Valóban létezik egy olyan babona, hogy a tarot kártyát ajándékba kell kapni ahhoz, hogy igazán jól tudjuk használni?
Bevallom, nem hiszek ebben. Egyik paklimat sem ajándékba kaptam, és semmi negatív dolog nem következett ebből. Azt gondolom, hogy inkább szimbolikus jelentése van ennek, abba a korba vezet minket vissza, amikor még szájhagyomány útján terjedt a tarot-val kapcsolatos tudás. Akkoriban lehetett jelentősége annak, ha olyasvalakitől kapjuk ajándékba, aki tudással is rendelkezik a témában, kisebb eséllyel kapcsolódunk be egy kevésbé etikus hagyományba. Ma már ez nem így van, sokkal több forrás és csatorna áll rendelkezésünkre, el lehet menni kurzusokra, olvashatunk a témában könyveket. Nyugodtan vegyünk magunknak tarot paklit, de közben ez jó emlékeztető, hogy legyünk tudatosak abban, hogy a megfelelő forrásokból tanuljunk a kártyáról.
Ez nagyon fontos, hiszen a mai napig létezik az a nagyon káros hagyomány, ami a tarot-t jóslásra használja, ami sokszor visszaélés azzal, ha valaki nehezebb élethelyzetben van, és mindenképpen szeretne megerősítést kapni. Ha egy krízisben valaki azt ígéri neked, hogy azonnal válaszokat vagy kapaszkodót ad, sok pénzt fogsz fizetni cserébe.
Sajnos mindig is jelen volt, hogy sokan a kétségbeesést üzleti alapon kezelik. Én ettől a hagyománytól elhatárolódom, és igyekszem megmutatni, hogy a tarot olyan eszköz, amit jóra is lehet használni.
Hogyan és mikor kezdődött a kapcsolatod a tarot-val?
Tizennégy éves voltam, amikor először a kezembe vettem a kártyát. Anyámnak köszönhettem, hogy ez elérhető volt számomra, de egyébként nem volt túl vonzó a kilencvenes-korai kétezres években a New Age, a konzum-ezotéria, és emiatt minden spirituális témát elutasítottam. A tarot viszont nagyon megtetszett, már akkoriban is nagyon érdekelt minden, ami a képzőművészettel kapcsolatos, és éreztem, hogy a tarot vizuálisan magasabb minőséget képvisel. Elcsentem a paklit, és játszottam vele egyedül, húzogattam belőle, kamaszosan. Amikor az ember kétségbe van esve és magányos, nagyon szeretne válaszokat kapni, és beleesik abba az illúzióba, hogy a kártya pótolhatja egy bölcs felnőtt hangját. Ezzel én is így voltam, tehát nagyon jól ismerem ennek a dinamikáját: amikor nagyon szeretnénk, hogy valaki beszéljen hozzánk, de nincs senki, akiben megbíznánk, akkor a kártya úgy tűnik, mintha a barátunk lenne. De sajnos nem az. A kártya csak tükör, és ha teljesen el vagyunk tévedve, nem fog egyedül kivezetni minket onnan, kell egy segítő, egy kalauz is.
Kamaszként sok mindent kipróbálunk, nálad viszont visszatért a tarot.
Fiatal felnőttként már bölcsebben nyúltam a kártyához, lecsendesedett ez a már-már függőségbe hajló kapcsolat, amit a valódi beszélgetőtársak hiánya okozott. Ritkábban vettem elő, de fontos alkalmakkor, olykor-olykor barátnőkkel együtt, úgy, ahogy ma is használom: beszélgető eszközként, egy közösségi aktus médiumaként. Akkoriban már hivatásosan művészettel és dizájnnal foglalkoztam, sokáig régiségkereskedő is voltam, és amikor úgy döntöttem, hogy művészetterápiával is szeretnék foglalkozni, megismerkedtem a meseterápiával, annak is egy jungiánus ágát tanultam. Amikor tanulmányoztam a mesei szimbólumokat, megértettem, hogy a tarot nagyon hasonló archetípusokkal, karakterekkel dolgozik. Ekkor kezdtem nyilvánosan is vállalni, hogy engem a tarot mint terápiás segédeszköz nagyon foglalkoztat. Ennek már több mint hat éve.
Hogyan lehet a meseterápiával kombinálva használni a tarot kártyát?
Hivatalosan a módszernek nem része, hogy a tarot kártyát használjuk. A legtöbben a Dixit-kártyákat alkalmazzák, ami által valóban kialakulhat egy nagyon kreatív tér, amibe nagyon sokféle jelentést bele lehet látni. Engem a tarot sokkal tisztább vizuális párbeszédre hív, könnyebb vele kapcsolódni. A workshopjaimon az adott témához kapcsolódva választok mesét, majd beillesztjük a tarot-t is a folyamatba, többféle megközelítésben. Azt figyeltem meg, hogy ezek a képek nagyon segítik a bevonódást a mesébe, azon a ponton, ami az illetőnek tényleg fontos.
