Tizenöt forgatókönyv, kettő marad
Nagy Ádám a káoszban érzi jól magát. Ahogy mondja, a stresszes, kapkodós helyzetekben gyorsan átlát és gyorsan von le következtetést. A módszerét így írja le: a feje egyszerre tizenöt forgatókönyvet rajzol fel. Ebből kiválaszt kettőt, aztán abba az irányba indulnak el, és útközben alakul ki a végeredmény. Ez nem megérzés, hanem gyors mérlegelés. Minden döntésnél ugyanazt a három kérdést teszi fel magának: mit nyerhet vele, mit veszíthet, és mit kockáztat.
A gyorsaságot nem azért hajtja, mert a cég azon múlna. Ő maga mondja, hogy lassabb döntésekkel is működne a Nádudvari, csak kisebb lenne a margin és az eredmény. Neki ez belső motiváció és versenyelőny: hamarabb lát át egy helyzetet, és hamarabb alkalmazkodik, mint a nagy versenytársak.
„Gyere, ülj be a helyemre, és akkor, amikor ilyen van, akkor gyorsan döntsd el.” — ezt annak szokta mondani, aki szerint a cégvezetés csak nagy fizetésből és nagy autóból áll. Egy rossz döntésen tízmilliók múlhatnak.
A tapasztalat lassít, és ez jó
A gyorsaságnak megvan a határa, és Ádám ezt a saját életkorán méri. Negyvenöt évesen már visszafogottabb, mint harmincas évei elején. Azt mondja, ma már nem követné el azokat a hibákat, amiket akkor elkövetett. Ehhez szerinte kilométer kell, vagyis tapasztalat.
A nagy téteknél pedig nem egyedül dönt. A cég most egy új mirelitüzemet épít, és Ádám nyíltan kimondja, hogy ez már akkora nagyságrend, ahol a tulajdonosnak is döntenie kell. Ő a projektet készítette elő és mutatta be. A kisebb döntéseknél viszont ő a fék. Ha a kollégák egy egymillió eurós gépsort szeretnének, kiszámolja velük, hogy egymillió euróból egy dolgozó huszonhat évig végezhetné ugyanazt a munkát. A gépsor jó ötlet, a megtérülése nem az.
Az első tíz perc
Az egyik legérdekesebb döntése az emberekről szól. Nagy Ádám szerint egy interjú első öt-tíz percében eldől, hogy a jelölt az, akit keresnek, vagy nem. A szabálya egyszerű. Ha bizonytalan, azt nemnek veszi. Ha mégis felveszi a jelöltet, szerinte fél-egy évet veszít, mire kiderül, hogy nem működik. A személyiségtesztek hasznos visszajelzést adnak, de a személyes beszélgetést semmi nem pótolja. Ebben az elvben van egy kényelmetlen rész is: bátorság kell hozzá. Nehéz embert találni, és nehéz nemet mondani valakire, akivel talán el lehetne dolgozni. Ádám tapasztalata szerint mégis ez a gyorsabb út.
Egy 6 millió forintos hiba után
Ádám egy friss esetet hozott. Egy dolgozó figyelmetlenségből 6 millió forint kárt okozott, miközben a fizetése nettó 500 ezer forint. Tóth-Czere Péter rákérdezett: ilyenkor beszélgetés jön vagy elköszönés? A pénzt behajtani úgysem lehet. Nagy Ádám ezért valami mást néz.
„Amikor ilyen van, és behívom az embert, akkor én azt nézem, hogy van-e benne megbánás.” — Nagy Ádám
Ha az illető vállat von, hogy mit számít ez egy húszmilliárdos árbevétel mellett, akkor elköszönnek. A hibáért magáért viszont nem küld el senkit: a szabálya szerint hibázni lehet, a hibát eltitkolni nem. Ami Pétert külön érdekelte: számít-e ilyenkor, hogy egy család áll a dolgozó mögött. Ádám válasza szerint a döntésben ez nem lehet szempont.
