Ki a felelős a túlzott kibocsátásért?
Gyakran halljuk, hogy a klímaváltozásban aránytalanul nagy szerepe van egy szűk, de nagyon gazdag rétegnek, és időnként számszerűsítve is látjuk, hogy ez mit jelent. A brit alapítású Oxfam és a Stockholm Environment Institute tavaly például egy olyan tanulmányt tett közzé, ami rávilágított arra, hogy Egyesült Államok leggazdagabb 0,1 százaléka 4000-szer több szén-dioxidot bocsát ki, mint a világ legszegényebb 10 százaléka. Másképp, de ugyanerre mutatott rá az Oxfam idén év elején kiadott felhívása, amiből kiderült, hogy a világ népességének 1 százaléka már 2026 első tíz napjában felélte a rá eső szén-dioxid-kibocsátási kvótát, a leggazdagabb 0,1 százaléknak pedig mindössze három nap kellett ugyanehhez.
Ezeket a számokat akárhogy csűrjük-csavarjuk, látszik, hogy a kibocsátások elég nagy részéért a legtehetősebb réteg felel. Ez áll párhuzamban azzal, hogy a klímaváltozás következményeit a legsúlyosabban azok szenvedik meg, akik a legkevésbé járultak hozzá a problémák kialakulásához. Azt ugyanakkor nem szabad gondolni, hogy világszinten csak a milliárdosok számítanak nagyon gazdagnak. Erre egy tavalyi beszélgetésen plasztikusan mutatott rá Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az ENSZ klímatestületének alelnöke. A klímakutató, miután elmondta, hogy a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka felel az összes szén-dioxid kibocsátás csaknem feléért, és a legszegényebb 50 százalék csak a tizedéért, külön kiemelte, hogy hamarosan a hallgatóság, akik Corvinus Egyetem hallgatói voltak, szintén a világ top 10 százalékába tartozik majd.
Végtelenül aránytalan
A professzort mi is kérdeztük a témáról, keresve a választ arra, hogy mit tehetnek azok, akik világszinten a tehetősek közé tartoznak. „A szén-dioxid-kibocsátások nagyságrendjei országonként változnak, de mindenhol nagyon aránytalanok. Például Magyarországon a középréteg tagjai is átlagosan tízszer-ötvenszer több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a szegényebbek. És ezt nem azért mondjuk, hogy bárkinek lelkiismeret-furdalást okozzunk, hanem azért, hogy az emberekben tudatosuljon: hiába tesz bármit a világ szegényebbik fele, ők összesen szinte semmi hatást nem tudnak elérni, a világszintű kibocsátásokban, egyszerűen nem látszik, amit ők esetleg megvonnak maguktól. Ráadásul nekik eleve kevesebb lehetőségük van arra, hogy bármiről lemondjanak. Akik kicsit is tehetősebbek, sokkal nagyobb változásokat tudnak elérni a döntéseikkel, és már a kisebbekkel is. Emiatt számít sokat, hogy mire költik a pénzüket” – mondja a klímakutató.
Ürge-Vorsatz Diána kiemeli, hogy a szabadidős tevékenységek közül messze a repülőgépes utazások róják a legnagyobb terhet a környezetre, ezért leginkább azokat kellene csökkenteni, és előnyben részesíteni az autós, vagy inkább a vonatos utazásokat. Egy-egy tengerentúli repülést amiatt is jobb különleges alkalmakra, például kerek születésnapokra vagy házassági évfordulókra tartogatni, mert úgy nem simulnak be az átlagos nyaralások közé.
Ha oka van, akkor nem gond az sem, ha valaki nagy teljesítményű autót vezet, de ebben az esetben is dönthetünk úgy, hogy a jármű legalább elektromos legyen. A szegényebbeknek azonban erre sincs lehetőségük, ők sok esetben csak arról dönthetnek, hogy hány fokosra fűtik a lakásukat. Ezen a területen is a tehetősebbek vannak jobb helyzetben, hiszen ők könnyebben megengedhetik maguknak, hogy szigeteljék otthonaikat és korszerű fűtési rendszereket építsenek ki. Egy ilyen háznak pedig a fenntartása is olcsóbb lehet.
Ürge-Vorsatz Diána professzor további gondolatait a témában a Remind Bookazine tavaszi számában olvashatod.
Fotó: Getty Images