A könyvben is hangsúlyozod, hogy önismereti célra használod a tarot kártyát, nem pedig jóslásra. Mennyire tudod kinyitni a hozzád érkezőket az önismeretre?
Szerencsére hozzám már nem érkeznek olyanok, akik azt várják tőlem, hogy jósoljak nekik, megtette a hatását, hogy évek óta következesen minden fórumon elmondom, hogy miért nem látom ennek értelmét. Természetesen egy válsághelyzetben mindenkiben ott van, hogy gyermekállapotba kerülve várja, hogy egy felnőtt valami okosat mondjon. Nagyon ügyelek arra, hogy semmiképpen se lépjek bele ebbe a szerepbe. Abban tudok segíteni, hogy a képek segítségével, amiket az adott probléma vagy kérdés megbeszélése után húzunk, valahogy rendszerezzük az érzéseket, gondolatokat, és megpróbáljuk egy beszélgetés során együtt felfedezni, hogy milyen új nézőpontok és erőforrások állnak az illető rendelkezésére. A jóslást nagyon kártékonynak tartom, mert benne tart a kiskorú szerepben ahelyett, hogy az ember a saját élete felelős alakítójaként nézne magára.
Ha valaki a kezébe veszi a könyvedet, akár önállóan is elgondolkodhat az őt foglalkoztató kérdésekről, illetve a húzott kártyák alapján új kérdések is felmerülhetnek benne. De mi a tarot kártya használatának a legcélravezetőbb módja: egyedül, egy konzultáció során, vagy csoportban?
Szerintem a csoport a leghatékonyabb, hiszen akkor több nézőpont is megjelenik. Én egy művészetterápiás szituációban alkalmazom a tarot-t, ahol mint csoportvezető tudom tartani a teret, ami így nagyon biztonságos. Érdekes módon sokszor hasonló témával érkeznek a résztvevők, és rezonálnak egymásra. Ez talán ugyanannak a titokzatos elvnek a mentén alakul, mint az, hogy miért éppen azt a kártyát húzzuk, amire szükségünk van. Jung és Pauli leírta ezt a jelenséget, amit úgy hívnak, hogy szinkronicitás, de a miértekre még nem tudjuk a választ, egy ponton biztosan megértjük majd ezt a szerencsés véletleneket mozgató mechanikát.
Sokan szeretik az egyéni alkalmakat is, amikor csak ketten vagyunk, nagyon gyógyító, ha megkapjuk valakinek a teljes figyelmét. A tarot sokat segít abban, hogy kialakuljon a minőségi figyelem tere. De egyedül is tud működni, ha valaki szeretne felépíteni egy meditációs gyakorlatot, abba is könnyen be tudja építeni, ha minden héten leül fél órára, húz egy lapot és hagyja, hogy jöjjenek a képek, gondolatok.
Jellemzően inkább férfiak vagy nők fordulnak hozzád?
Nem meglepő, hogy a hozzám fordulók kisebb százaléka férfi, de azért nem mondanám, hogy a tarot kifejezetten női műfaj lenne. Korábban, a vásári használatban inkább nők űzték, bár hozzájuk fordultak férfiak is. A 18-19. századra kifejezetten férfitéma volt, mint akkoriban szinte minden tudományos téma: a fehér, gazdag férfiak privilégiuma, bár a századfordulóra ez már lazult, az általam használt tarot paklit is egy női alkotó tervezte, Pamela Colman Smith. Szerintem ma minden önismerettel kapcsolatos téma könnyebben nyílik fel a nők számára. A nők könnyebben kérnek segítséget, könnyebben beszélnek az érzéseikről. A férfiak jellemzően lassabban érkeznek meg saját magukhoz, de természetesen nagyon sok kivétellel is találkozom.
És a generációkat tekintve mi a tapasztalatod?
Többnyire nagyjából velem egykorú emberek keresnek meg, biztos nem véletlen, hogy az embert olyanok keresik, akiket hasonló témák foglalkoztatnak. De természetesen jönnek fiatalok is. Nagyon sokat köszönhetünk a Z-generációnak abban, hogy ezek a témák jobban felvállalhatóak lettek. Az én Y-generációm tagjai közül sokan azért utasítják el a spiritualitást, mert a szüleink nagyon nehezen mentek el terápiába, helyette nagyon sok toxikus spirituális tartalmat fogyasztottak, és ennek vannak traumatikus lenyomatai. De nagyon büszke vagyok arra, hogy szerintem sokat tettem azért, hogy ez rehabilitálódjon. És szeretném is folytatni más témákkal kapcsolatban, hogy vissza tudjunk hozni az életünkbe olyan erőforrásokat, amiktől el vagyunk vágva, mert mindent egy kalap alá veszünk, ami spirituális és egy az egyben elutasítunk.