Péter itt egy saját tapasztalatot is felhozott. Egyszer olyan cégnél dolgozott alkalmazottként, ahol egy északi vezérigazgató érkezett. Az ő kultúrájában természetes volt, hogy a beosztottak vitatkoznak a főnök ötleteivel. Magyar környezetben senki nem mert ellentmondani, így a rossz ötletek is végigmentek a szervezeten. Nagy Ádám erre azt mondta, hogy nála a kóstolásokon és a termékfejlesztésen a szakértői csapat dönt, ő csak akkor szól bele, ha irányt kell váltani vagy két vezető között vita van.
Kézfogás, ami nem változik egy forintért
A döntések egy része nála nem mérlegelés kérdése. Ha a saját gazdaságában kimondta, hogy 70 forintért eladta a búzát, akkor eladta. Akkor is, ha másnap valaki 71-et kínál, és még semmi nincs aláírva. Ez az elv a NAGISZ csoportból jön. Kovács Lajos, a csoport korábbi vezetője azt hagyta örökül, hogy egy kézfogás többet ér, mint egy írásos szerződés. Ádám ezt az édesapjától hozott tisztességgel együtt szó szerint veszi.
Tóth-Czere Péter itt személyesen is érintett volt. Elmondta, hogy ő is ezt az elvet követi, és nem egyszer csalódott már azokban, akik nem így gondolkodnak. Nagy Ádám válasza nem vigasztalás volt: ha valaki sorozatban így jár, akkor rossz közegben van, és más körbe kell mennie.
Mi marad éjjel háromkor
A gyors döntéseknek ára van, és Ádám ezt nem tagadja. A gyárból hazafelé két óra az autóút, ez a zsilipelési ideje. Mégis előfordul, hogy hajnali háromkor felébred egy konfliktus miatt.
Ilyenkor nem jegyzetel, ahogy a tanácsadók javasolják. Az igazságtalanságokat dolgozza fel a legnehezebben, és ezekre van egy saját módszere. Hogy mi az, azt a beszélgetésben ő maga mondja el.
Amikor a forrás és az információ ütközik
A beszélgetés végén egy korábbi vendég gondolata került Nagy Ádám elé: mi történik, ha egy tekintély mást állít, mint amit mi gondolunk? Ádám szerint ilyenkor újragondolja a saját álláspontját. Van, akit felhív, ha elakad, és egy vezetői közösségben öt másik vezetőtől kap öt különböző nézőpontot ugyanarra a problémára.
„Számít a forrás, de maga az információ többet számít.” — Nagy Ádám. Ez talán a legjobb összefoglalója annak, ahogy dönt. Gyorsan, sok forrásból, és úgy, hogy nem a hangosabb vélemény nyer, hanem a jobb.
A beszélgetés résztvevői
Nagy Ádám 2021 óta a NAGISZ csoporthoz tartozó Nádudvari Élelmiszer Kft. ügyvezetője. Közgazdász, a Deloitte adótanácsadójaként kezdett, majd harmincévesen, szinte agrártapasztalat nélkül, válságkezelőként vett át egy ötezer hektáros mezőgazdasági nagyvállalatot. A vezetése alatt a Nádudvari árbevétele öt év alatt 12 milliárdról 27-28 milliárd forintra nőtt, a márka ismertsége pedig 80 százalék fölé emelkedett.
Tóth-Czere Péter a The Long Story podcast alapítója és házigazdája. Trénerként és mentorként cégvezetőkkel dolgozik, a műsorban kétórás mélyinterjúkban járja körbe a vendégei szakmai és emberi történetét.
Nagy Ádám nem azért dönt gyorsan, mert nincs ideje gondolkodni. Azért, mert a gondolkodást előre elvégzi: tizenöt lehetőségből kettőt választ, három kérdést tesz fel, és amit kézfogással megígért, azt nem bontja fel egy forintért.
A teljes beszélgetés a The Long Story YouTube csatornáján nézhető meg.
Fotó: Tóth-Czere Péter
