Esett már szó róla, jelenleg mennyire nem fenntartható a bútorgyártás. Arról is, milyen erőforrásokat pazarolunk el pusztán azzal, hogy lecseréljük meglévő, egyébként jó állapotú darabjainkat, és helyettük olyanokat vásárolunk, amelyek egyáltalán nem tartósak. Az sem meglepő, a nagy bútorgyártók – például az IKEA – hogyan igyekeznek reagálni erre, és meggyőzni minket arról, valójában mennyire fenntartható a ténykedésük.
Ezekre a problémákra igyekszik felhívni a figyelmünk a brit bútordesigner, Max Lamb, aki londoni kiállításán olyan székeket és asztalokat állított ki, amelyek szokatlan anyagból készültek: csomagoláshoz használt kartonokból. A dobozokat Lamb búzából és vízből összemixelt ragasztóval dolgozta össze, szoborszerűen egymásra pakolva a rétegeket, és a design mellett a tartósságot is szem előtt tartva. De természetesen nem a művész az egyetlen, aki használja ezt az anyagot: a kartont az olcsóságának köszönhetően már réges-rég felfedezte magának a bútoripar.
Csináld magad
A különböző videómegosztókon számos ajánlást, útmutatót találunk arra, hogyan készíthetünk kartonból bútort magunknak. Igaz, ezek a legtöbbször nem a leginkább strapabíró darabok. A velük való bíbelődés inkább egyfajta hobbitevékenységként fogható fel, mintsem tényleges, funkcionális bútorok megalkotásaként. Érdemes megnézni a cipőtároló szekrény, vagy egyenesen konyhai fali polc készítését, de a legégetőbb kérdésekre – például arra, mennyire bírják a vizet, vagy akár csak a párát – úgyis kizárólag az idő adhat választ.
Ha fontos, hogy ne csak öko-tudatos, de határozottan szép darabokat rakjunk a nappalinkba, akkor a Vitra cég Easy Edges sorozata izgalmas alternatíva lehet. Frank Gehry építész még 1972-ben tervezte a különleges idomú bútorokat, olyan hajlított formákkal, amely például fából nehezen, vagy nagy anyagveszteséggel lennének megvalósíthatók. A Wiggle Side Chair és a hozzá passzoló, háttámla nélküli kisszék azonban biztosan nem kerül be minden háztartásba: a nagyobbik szék 1030 euró, a háttámla nélküli 555, amire persze még rájönnek a szállítási költségek.
A RIAB (Room in a Box) márka ha lehet, még tudatosabb. A brandet a fenntarthatóságot szem előtt tartva hozták létre, így minden termékük megfelel ezeknek a kívánalmaknak. Az ő bútoraikon már sokkal egyértelműbben látszik, miből készültek – vegyük például ezt a dolgozóasztalt –, cserébe viszont sokkal barátságosabb az árazás: az egyszemélyes kivitel mindössze 140 euró, míg a nagyobb, három méteres hosszt meghaladó 270. Izgalmas, hogy többféle színben kérhetjük, de az ár versenyképességén változtat, ha megvesszük hozzá a linóleumból készült kiegészítő védőréteget 200 euróért. Ezt abban az esetben ajánlják, ha komoly igénybevételnek van kitéve az asztal – azaz, a cég elismeri, hogy a tartóssággal gondok lehetnek.
A jövő útjai
A fentiek alapján a bútoripar mintha a saját útjait keresné. Egyszerre szeretnék növeli az eladásokat, miközben vizsgálják az újrafelhasználás különféle módszereit. Ezen felbuzdulva folyamodnak egyes cégek meglehetősen végletes megoldásokhoz. Például a RIAB kartonból készült polcai már annyira puritánnak hatnak, hogy a saját összeszereléssel járó vesződést is figyelembe véve joggal merülhet fel a kérdés, nem érdemesebb-e ezt a fajta bútort a háztartásunkban eleve rendelkezésünkre álló dobozokból megépíteni.
Az ilyen termékeket látva támadhat az az érzésünk, hogy a ruhaiparhoz hasonlóan a valóban pazarlásmentes, környezettudatos és tartós megoldásokat egyelőre csupán egy meglehetősen tehetős réteg engedheti meg magának. Mindenki másnak viszont marad a valódi környezettudatosság: a csináld-magad megoldások, vagy még inkább a használt bútorok. Lehet, hogy nem ezek lesznek a legdesignosabbak, ellenben biztosan a lehető legkörnyezettudatosabb alternatívák.
Fotók: Pexels
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvass a fast furniture nevű jelenségről!
