Mikor érdemes elhagyni a komfortzónát? Ha már jó ideje nem fejlődünk vagy tanulunk új dolgokat, nem teljesülnek a céljaink, álmaink. Ha azon kapjuk magunkat, hogy azon tűnődünk, miért nem érjük el a korábban elképzelt mérföldköveinket, akkor érdemes megvizsgálni azokat a területeket, ahol túlságosan kényelmesek és passzívak vagyunk. Ugyanakkor mindenkinek szüksége van arra is, hogy időnként visszatérjen a komfortzóna biztonságába. Nem egészséges állandóan erőltetni magunkat, folyamatos nyomás alatt lenni. Ahogyan nem edzenénk egész nap a futópadon, hanem csak egy-két órát, bizonyos ideig kellene kilépnünk a komfortzónánkból is. És ami különösen fontos: saját megfontolásból feszegessük a határainkat, ne a külvilág nyomására.
„Szakmai kutatások is egyre többször jutnak arra az eredményre, hogy nem kell az embereket tolni, nyomni kifelé abból, amiben jól érzik magukat. Ha jól vagyok a párkapcsolatomban, jól érzem magam a munkahelyemen, jól vagyok a gyerekeimmel, akkor miért kell állandóan azt sulykolni, hogy a jó az egyenlő a tespedtséggel, unalommal, nincs benne kihívás? Nem szívelem, hogy a komfortzónát úgy állítják be, mint egy olyan helyet, ahonnan menekülni kellene” – mondja Csatlós Csilla business coach. „Amikor nem érzem jól magam, amikor valamilyen hiányérzetem támad, majd akkor lépni fogok. Nincs szükség a folyamatos társadalmi nyomásra, hogy ugorj ki a komfortzónádból”, teszi hozzá.
Zónák között
Ezen a ponton érdemes definiálnunk a komfortzónát. Egy olyan állapot, amelyben jól érezzük magunkat, nyugodtak vagyunk, ismerjük a környezetünket és a feladatainkat. A minket érő stressz minimális. Az innen való kilépéshez viszont többnyire valamilyen extrém kihívást társítunk, ami rossz esetben a pánikzónába helyez minket. Pedig létezik köztes zóna is, amit tanuló zónának, vagy „nyújtózónának” is neveznek. Ez az, amikor tapasztalunk valamilyen szintű szorongást, de csak annyit, amennyit sikerül motivációvá konvertálni.
Állítsuk magunkat olyan kihívások elé, amelyekben benne van a siker és a tanulás lehetősége, tanácsolja Andy Molinsky, az amerikai Brandeis Egyetem Nemzetközi Üzleti Iskolájának a professzora a Harvard Business Review-ban megjelent cikkében. Legyen időnk felkészülni az új feladatra, és olyasmit vállaljunk, amihez megvan a megfelelő szakértelmünk. Tehát erőltessük meg magunkat, de ne olyan mértékig, hogy a hullámok átcsaphassanak a fejünk felett. Egy introvertált például ne úgy akarjon új kapcsolatokat építeni, hogy zajos networking eseményekre kezd járni, hanem szervezzen le négyszemközti találkozókat. Persze biztos receptek nem léteznek, de a vállalásunk sikerességének legyenek jók az esélyei.
A növekedés titka
Két kérdést érdemes feltenni magunknak, mielőtt kilépünk a komfortzónánkból. Elég felkészültek vagyunk-e a feladatra és megfelelő-e az időzítés? Lehetséges, hogy nagyon szeretnénk megtanulni valami újat, teljesíteni egy kihívást, de az életünk egyéb körülményei miatt nem vagyunk erre alkalmas állapotban. Ha pedig nincs idő felkészülni, koncentrálni, akkor nem érdemes vállalni az új kihívást.
A növekedés titka nem az, hogy fejest ugorjunk egy teljesen ismeretlen területre, hanem az, hogy belülről tágítsuk a komfortzónánkat. „Az értelmes kilépés az, amikor lépésről lépésre tágítod azt az a világot, ami már ismerős, és ennek köszönhetően, amikor ismét valami új felé kacsintgatsz, már kevesebb félelemmel indulsz el” – mondja Csatlós Csilla coach.
„Ha például valaki a munkájában nem elég motivált, elvesztette azt a bizonyos arany port, amitől minden nap kedvünk van dolgozni, akkor nem az a megoldás, hogy megpályázik egy egészen más állást. Hanem meg kell keresni újra az arany port” – tanácsolja. „Lehet, hogy az segít, hogy elmész egy hétvégi kovászos kenyér tanfolyamra, és onnantól ez az új elfoglaltság a mindennapjaid része lesz, pedig korábban sose csináltál ilyet. Ez is egyfajta kilépés a komfortzónából, de nem az élet teljes feldúlása.”
Fotó: Unsplash / David Clarke
