Tizennyolc évesen, érettségit és egy sikertelen felvételit követően bekerültem egy vállalathoz, ahol adminisztratív feladatokat kaptam. Két tündéri kollégám hihetetlen kedvességgel terelgetett ebben a számomra új világban. Egészen jól éreztem volna magamat, ámde a főnökünk elviselhetetlen volt. Reggelente betelepedett hozzánk, trágár vicceket mesélt fennhangon és tolakodó kérdéseket tett fel. Nehezen viseltem, és néhány hónap múlva felmondtam. Akkor még nem tudtam, hogy nem a munkahellyel volt bajom, hanem a vezetéssel. Azóta szerencsére többször is volt alkalmam olyan vezetőkkel dolgozni, akik minden tekintetben igazán jó főnökök voltak. Gáll Orsolya írása.
