Pasztellszínek, álomszerű kompozíciók, szépség klasszikus megfogalmazásban. Ha szavakba kellene önteni Varga Matti jellegzetes képi világát, ezek jutnának az eszembe. A fiatal fotóművész a MOME-n diplomázott, majd egy időre kiköltözött Londonba, azóta újra Budapest a fő bázisa, de amikor teheti utazik s az utazásai alatt szerzett élmények folyamatos inspirációs forrásként szolgálnak számára. Jelenleg szabadúszó fotósként saját képzőművészeti projekteken dolgozik, de számos magyar és külföldi megrendelő is megkereste már őt. Egyik sikeres együttműködése Pataki Ágival volt, a TITOK nevet viselő táplálékkiegészítő márkája Varga Matti jellegzetes esztétikájával ünnepelte születésnapját.
A Remind Bookazine legutóbbi számában szerettünk volna együtt dolgozni veled, mert úgy gondoltuk, a stílusod nagyon passzolt az egyik anyagunk képi világához. Sajnos a végén nem sikerült a közös munka, az időjáráselőrejelzés közbeszólt: esőt és szürkeséget mutatott, te pedig köztudott, hogy az esetek többségében természetes fényben fotózol. Nem limitálja a munkalehetőségeket az, hogy nem használsz lámpákat?
De igen, éppen ezért a projektjeim nagy részénél van idő kivárni a szép fényeket. Ez egy print termék esetében, ahol a lapzárta miatt szűkösek a lehetőségek, nagy rizikó. Sok építészeti projektben vagyok benne, épületeket fotózok, amelyeket nem szükséges bevilágítani. De ha portrét vagy csendéletet készítek, szeretem összevonni az embereket, a tárgyakat a természettel, a mesterséges fény számomra nem tudja visszaadni azokat a színeket, árnyalatokat, amelyek csak a természetben léteznek. Ha pedig olyan megbízást kapok, ahol muszáj bevilágítani a teret, segítségül hívok egy fotós társat, aki jobban ért ehhez. Nemrégiben Bécsben kellett egy étterembelsőt fotóznom, sehonnan sem jött be természetes fény, úgyhogy egy jó barátommal, Schmal Fülöppel közösen készítettük el a projektet. A tér természetes fény hatású bevilágításához az ő szakmai tudása elengedhetetlen volt.
Siófokon születtél, a Balaton partján nőttél fel. Volt bőven lehetőséged megcsodálni a tó ezer arcát, színvilágát, fényeit különböző évszakokban. A balatoni gyerekkorod miatt vonzódsz ennyire a természetes színekhez?
Azt hiszem igen, nem olyan rég eszméltem rá erre én is. 14 éves koromig éltem Siófokon, állandó program volt a családban a késő délutáni séta, ilyenkor mindig megcsodáltuk a naplementét. Tisztán emlékszem arra, amikor leültünk egy padra vagy egy kőre és belefeledkeztünk a színek és a fények játékába. A hullámzó víztükör annyi absztrakciót hoz létre, hogy az már gyerekként is megbabonázott. Fél óra leforgása alatt sok minden történik a vízen, attól függően, hogy mennyi felhő van az égen, milyen erős a széljárás, milyen évszak van éppen. Ennek a varázsa mélyen belém ívódott, úgyhogy valószínű, tudattalanul ezért is dolgozom természetes fényekkel. Nosztalgiával tölt el, és az otthonosság érzését adja.
Nézegettem az Instagram oldaladat, jó volt elmerülni benne, annyi szépség és harmónia árad belőle. Mostanában, aki komolyan instázik, törekszik arra, hogy szépen megkomponált, egységes legyen az oldala. Te is ráültél erre a hullámra, vagy ez a letisztultság a lényedből jön?
Azt gondolom, ez belőlem jön, de teszek is érte. 2017 körül kezdtem el tudatosan foglalkozni az Insta oldalammal, fotósként rengeteg képet készítek, amiket szerettem volna megmutatni másoknak is. De nem mindegy, hogyan tálalja az ember. Rájöttem arra, hogy ha előre pontosan megtervezem a posztokat, akkor lesz harmonikus az összkép. Melyik kép elé, mögé, alá vagy fölé mi kerül. Ha az alkotásról van szó, maximalista vagyok, ezért eltöltök egy kis időt az Insta rendezésével is. Egyébként örülök annak, hogy ebbe az irányba formálódott az Instagram kultúra, jó érzés vizuálisan kellemes dolgokat nézni ezen a közösségi oldalon.
Aki nincs folyamatosan jelen a közösségi médiában, nem létezik. Sokan gondolják így. Téged néha nem nyomaszt ez? Hogy akkor is csinálni kell, ha éppen nincs kedved hozzá.
Nem, mert én a posztok tervezését abszolút hobbiként élem meg. Régebben rá tudtam parázni arra, ha nem tettem ki legalább két posztot hetente. Figyeltem, mikor melyik órában posztolok, milyen eléréseket hoz egy-egy kép. Ebből egy kicsit visszavettem, de nem lehet teljesen elengedni, mert szabadúszó művészként én vagyok saját magam marketingese, projektmenedzsere, én tartom a kapcsolatot az ügyfelekkel, s mind ehhez a közösségi média nélkülözhetetlen.
A fotóid, ahogy az Insta oldalad szépen megkomponált képek. Látszik rajtuk, hogy van mögöttük átgondolt koncepció. Mennyit agyalsz egy-egy kép elkészítésén?
