Óda a kerékpározáshoz

Becsült olvasási idő: 2 perc

Kisgyerekként mindenki szeret biciklizni, felnőttként azonban már sokkal kevesebben pattannak fel rendszeresen a kerékpárra és róják a kilométereket. Az Elücce projekt létrehozói, Uzoni Balázs, Szabó Béla és Uzoni Dávid azt szeretnék, hogy minél többen fedezzék fel e sport szépségeit, és a mozgásnak köszönhetően tegyenek az egészségükért. László Krisztina írása.

hirdetés

Se nem kerékpárbajnokok, se nem a kerékpáros társadalom szóvivői. A kerékpározás egyszerűen csak olyan komoly örömforrást jelent számukra, amihez kevés dolog hasonlítható, és eljutottak már arra a szintre, amikor önmagukat győzik le a tekerések alkalmával. Uzoni Balázs a nemzetközi Vodafone menedzsere, Szabó Béla a Magyar Telekom felsővezetője és Uzoni Dávid a maga 25 évével vállalkozó, saját cége, az EcoHills Kft. irányítója, mindhárman elfoglalt emberek, ennek ellenére sikerül időt szakítani- uk a rendszeres sportolásra, és ettől kiegyensúlyozottnak, boldognak érzik magukat. Hetente 150 kilométert nyomnak le, szerdánként reggel 6 órakor találkoznak a Normafánál, a hét többi napjain együtt vagy egyedül szöknek meg a városból kerékpárjukkal. Kitartóan róják az utakat, élvezik a természet szépségét, kihívásait. Másfél évvel ezelőtt született meg bennük az ötlet, hogy laza, kötetlen stílusban megosszák másokkal is a közösségi médiában a kerékpározás okozta örömöt és életérzést, inspirálva férfitársaikat a rendszeres sportolásra. Mozogj, hogy élj! – ezzel a szlogennel indult az Elücce projekt, ami egy társadalmi vállalkozás, létrehozóik számára jó szórakozás, követőiknek pedig hasznos és szórakoztató tartalom az amatőr sportoló férfiak világából.

Én és a kerékpárom

Mindhárman gyerekkoruk óta bicikliznek, az életkor és az élethelyzet más-más élménnyel ajándékozta meg őket a kerékpározás kapcsán. „10 éves korom óta vannak emlékeim a biciklizésről, több kerékpárom volt, néhányat elloptak, volt, amit én hagytam el. Tiszafüreden nőttem fel, gimnazista koromban onnan tekertünk el Szputnyik és Csepel kerékpárjainkon Szegedre, a Balatonra, papucsban, fürdőgatyában, sisak nélkül szabadon, teke- rés közben a walkmanünkön zenét hallgatva. Az egyetem végén vettem egy komolyabb bringát, akkor léptem magasabb szintre és kezdtem el sportszerűen kerékpározni. Ekkor már Pesten éltem, hetente többször is áttekertem a Normafára, mintha egy más világba csöppentem volna” – emlékszik vissza a kezdetekre Béla. Balázs egy összecsukható kempingbiciklin ismerkedett gyerekként a Balatonon a kerékpározás élményével, egészen fiatalon megtanulta, hogyan lehet feltuningolni ezt az egyszerű járművet. Nála is az áttörést az első, saját pénzből vett komoly kerékpár hozta, amivel jöttment a budai hegyekben.

„Ezzel az új kerékpárommal tapasztaltam meg magának az eszköznek a mérnöki szépségét, odafigyeltem rá, magaménak éreztem, a társam lett” – meséli Balázs.

Dávid, aki Balázs fia, olyan családba született, ahol hagyománya volt a családi közös biciklizésnek, az első fekete mountain bike-jával nem az erdőben csapatott, ahogy kortársai tették, hanem hosszú kirándulásokon tekert testvéreivel, szüleivel. Számára a kerékpározás akkor lett a nagybetűs sport, amikor egy térdsérülés miatt abba kellett hagynia az élsportot, a focilabdát cserél- te le a kerékpárra. „A biciklizésben a Strava nevű applikációnak köszönhetően kiélhetem a versenyszellememet. Mérhetem a saját teljesítményemet, összehasonlíthatom másokéval, figyelhetem a saját eredményeim alakulását. Mára csökkent bennem a lelkesedés a teljesítményem figyelésével kapcsolatban, idővel kezdtem úgy érezni, hogy az élmény rovására megy, ma már inkább a szabadságot élvezem a kerékpározásban.”

A cikket elolvashatod a Remind Bookazine tizedik lapszámában! Keresd az újságárusoknál, a Libri és a Butlers üzleteiben, vagy kattints, és rendeld meg most!