Interjúnk apropója, hogy Gergely is tagja az idei évtől kezdve évente megrendezendő Hungarian Ballet Grand Prix zsűrijének. A művészt a pályafutása mellett ezen új kezdeményezésről is kérdeztük.
Otthonról hozod a zene szeretetét: édesanyád Csonka Zsuzsanna operaénekes, édesapád Leblanc Győző operaénekes-színész-rendező. Miért a balett lett az önkifejezésed eszköze, nem pedig az éneklés?
Nem választottam a balettet, szüleim terelgettek a balett világa felé, amikor hét-nyolc éves voltam. Sok művészeti- és sportágat megmutattak, hogy kipróbáljam őket. Művészkörökben forogtak, könnyen kiigazodtak a művészeti területeken. Szerintem mégis nagy rizikót vállaltak azzal, hogy a balett mellett döntöttek: egy balettnövendéknek áldozatokat kell hoznia, melyekkel akkor szembesül igazán, amikor nem jönnek az eredmények. Aki viszont sikerélményeket szerez, észre sem veszi a sok lemondást és munkát, ami mögötte van.
Viszonylag alacsony a sikeres balettosok aránya. Tehetség, szorgalom, szerencse – e három tényezőn múlik, hogy nálunk valaki befut-e, és nem biztos, hogy ebben a sorrendben.
Ami engem illet, kiváló mesterektől tanulhattam és olyan szerencsés időpontban kerültem a színházba, amikor fiúhiány volt.
Számos nevezetes főszerepet eltáncoltál már, elég, ha a Diótörő hercegére, Rómeóra vagy Anna Karenina Levinjére gondolunk. Szerinted mögötted van már az a szerep, amiről később a neved jut a balettkedvelők eszébe?
Azt gondolom, hogy már eltáncoltam a legjobb szerepeimet. Huszonnégy éves koromban voltam csúcsformában, és bármennyire is küszködök, azt a kondíciómat nem tudom visszanyerni. A huszonéves robbanékony, fáradhatatlan, dinamikus énemen már túlvagyok. Egyetlen szerepet nem tudnék kiemelni, de egy évadot igen: 2016-17-ben alakítottam kiemelkedőt, amikor a Nemzeti Balett Étoile-jaként táncolhattam.
Amiről beszélsz, azt valószínűleg külső szemmel nem is venni észre. Jó néhány éve a Magyar Állami Operaház principáljaként lépsz színpadra.
Megtiszteltetés, hogy a táncművészeti rangsorban az élvonalbeliek közt lehetek.
Talán a jövő principáljai, prima balerinái, szólistái és magántáncosai is részt vettek az idén először megrendezett Hungarian Ballet Grand Prix-n. A Magyar Állami Operaház Balettnövendékeiért Alapítvány által életre hívott és Veszprém-Balaton 2023 Európa Kultúrális Fővárosa program támogatásával megrendezett versenyen zsűritag voltál. Milyen tapasztalatokat szereztél az eseményen?
A balettversenyek kiváló lehetőséget jelentenek a növendékek számára, hogy megmutassák tehetségüket, és hogy kapcsolatokat építsenek. Balettigazgatók, iskolaigazgatók, kritikusok és más szakmabeliek nézik árgus szemekkel a produkciókat és keresik a kiemelkedő tehetségeket. Ha valamelyik növendék feltűnik, a következő években követik karrierjét. Odáig mennék, hogy nem is a megmérettetés ilyenkor a lényeg, hanem a kapcsolatépítés és a szakmai fejlődés.
Amikor a tanítványok versenyre készülnek, rengeteget fejlődnek. Ha visszatekintek növendékéveimre, a balettversenyekre készülés időszakjaiban fejlődtem a legtöbbet. Furcsa módon még a félév- és évvégi vizsgák felkészülésénél is többet ad a versenyzés. A balettvizsgák sokszor félelmetesek egy gyerek számára, a vizsgateremben a húsz fős vizsgabizottság kritikusan figyeli a szőnyegen történteket, nagy a stressz, ami levonhat a teljesítményből. Azonban, amikor egy versenyen kiállok a színpadra, előtte elsajátíthatok olyan lényegi dolgokat, mint azt, hogy mennyivel a színpadra lépés előtt melegítsek be, milyen intenzív gyakorlatsort kell ilyenkor végigcsinálnom, mennyit kell pihennem, mikor jó sminkelnem és a kosztümömet felvennem, valamint azt is, hogyan fogok megküzdeni a színpad nyújtotta stresszel – mindez mindenkinél egyéni, a mester sem tudja pontosan megmondani, egyedül kell kitapasztalni.