Nekem a tökéletes kompozíció megtalálása nem jelent plusz energiabefektetést. Ha egy csendéletről van szó, vagy ha egy embert fotózok, akkor is egy nagy egészként gondolkodom a képről, maga a modell ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a tér, amiben fotózom. Az is pontosan ugyanolyan fontos, hogy az illető milyen ruhát visel, milyenek a fények, a színek és a perspektíva, az a szög, ahonnan fotózom. A napszak sem mindegy, mert a fények mindig mások. Kidolgozni az adott projekt koncepcióját természetesen plusz tervezési, előkészületi időt vesz igénybe, de ez ugyanolyan boldogsággal tölt el, mint maga a fotózás. Az elmúlt tíz évben így dolgozom, de semmi sincs kőbe vésve, lehet, hogy a jövőben változni fogok és egy lazább munkamódszert is magaménak fogok tudni érezni.
Mit szólnak a megbízóid ehhez a maximalista hozzáálláshoz, aprólékos munkamódszerhez?
Többségük beleszeret a világomba, mint ahogy Ági is tette. Nem árulok zsákbamacskát, az első kapcsolatfelvételkor el szoktam mondani a munkametódusomat, hogy tisztában legyen vele az ügyfél: lehet, hogy kicsit hosszadalmasabb lesz a közös munka, előfordulhat, hogy halasztani kell a fotózást külső, nem befolyásolható körülmények miatt, de aki azt szeretné viszont látni a neki készített képeken, ami a saját projektjeimen is megvan, elfogadja a munkafeltételeimet.
Ahogy említetted, Bécsben is dolgoztál már, meg külföldre máshova is. Könnyen megy Magyarországról a külföldi együttműködés?
A social media és az internet nagy segítség ebben. 2023-ban már nem olyan bonyolult talán, hogy egy magyar fotósnak legyenek külföldi megrendelései. Az biztos, hogy engem az Instagram oldalam és különböző megjelenéseim alapján szoktak megtalálni. Van úgy, hogy nem is találkozom az ügyféllel, csak írásban megbíznak. Elküldenek termékeket és rám bízzák, hogy a képi világomba helyezzem el őket, ami megfelel az ő márkafilozófiájuknak. Volt például egy ausztrál ügyfelem, akiknek ágyneműket kellett fotóznom. Elküldték az ágyneműket és egy 5 képből álló sorozatot kellett elkészítenem álomszerű hangulatban. Ezt pont a Balaton-parton készítettem el hajnalban, a napfelkelte fényében. De az is előfordul, hogy terméket sem küld az adott megrendelő, csak művészi képet szeretnének az egyéni kreatív szemléletemben.
A social médiában nagy a hangzavar, honnan tudják a megrendelők, hogy hol kell keresni téged?
2016-ban, miután lediplomáztam a MOME-n intenzíven elkezdtem utánajárni a külföldi lehetőségeknek. Kikerestem azokat a magazinokat, ahol szívesen látnám a képeimet, készítettem egy listát a főszerkesztők, szerkesztők elérhetőségeiről, megfogalmaztam angolul a bemutatkozó levelemet, leellenőriztem a képek méretét, a színprofilt, amit az adott platform megkövetel, ez alapján raktam össze a portfóliómat. Elküldtem az akkori legfrissebb projektjeimet, és idővel elkezdtek érkezni a válaszok. Ma már többnyire ők figyelik a munkásságomat és jelentkeznek, ha szeretnék megjelentetni a képeimet. Feltételezem, hogy ezeket a magazinokat különböző brandek marketingesei is figyelik, így tudok bekerülni a látókörükbe.
Pataki Ági is követett az Instán és egyre jobban beleszeretett a stílusodba, míg végül a TITOK vizuális megújítását rád bízta. Miért pont Marokkóban készült hozzá a fotósorozat? Miért nem a Balatonon?
Az első befolyásoló tényező az volt, hogy februárban kellett fotóznunk, mert szerettünk volna mindennel április elejére elkészülni, ekkor indult a kampány. Amikor Ági megkeresett és elmondta miről lenne szó, azonnal tudtam, hogy szükségem van egy alkotótársra, akivel közösen kigondoljuk a koncepciót. Megkerestem Gyöngy Orsit, ő éppen akkor Marokkóban élt. Vele azonnal egy hullámhosszra kerültünk, kiépítettük a vizuális márkaszemélyiséget a képek szempontjából, amiben Marokkó adta magát. A koncepció részét képezi, hogy bemutassuk a termék összetevőit is, ezek közül számos Marokkóban őshonos növény is szerepel. Ezenfelül a koncepciónknak tökéletesen megfelelt mind a természeti mind az épített környezete.
Milyen volt Pataki Ágit fotózni? Ágival volt szerencsém a múltban több fotózáson is részt venni, mindig az volt az érzésem, hogy nagyon jól érzi magát a profi modell szerepben. Nektek viszont sikerült egy teljesen új arcát megmutatnotok, ahol a személyisége is átjön.
Örülök, hogy ezt látod, hiszen ez volt a célunk. A TITOK új képi koncepciójához szerettük volna Ágit a nagy egész részeként bemutatni, emellett pedig egy közelibb arcát is megmutatni. A fotózások alkalmával igyekeztem olyan gondolatokat mondani, amelyek kibillenthetik a klasszikus értelembe vett modell szerepből. Kértem, hogy képzelje el magát valós élethelyzetekben, gondoljon olyan eseményekre, amelyek illenek az adott hangulathoz. A TITOK márka filozófiája az önazonosság, az őszinteség, a képek is ezt adják vissza.
Fotók: Varga Matti
Ha tetszett a cikk, kattints, és olvasd el Vojnits Alíz festővel készült interjúnkat is!