Mire gondolsz?
Nagyon foglalkoztatnak a varázstárgyak, a természeti szellemekkel való kapcsolatfelvétel, a gyógyító szertartások, a sámánmunka. Évek óta kutatom ezeket a témákat, és most végre el is kezdtem tanulni, aktívan gyakorolni. Iszonyú nagy információs zajban vagyunk, sok a csaló és a felszínes, profitorientált tartalom, pedig szó szerint életmentő a bolygó szempontjából, hogy újra tudjunk kapcsolódni a természettel, egy mélyebb, spirituálisabb módon. Nekem most ez a következő nagy feladatom, amin dolgozni szeretnék, hogy ez hogyan működhet erőforrásként egy nagyobb közönség számára.
Jellemzően milyen kérdésekkel fordulnak hozzád, illetve a tarot-hoz?
Mostanában sokan fordulnak hozzám, akik már nem keveset tettek azért, hogy megismerjék önmagukat, és ebben a zajban nem találják, hova fókuszáljanak. Sok az ismeretük magukról, és az érzelmi bevonódást kell segíteni. Például olyan helyzetben, amikor pontosan tudják, mi történt velük, milyen nehézségeken mentek át, de érzelmileg még nem engedték magukat közel ahhoz, hogy átéljék, milyen lehetett ott annak a gyereknek valójában, és mire lenne most szüksége. Nagyon szeretem a Belső családrendszer (Internal Family System) nevű módszert, amely arra fókuszál, hogy személyiségünket több, különböző korú személyiség rész alkotja, és ezeknek a megismerésével dolgozunk. Odafordulnunk azokhoz a lélekrészekhez, amelyekkel egyébként tudatosan nem foglalkozunk, mégis nagyon erősen működtetik a döntéseinket, a sémáinkat. A tarot nagyon jó ezeknek a feltárásában, hogy megtudjuk, hol keressük magunkban azt, akinek még figyelemre, szeretetre van szüksége. Azt hiszem, hogy ez a munkám legfontosabb része.
Arra gondoltam, hogy tehetnénk egy rövid kísérletet a kártyával. Amikor a könyvet olvastam, nem tudtam ellenállni, és húztam egy nehéz helyzetre egy lapot, ez volt a Kelyhek 9. Aztán húztam arra is, hogy mit tehetek én ebben a helyzetben, ez pedig az Érmék Ásza volt. Ha most konzultáción lennénk, mi lenne a következő lépés?
Megkérdeznélek, hogyan látod ezt a lapot, hogyan tudsz hozzá kapcsolódni, mit érzel vele kapcsolatban. Megpróbálnánk egy kicsit belépni a képbe, megérezni, hogy van ez a figura a kártyán, mi fog vele történni. Talán fel fog állni, leveri a kelyheket? És szerinted mi van a paraván mögött? Annak függvényében, hogy te hogyan vagy a képpel, ezer ajtó megnyílhat, de valahogy ez a kép mégis egy meghatározott univerzumon belül fogja tartani ezeket a témákat. Nyitottak ezek a képek, mégis van egy jól navigálható terük. Ez a kép például sokszor megjelenít egy visszafojtott energiát, de lehet, hogy az a téma is feljönne, hogy mi esne jól a figurának, hogy kijöjjön ebből a feszült várakozásból.
Értem. És a másik lap, az Érmék Ásza?
Soha nem szoktam előre meghatározottan egy nehézségre és azután egy erőforrásra külön-külön lapot húzni, mert sokszor már a nehézség-lap is hordoz erőforrásokat, illetve az erőforrás-lap is hozhat egy félelmetesebb képet. Egy nehéz létállapot, például a szomorúság megélése is átlendíthet egy nagyon fontos krízisen. Inkább csak húzok két – vagy több – lapot, és megnézzük, mit tudunk kihozni belőlük. Visszatérve az Érmék ászára, ha most egy konzultáción lennénk, megbeszélnénk, hogy neked hogyan segít ez a lap, és én is elmondanám a meglátásaimat róla, hogy erősítsem vele a kapcsolatodat, és minél több pozitív megerősítést köss a laphoz, ami ilyenkor úgy működik mint egy védelmező talizmán. Igyekeznék segíteni abban, hogy megtaláld azokat a nézőpontokat, amiket még esetleg nem hoztál fel magadtól a tudattalan tartományokból, de mindig az az elsődleges, amit te megélsz a lappal kapcsolatban, mert azt fogod tudni a leginkább továbbvinni.
Fotó: freepik.com; pexels.com; Nagy-Peti Lili
