A kifejezés azt takarja, amikor egy romantikus kapcsolatban éppen annyi figyelmet ad az egyik fél a másiknak, amivel még fenntartja az érdeklődését, miközben valójában nem akar tőle semmi komolyat, ám ezt nem igazán mondja ki nyíltan.
Mit is jelent pontosan?
Sokféle kapcsolati típus létezik, és a mély elköteleződést nélkülöző, kötetlen vagy a pusztán szexuális alapú viszony is lehet szórakoztató, amennyiben mindkét fél igényei kielégülnek, és a felek tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Ha valakivel van egy konszenzusos megállapodásunk arról, hogy mit foglal magában kettőnk viszonya, és mik annak a szabályai, akkor bármilyen felállás működőképes lehet. Emellett az is teljesen érvényes álláspont, ha egy friss ismeretség esetén még nem tudjuk, hogy mit akarunk pontosan a másiktól, hogy bele tudunk-e szeretni, el tudunk-e köteleződni mellette. Az tehát nem morzsaszórás, ha nyíltan elmondjuk, hogy mi csak alkalmi viszonyt keresünk, ahol néha ráírhatunk a másikra, hogy van-e kedve éppen találkozni. Azzal sincs semmi probléma, ha a randevúzás kezdeti szakaszában csak hetente egyszer találkozunk valakivel, és a köztes időben nem kommunikálunk napi szinten.
Akkor van gond, és akkor beszélünk morzsaszórásról, ha az egyik fél hitegeti a másikat egy olyan kapcsolat lehetőségével, amelyet neki nincs szándéka létrehozni. Ilyenkor figyelem-, sms-, telefonhívás- vagy találkozás- „morzsákat” szór a másik elé, mindig csak éppen annyit, hogy az még azt higgye, tart valahová a dolog, míg valójában nem.
A morzsaszóró tudja, hogy nem akar tartós, elkötelezett kapcsolatot a másikkal, vagy a legjobb esetben is erősen bizonytalan abban, hogy akar-e, de ezt nem mondja el, és a viszonyba éppen annyi erőfeszítést fektet bele, amivel a másik figyelmét még fenntartja.
A morzsaszórás nem mindig a másik szándékos megbántására, kihasználására irányul, de aki csinálja, az hajlamos csak a saját érzéseivel törődni, és nem empatizál a másik féllel. Könnyen lehet, hogy valóban tetszik neki az illető, nem szívesen veszítené el vele a kapcsolatot, de túl gyáva ahhoz, hogy bizonytalan érzéseiről beszámoljon (főleg, mivel ez is annak a veszélyével járna, hogy a másik esetleg így kilép az életéből). Sajnos azonban van olyan is, hogy a morzsaszórást kifejezetten azért csinálja valaki, hogy szexuális értelemben kihasználja azt, aki tartós kapcsolatot keresne vele, vagy az egóját simogassa azzal, hogy egy vonzó, értékes ember érdeklődését fenntartja maga iránt.
Hogyan ismerhetjük fel?
Amint néven neveztük, nagyon könnyű észrevenni ezt a viselkedést. A morzsaszóró rapszodikusan jelentkezik, időről időre eltűnik, aztán újra felbukkan, és esetleg napokig nagy erőkkel ostromolja a másikat, hogy aztán megint nyomtalanul felszívódjon. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, gyakran lemondja a találkozókat. Az is klasszikus morzsaszórás, amikor valaki online aktívan udvarol, de sohasem lehet vele élőben találkozni, vagy fűt-fát ígért, de azokat nem tartja be. Ha egy morzsaszóróval van dolgunk, akkor olyan érzésünk lehet, mintha két énje lenne: az egyik elragadó, és két napig megállás nélkül eláraszt minket kedves vagy éppen flörtölős üzenetekkel, a másik szó nélkül kilép a chatből, és napokig hallani sem lehet felőle. Vagy éppen folyton a nyomunkban liheg, de ha a személyes találkozás igénye merül fel a részünkről, mindig előhúz valami kifogást, amiért az nem jöhet létre. A morzsaszóró viselkedés a szavak szintjén tele van ígéretekkel, de a cselekedetekben ez csak nagyon ritkán váltódik be, akkor is a leggyakrabban szexuális együttlét formájában. Az ilyen típusú ember ugyanis nem akar vagy nem képes mély, intim, elkötelezett kapcsolatot létrehozni velünk.
Mit tehetünk ellene?
Ez a viselkedés nagyon tiszteletlen és fájdalmat okozó, de fontos tudni, hogy sohasem rólunk szól, hanem arról, aki csinálja. Az ő traumatizáltságáról, intimitáskerüléséről vagy éppen erkölcstelenségéről. Az ellenszere pedig az őszinteség: bárkivel bármilyen kapcsolatba kerülünk, legyünk őszinték azt illetően, hogy mi mit keresünk, mire vágyunk, mivel lennénk elégedettek, ezt pedig határozottan mondjuk is el a másiknak. Merjünk rákérdezni az inkonzisztens viselkedés okára, nyugodt stílusban, de határozottan képviseljük az érdekeinket, és fogalmazzuk meg az elvárásainkat. Ha tiszteletlen velünk szemben a másik, azt jelezzük neki, és szabjunk jól értelmezhető határokat, amiket ne hagyjunk átlépni. Nagy csalódást okozhat az, ha valakivel komolyabb kapcsolatban gondolkodtunk, és kiderül, hogy ő csak szórakozik velünk, de ha felismerjük a morzsaszórást, akkor ne dugjuk homokba a fejünket, ne reménykedjünk abban, hogy az illetőnek idővel majd elég fontosak leszünk. Ehelyett jelezzük felé, hogy úgy látjuk, nem egyeznek az elképzeléseink, és közöljük elvárásainkat. Ha így sem változtat a viselkedésén, akkor nekünk kell meghozni a döntést, hogy ezután nem morzsákat szeretnénk szedegetni, hanem valódi, tiszteleten és őszinteségen alapuló emberi kapcsolatra vágyunk.
