziforgalmazásban már csak szűk réteg érdeklődését keltheti fel például egy három és fél órás török dráma. Eladhatóság szempontjából egyértelmű kivétel a versenyprogramban Wes Anderson és Todd Haynes személye: előbbi alkotó az Asteroid Cityben Scarlett Johanssontól Tom Hanksen át Steve Carellig nemcsak a fesztivál, de talán az egész év legnagyobb sztárgárdáját ígéri, utóbbi pedig May December címen ismét érzékeny drámát készített két Oscar-díjas főszereplővel, Natalie Portmannel és Julianne Moore-ral.
Sztárok tengerében
Részben a Covid-időszak elnyúlása az oka, hogy egészen illusztris alkotógárda és sztárok gyűltek össze az idei évre – néhány film ugyanis egyszerűen rekord sokáig készült. Ilyen Martin Scorsese legújabb alkotása, a versenyen kívüli szekciót erősítő Megfojtott virágok. Az azonos című dokumentum sikerregény grandiózus, közel négyórás feldolgozása egy indiántörzs meggyilkolása utáni nyomozást elevenít fel, két aduász, Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével. A western eredetileg az Apple TV+ gyártásában valósult meg, de a streamingplatform megállapodott a mozis forgalmazásról. Ennek azért van jelentősége, mert Cannes tüntetőleg nem enged a programjába kizárólag streamingfelületen debütáló filmeket, ragaszkodik a mozis bemutatóhoz és az ahhoz képest időben eltolt streamingmegjelenéshez.
Indiana Jones és a sors tárcsája címmel, az ötödik résszel idén talán lezárul a még 1982-ben útjára indított Indiana Jones-kalandsorozat. Mivel a közel nyolcvanéves Harrison Ford főszereplésével készült film a nyár egyik legnagyobb blockbusterének ígérkezik, mi sem természetesebb, hogy a világpremierje – versenyen kívül – Cannes-ban kell, hogy legyen, a sztárok jelenlétében. Indiana Jones ezúttal az 1960-as évek űrversenyébe keveredik bele. Az amerikaiak a szovjetek legyőzése reményében odáig merészkednek, hogy volt nácikat is beszerveznek az űrhajós fejlesztéseikhez. Indy NASA-nál dolgozó ellenlábasa (Mads Mikkelsen alakításában) nem felejtette el ideológiai meggyőződéseit, és ezek mentén szeretné átformálni a világot.
A fesztivál zárófilmje némiképp nagy meglepetésre a legújabb Pixar-mozi. A film szinkronhangjai között nincsenek grandiózus nevek, így a döntés során sokat nyomhatott a latba az alkotás ténylegesen minősége – de hogy valójában mennyire lett jó az Elemi című animációs film, arról június közepétől a hazai mozikban is meggyőződhetünk.
Fotó: Festival de Cannes / Red Steps
Ha érdekel a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál története, kattints, és olvasd el cikkünket!
