De mi késztet egy fiatal nőt arra, hogy az éjszakai életben, egy, a férfiak uralta pályán „keverjen” – többek között ezekre a kérdésekre adott választ Selector Emka interjúnkban.
Azt írod magadról az egyik platformon, hogy „közösségi mániás zenebolond” vagy. Ez mit jelent pontosan?
A veszprémi Indexnél, zenei újságíróként ismerkedtem meg a reggae-vel. Egy-egy interjú alkalmával a PASO és Zagastic zenekarok tagjai olyan lelkesen meséltek a rasztafári kultúráról, hogy hatásukra beleszerettem a reggae-be, egy blogot is elkezdtem írni, Irie Soundz néven. Mivel a blogom népszerűsítésére marketingfogásokat is bevetettem, és a mai napig erőteljesen használok marketingeszközöket a DJ-s munkáim során, valahogy mindig összekapcsolódott nálam a marketing és a zene.
Honnan jön a Selector Emka név?
Selectornak tekintem magam, az Emka a monogramom fordítva, kimondva. A jamaicai kultúrában a DJ és a selector között a különbség, hogy utóbbi a kultúra ápolásáért is felelős. Érdekesnek találom a reggae kultúráját és azt, hogy a zenében számos alműfaj létezik, még skinhead reggae is van. A calypso és rockstady zenék is izgalmasak. Igyekeztem a rasztafári kultúrát belecsempészni a zenéimbe.
Hogyan és hol kezdtél el lemezlovasként dolgozni?
Egy veszprémi kocsmába vittem le a laptopomat, hogy tematikus esteken, kommentár nélkül megmutassam a jamaikai zenék sokszínűségét. Táncoltak rá az emberek, de hamar szembesültem a problémával, hogy ha szünet van két szám között, abbahagyják a táncot. Megtanultam a zenéket keverni, hogy egymásba folyjanak és ütemre is egyezzenek. DJ-versenyeken indultam, például a Petőfi Rádióén, ahol a top 10-ben végeztem. Ekkoriban fedeztem fel a mashupok és a bootlegek világát, majd egyre többet hívtak Budapestre zenélni. A pesti Lokál tulajdonosának javaslatára swinget kezdtem játszani.
A swingnek is, csakúgy, mint a reggae-nek sok ága létezik: többek közt a manouche, a kasszikus swing, a big band, a jazzpop, de előszeretettel gyűjtöm a drum and bassm, trap vagy éppen hihop zenékkel ötvözött swing muzsikákat, vagy a ’90-es évek magyar és nemzetközi slágereinek swing feldolgozásait. Emellett, természetesen ott van az electroswing is, mint a legismertebb műfaj ebben – például Parov Stelar, a Caravan Palace vagy a Bart & Baker zenéit sokan ismerik. Mindezeket hat éven keresztül, heti rendszerességgel keverhettem a Jazzy Rádióban, most pedig csütörtök esténként, éjféltől egyig, a radiocafe-ban hallhatók a zenéim – itt többségében ghetto funk, funk és mashup, bootleg műfajokban.
A swingen belül milyen stílus áll hozzád a legközelebb?
A 20-as, 30-as és 40-es évek klasszikus swing, charleston és ballroom zenéiért odavagyok. Ezekből a korszakokból minden műsoromhoz válogatok, hogy megidézzem a vintázs életérzést.
Az éjszakai élet mennyire veszélyes egy női DJ számára?
Szerencsém volt idáig, mert baráti hangulatú helyeken dolgoztam, és az sem mellékes, hogy a műfajok, amiket játszom, igazán kedves és nyitott embereket vonzanak.
Milyen árnyoldala van nőként a szakmának?
A zeneiparban is érnek kellemetlenségek nőként, mert előfordul, hogy mást is akarnak, mint zenélést, és ha visszautasítás a válasz, annak megvannak a következményei. Van olyan fesztivál, ahol nem léphetek fel, bármilyen hazai vagy nemzetközi eredményt érek is el. Egyébként a Mixcloud nemzetközi listáján rendszeresen a top 10-ben végzem, legutóbb a Budapest Parkban, Parov Stelar után játszott szettem második helyezést ért el a nemzetközi swing ranglistán.
