Ez a jubileum különleges mérföldkő. Hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor először találkozott a kastély épületével és mi inspirálta arra, hogy belevágjon ebbe a hatalmas vállalkozásba?
Belasics Edit: Valóban, a kastély története számomra egy igazi mese, amely 2007-ben kezdődött. Egy tréning utolsó napján, egy vizualizációs gyakorlat során jelent meg képzeletemben, ahol egy sárga, klasszicista kastély előtt állunk és integetünk távozó gyerekeknek. A vizualizációt megelőzőz konkrét kérdés az volt, hol leszek öt év múlva. Két évvel később, 2009-ben azt gondoltam, ha öt év múlva ott kell lennem, akkor meg kell keresnem a sárga klasszicista kastélyt. Először a Balaton-felvidéken, kedvenc pihenőhelyemen keresgéltem, de nem volt meg az egyértelmű érzés, hogy ez az. Így azt gondoltam, hogy nincs még itt az ideje. Nem telt el két hét, és egy hétköznap délután egy számomra ismeretlen férfi ajánlotta megvételre a bölcskei Szakách kastélyt. Bár akkor csak online tudtam megnézni, de rögtön tudtam, megtaláltam. Így kerültem Európa közepére, mégis a világ végére, a helyre, a változás terébe.
A kastély felújítása óriási feladat lehetett. Milyen kihívásokkal szembesült az öt év alatt, amíg a romokból kastély újjászületett?
A felújítás valóban embert próbáló volt. 2009 októberében vásároltam meg a kastélyt és a hozzá tartozó 7,5 hektáros területet és 2015. május 20-án tartottuk az ünnepélyes megnyitót. Nemcsak a műemlékvédelem alatt álló kastélyt kellett helyreállítanunk, hanem új épületeket is emeltünk, például a Szent András Fogadót és az András Pusztai Vendégházat. A kastély parkjában található Jézus Szíve Kápolna – mely a katolikus egyház Pécsi Püspökségének tulajdonában van – rekonstrukciói viszont csak 2021-ben fejeződtek be, most már állandó helyet biztosítva az elcsendesedésre vágyóknak, esküvőknek, keresztelőknek, szertartásoknak. Ezek mellett visszaállítottuk a másfél hektáros parkerdőt és létrehoztunk egy biodinamikus gazdaságot is.
Ez a hely nem szálloda, hanem egy kulturális és közösségi tér. Hogyan látja a kastély szerepét a mai világban, és milyen értékeket szeretne közvetíteni?
A kastélyok régen a stabilitás, a felelősségvállalás és a közösség szimbólumai voltak. Ma is ezt a szerepet szeretném erősíteni, de korszerű formában. A Szent András kastély egy olyan hely, ahol az emberek feltöltődhetnek, inspirálódhatnak és kapcsolatba léphetnek a művészettel, a természettel és egymással. Nincsenek tévék a szobákban, ehelyett művészeti programokat, gondolatébresztő beszélgetéseket, filozófiai előadásokat, gasztronómiai élményeket kínálunk. Az olyan jeles napokon, mint Szent György vagy Szent András-napja, képzőművészeti, színházi és zenei eseményeket szervezünk, amelyek inspiráló, közösségi élményt nyújtanak. Olyan előadásokat, szimpóziumokat szervezünk, melyek arra késztetnek bennünket és a résztvevőket, hogy más szemmel, lélekkel nézzünk a világra és egymásra. A célunk, hogy a vendégeinkkel együtt részesei legyünk egy másfajta módon létező világnak.
Az elmúlt tíz évben számos emlékezetes pillanatnak adott otthont a kastély. Van olyan történet vagy esemény, amely különösen közel áll a szívéhez?
Nehéz egyet kiemelni, mert minden év hozott valami izgalmasat, de különösen büszke vagyok a kezdetektől működő Artists in Residence programunkra, melynek keretében egy egész hónapra 4-5 képzőművészt látunk vendégül a világ számos pontjáról. Ebben az évben szerb, orosz, ukrán, osztrák és magyar művész alkot nálunk. Az inspiráló alkotói téren kívül biztosítjuk a szállást, az étkezést és izgalmas programokat melyekkel közelebb kerülnek a környék, illetve az ország kultúrájához. Szent György-napi piknik napján érkeznek a kastélyba, ahol egy magukkal hozott alkotással bemutatkoznak, majd megkezdődik a 4 hetes alkotói folyamat. Az elkészült művekből a program végén kiállítást rendezünk a pezsgőpincészetből átalakított galériánkban. A projekt művészeti vezetője és kurátora Manfréd Makra osztrák festőművész.
A biogazdaság és a „0 kilométeres konyha” koncepciója is különlegesen hangzik…
Nagyon fontosnak tartjuk a fenntarthatóságot és a helyi értékek támogatását. A kastély veteményesében termesztjük a zöldségeket, fűszernövényeket, és a környékről szerezzük be az alapanyagokat. A konyhánk nem fine dining, hanem hagyományos, vidéki ízekre épít, de prémium minőségű alapanyagokkal dolgozunk. Hiszünk abban, hogy a főzés az élelmiszer megtermelésével kezdődik. Ez a szemlélet nemcsak környezetbarát, hanem közelebb hozza a vendégeket a természethez és a helyi közösséghez. Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorában is szerepeltünk már.
Tíz év nagy idő, de biztosan vannak további tervei. Mit szeretne elérni a következő évtizedben?
Azon kívül, hogy a kastély továbbra is egy élő, szellemiségi, kulturális központ legyen, egy nemzetközi kulturális hálózatot szeretnék létrehozni a Duna vonala mentén, mely 10 országot érint. A Danube Art Line (DAL) program víziója egy határokon átívelő képzőművészeti kezdeményezés, amely a Szent András kastélyban működő Artists in Residence programra épül. A jövőbeli cél, hogy mind a tíz Duna-menti országban létrejöjjön legalább egy hasonló esemény, lehetőleg kastélyokban vagy kulturális jelentőséggel bíró helyszíneken. A világ egyik legnagyobb nemzetközi folyójának teljes kulturális örökségét átfoghatja, középpontba helyezve az európai egységet, sokszínűséget és egyediséget. A program célja, hogy a művészeti és alkotási folyamatokon keresztül hidakat építsen a Duna-medence országai és kultúrái között, túllépve a történelmi ellentéteken és egy olyan európai szellemiséget alakítson ki, amelyben a sokféleség értékei érvényesülnek, az együtt alkotás és az életöröm pedig alapvetés. A kastély nem csupán egy hely, hanem egy élmény, ahol a történelem, a művészet, a természet és a közösség találkozik. Legyen szó egy családi ünnepről, egy csendes elvonulásról vagy egy inspiráló programról, itt mindenki talál valami olyat, ami gazdagabbá teszi.
Képek: Szent András Kastély archívum, Judit Povall
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
