Az „Addig örülj, amíg nincs gyereked!”, a „Ha nem lenne… (ez vagy az a helyzet), már én is rég külföldön élnék!”, a „De szeretnék én is olyan szabad lenni, mint a szabadúszók!”, vagy az „Úgy irigyellek, hogy folyton utazol!” típusú megjegyzések gyakran többet árulnak el a hozzászóló belső feszültségeiről, mint arról az emberről, akinek szánják azokat. Külföldön élő, gyermektelen, szabadúszó, és a kulturális kalandozások kedvelőjeként sok szívmelengető beszélgetésben volt részem – mind az offline, mind az online térben. Ugyanakkor a fentiekhez hasonló, kevésbé értő és érző megnyilvánulásokkal is gyakran találkoztam. Sáfár Zsófia írása