Az életkor is probléma lehet a nőknél. Amikor a Viva TV versenyén a top 10-ben szerepeltem, hiába volt a jó eredmény, a menedzserek elutasították a jelentkezésemet. Nem értettem, miért, míg végül az egyikük őszintén megmondta, hogy nem lehet velem országos karriert csinálni, mert elmúltam harminc éves és nő vagyok. Harminc fölött már nem vagy naiv, nem feltétlen vállalsz be mindent, és tisztában vagy vele, mennyit érsz. Lehet, hogy gyereket akarsz szülni, és akkor egy időre kiesel a forgalomból. Hálás voltam az őszinte szavakért, mert rádöbbentettek, hogy a visszautasítás nem a személyemnek szól, ugyanakkor szomorú megtapasztalni, hogy itt tartunk.
Pedig ez a hivatás egy nő számára is szerelem, ha gyereke születik, biztosan mindent megtesz, hogy folytassa a munkáját. Hogy ne menjünk messzire, ott van Rúzsa Magdi, aki ráadásul iker kisgyerekei mellől vállal színpadi fellépéseket.
Csinos, értelmiségi nőnek nézel ki, a női lemezlovasokhoz általában extrém külsőt társítunk. Van más sztereotípia, amivel a hivatásod gyakorlása során találkozol?
Többségében az elektronikus zenében jelentek meg a hölgyek, és valóban nem mindegy, hogy néz ki, aki a pultban kever, ám a férfiakkal szemben ez mégsem elvárás. Nőként ennek megvan az előnye és a hátránya is, a baj csak az, ha ezzel durván visszaélnek, oldaltól függetlenül.
Mennyire számít a keverőpult mögött, hogy nő vagy?
Sokan meglepődnek, hogy lány létemre milyen zenéket tolok. A nehézség nőként viszont az, hogy jóval több beszólást kapok. Sokszor a szemöldököm és a mellméretem is téma. De hát ízlések és pofonok…
Máshogy dolgozik egy női DJ, mint férfi kollégája?
A bulikban vagy rendezvényhelyszínen mindig nézem, hogyan reagálnak az emberek, próbálom leszűrni, hogy mi jó nekik: látom, hogyan mozog fejük, lábuk, és a megfelelő irányba viszem el a zenét. Talán ez a fajta empátia inkább nőies viselkedés, de azt gondolom, hogy ez egyénfüggő is. Én a marketinges szakmám miatt is folyamatosan figyelem a célcsoportot: mi mennyire tetszik nekik és annak megfelelően próbálom továbbvinni a bulit.
Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod a pult mögött?
Amikor bejelentették a Covid miatti lezárásokat, egy konferenciáról kiskosztümben hazatérve elkezdtem zenélni. Két órán keresztül drum and bass -t, trapot játszottam, és ezt követően tudtam visszatérni a swingre, jazzre. Az estét élőben közvetítettem Facebookon. Visszacsatolások jöttek, hogy segítettem másoknak is úrrá lenni a helyzeten. Aztán a pandémia alatt, hetente egy-két alkalommal mindig zenéltem. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy több szülő is küldött kis videót, amikben azt mutatták meg, hogyan táncolnak otthon a gyerekeikkel a zenéimre. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy mindegy, hányan hallgatnak, ha ők jól érzik magukat a zeném miatt, már elértem a célom. Hasonlóan nagy élmény volt, amikor a Budapesti Fesztiválzenekar ’20-a, ’30-as éveket idéző jótékonysági bálján zenélhettem, ráadásul táncolhattam swingre Fischer Ivánnal!
Milyen terveid vannak a zenével kapcsolatban? Találtál esetleg olyan lehetőséget, ahol a két életteredet, vagyis a zenét és a marketinget jobban összekötheted?
Beiratkoztam egy produceri iskolába, hogy zenét tudjak írni, már két albumom megjelent. A Social Life című album a közösségi média elemeire épül – ezt teljesen a social média segítségével hoztam létre. Az éneksávokat a Fiverr-ről, a borító elemeit több effekt felhasználásával a Canva-ban csináltam, a klipet egy Vietnámban élő fiú forgatta, szintén közösségi csatornán keresztül, a terjesztést pedig social media platformokon oldottuk meg. A nem is annyira távoli jövőben lehet, hogy a mesterséges intelligenciával is összefogok.
Profi fotók: Juhász Bogi; további fotók: Klausz Melinda archív
