Apa, akitől tanulni lehet
A másik érzés, amely néhány éve mindig megjelenik bennem ilyenkor, az a hála. Hála azért, hogy a kisfiamnak olyan édesapa adatott meg, mint a társam. Akiben nap mint nap, újra és újra felfedezem a kincset, amit csak egy apa tud megadni a fiának. Hiszen anyák és fiaik között egészen más a kapcsolódás. Egy kisfiú számára az apa a hős, a példakép, a bástya. Ő az, akire a fia hasonlítani akar, akinek az útját tovább akarja járni. Akitől megtanulhatja, hogyan illik bánni a szeretett nővel, egyáltalán hogyan illik viselkedni egy nővel. Aki megtanítja őt nyakkendőt kötni, virágot venni, férfiként működni.
Egy fiúgyermek számára az apa az első férfiminta, aki nem csupán szavakkal tanít, hanem azzal, ahogyan él, ahogyan az életet értékeli, ahogyan a körülötte élőkkel viselkedik. Aki megtanítja számára, hogy a gyengédség nem gyengeség, hogy milyen értéke van a becsületnek, az igaz szónak, a tiszteletnek és a feltétel nélküli szeretetnek. Aki utat mutat abban is, hogy mit jelent kiállni az elesettekért, mit jelent bátornak lenni, miközben belül ott van a félelem. Mit jelent merni álmodni, kitűzni egy célt, és tenni azért. Mit jelent felelősséget vállalni a családodért, és biztonságot nyújtani számukra akkor is, ha a világban minden bizonytalan. És mit jelent igazi értékek mellett élni egy életet.
A gyereknevelés közös felelősség
Mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert én megtaláltam azt a férfit, akiben mindez megvan, és ő lett a gyermekeim apja. De a szerencse csak egy szelet ebből a tortából. A többi egy kitartó „munka”, amelyet mi, nők teszünk bele abba, hogy a társunkat férfivé „emeljük” nap mint nap. Munka a szó legnemesebb értelmében, hiszen minden nap tennünk kell ezért, és nem várhatjuk el életünk párjától, hogy férfiként legyen mellettünk, ha rendszerint összekeverednek a szerepek. Ha a hétköznapok rohanása közben, és a ránk, nőkre háruló, véget nem érő feladatok tengerében elfelejtjük, hogy igenis ér néha „gyenge nőnek” lenni.
Én mindig nagyon hittem, és ma is hiszek a klasszikus szerepekben, és abban, hogy a klasszikus szerepek mellett egyidejűleg létezik egyenlőség egy kapcsolatban. Hittem és hiszek abban, hogy a gyereknevelés közös felelősség, és gyermekünk fejlődése szempontjából egyformán fontosak a női és a férfi, az anyai és az apai minták.
Amikor egyedül kell helytállni
Természetesen tudom, és átérzem, mennyire nehéz lehet, ha valaki egyedül viszi a szülői terheket. Egyedülálló anyaként vagy apaként ezek a feladatok bizony nem „duplázódnak”, hanem megsokszorozódnak. Annak a nehézsége, hogy nincsen kivel megosztani sem az örömöket, sem a küzdelmek fájdalmát, sokszor elviselhetetlenül nehézzé teheti ezt az utat. Látom, mert a környezetemben is vannak egyedülálló szülők, és persze olyanok is, akik társas kapcsolatban ugyan, de magányosan kormányozzák a hajójukat. Megdöbbentően sokan vannak, akik ezért vagy azért, de egyedül kénytelenek helyt állni anyai és apai szerepekben egyaránt. Akik a napi gondokkal egyedül kénytelenek megküzdeni.
Anyai feladatainkról, saját szerepeinkről, nehézségeinkről sokunknak van lehetőségünk megosztani érzéseinket barátnőkkel, nőtársakkal, de vajon a férfiak, az apák tudnak-e ezekről beszélgetni? Mernek-e kimondani érzéseket? Tudatosítják-e magukban, mekkora kincs és egyszerre mekkora felelősség az, hogy őket valaki apának szólítja? Hiszen nem kisebb a küldetés, mint hogy mindig legyen egy apában erő, szeretet és példamutatás.
Azt hiszem, a mai társadalomban aligha van tér erre. A napi teendők, a véget nem érő munkák mellett nincsen, vagy alig van erre idő és erő. Pedig szerintem ez az apák számára is fontos volna.
Mit üzen az apák napja?
Ahogyan írom ezeket a sorokat, egyre inkább tudatosodik bennem, hogy ebben mi hogyan lehetünk támaszok. Ha tehetjük, kezdeményezzünk beszélgetést erről. Jelezzük nekik, hogy meghallgatjuk őket. Tudatosítsuk bennük, hogy az apaság nem csupán egy szerep, hiszen apának lenni annyi, mint őrizni egy felbecsülhetetlen kincset: gyermeke bizalmát.
Ennél nagyobb ajándék és felelősség aligha létezik. Így hát június 21-én, vasárnap álljunk meg egy pillanatra ünnepelni az apákat, és mondjunk köszönetet nekik! Azoknak, akik ott vannak mellettünk, és azoknak is, akiknek szeretete már csak a szívünkben él tovább.
Számomra az apák napja legfontosabb üzenete nem más, minthogy lassítsunk le egy pillanatra, hogy észrevehessük mindazt, amit az édesapák nap mint nap tesznek a családjukért. Mert az anyasághoz hasonlóan az apaság sem az ünnepi pillanatokban mutatkozik meg igazán, hanem a hétköznapok apró gesztusaiban, az együtt töltött időben, a kimondott és ki nem mondott szavakban, a szeretet erejében. Boldog apák napját kívánok minden édesapának és leendő apukának!
Fotó: Getty Images