Egy balettverseny olyan gyakorlati tudást ad, amit nem lehet elsajátítani a balett-teremben – ezért különösen fontos, hogy a növendékek minél több színpadi szereplésen részt vegyenek.
Ezzel magam is szembesültem a pályámon: egy pekingi tornán, bár megvoltam elégedve a produkciómmal, mégis az első körben kiestem. Utólag jöttem rá, hogy akkor még nem volt meg a kellő fellépés előtti rutinom, és ez is számít a végeredmény szempontjából.
Kik jelentkezhetnek a Hungarian Ballet Grand Prix-re?
Több kategóriában indultak versenyzők idén, mind a műfajt, mind a korosztályt tekintve, ezeken belül pedig csoportos és egyéni számokba nevezhettek. Jót tesz a versenynek a kategorizálás, mert így almát az almával és körtét a körtével hasonlítjuk össze. Az első alkalommal közel kétszáz balettnövendék jelentkezett, és mivel a verseny nemzetközi, Európából és a tengerentúlról is voltak versenyzők.
Milyen tanácsokat adnál a jövő évi nagy díjra készülő növendékeknek?
Kezdjenek el időben készülni: két-három hónappal korábban már jó tudni, mit fognak eltáncolni. Ebben a korban sokkal több idő kell a felkészüléshez, mint a színházban dolgozóknak. A felnőtt művészeknél előfordulhat, hogy valaki pár nap alatt ugrik be lesérült vagy megbetegedett kollégája helyére.
Látsz fantáziát a grand prix folytatásában?
Jól szervezett és jó hangulatú négynapos verseny volt, zsűriként is minden pillanatát élveztük. Izgalmas volt végigkövetni a növendékek útját, hogyan küzdenek meg a feladattal, és aztán jó volt látni a díjátadón a boldog arcokat. Az elismerések ösztöndíjakkal is jártak, kategóriánként az első három helyezettet jutalmaztuk, és különdíjakat is átadtunk, ilyen volt például a legjobb iskolának járó és a legjobb balettmesternek járó díjak. A veszprémi grand prix után elmondhatom, hogy nagy reményeket fűzök a projekt folytatásához. Hiszen itt mindenki nyer: a növendékek, a balettiskolák, a balettmesterek és az országunk is. Tág teret kapnak a fiatalok a bemutatkozásra, ráadásul nemzetközi porondon történik mindez.
Milyen arányban voltak jelen a külföldről érkezett versenyzők? A zsűriben is részt vettek külföldiek?
Minél nemzetközibb egy verseny, annál jobb. Sok külföldi jött Veszprémbe is. Egyébként a szakma jeles képviselőit hívták meg zsűrizni, akik nagyrészt balettmesterek. Két kollégámmal, Tatjana Melnikkel és Balázsi Gergővel voltunk hárman táncosok. Azért válogattak be minket, hogy Magyarország klasszikus balettegyütteséből képviseljük a táncosokat, ezzel is színesebbé téve a zsűri összetételét. Voltak nemzetközi meghívottak is, többek közt nem kisebb nagyság, mint Kateryna Kukhar, az Ukrán Nemzeti Opera prímabalerinája, a Kijevi Nemzeti Balettiskola igazgatója.
Milyen darabban láthat a közönség a következő évadban?
Ha minden jól megy – nem merek semmit ígérni, a balett kiszámíthatatlan –, a Spartacus balettben fogok szerepelni. Legutóbb 2016-ban játszottuk Seregi László híres művét, most is ezt a darabot próbáljuk. Együttesünk másik része a Hattyúk tavát gyakorolja, amellyel nemsokára Dubajban vendégszerepelnek.
Fotók: Grazmel Photography
