Míg május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük, úgy júniusban - idén 21-én, vasárnap - egy napra az apák kedvéért süt fényesebben a Nap. Amikor leültem papírra vetni a gondolataimat, sokfajta érzés kavargott bennem. Elsőként talán az, hogy az én apukámnak már csak „odafentre” küldhetem a köszöntést, hiszen októberben múlt öt éve, hogy már nincs közöttünk. Hiányzik. De mélyen hiszem, hogy érzi, emlékeimben őrzöm őt, gyerekkorom szép pillanatait, és elhíresült mondását, mely szerint „Apa csak egy van...” Mosolygok, amikor meghallom kedvenc zenéink egyikét, és egy ideje tudatosan törekszem aszerint élni, hogy csak a szépre emlékezem. Szerző: Patakfalvi Réka
