Valóban megéri? 3 befektetési formát vizsgáltunk meg

Összeállításunkban konkrét befektetési tanácsadás nélkül igyekeztünk olyan lehetőségeket számba venni, amelyek túllépnek az értéknövelő potenciálon. Gyűjtésük vagy a velük való foglalkozás már lehet ­hobbi vagy valamilyen örömszerzés forrása, így a befektetés és a kikapcsolódás találkozhat egymással. Magától értetődően minden alternatív, tárgyi alapú befektetésnek is megvannak a kockázatai és járulékos költségei, és a gyűjtemény kiépítésekor ezeket éppúgy meg kell fontolnunk, mint az erre rendszeresen fordítandó időt. 

Luxusórák mint befektetés

A Covid éveiben pörgött fel igazán az órapiac, ami egészen extrém méreteket ölt. Egy „nulla kilométeres”, tehát új, dobozos és minden kiegészítőt tartalmazó, de másodkézből piacra kerülő Rolex nagy valószínűséggel többért eladható, mint a bolti ára, ugyanis az üzletbe besétálva tényleges óravásárlás helyett sok hónapos, vagy akár többéves várólistára iratkozhatunk fel. A nagy ­múltú svájci órakészítő műhelyek – például a még mindig családi tulajdonban lévő Patek Philippe – ugyanis rendkívül vigyáznak arra, hogy a termékeik iránti érdeklődést a minőség garantálásával tartsák fenn. Ezért nem építenek új gyárakat az igények kiszolgálására, hanem a tradíciókat szem előtt tartva dolgoznak, akár évszázados órakészítő hagyományok szerint. És ha már a Patek ­Philippe-et említettük: a világ tíz, legnagyobb értékben aukción eladott óráiból kilenc tőlük került ki, de azért az olyan gyártók órái is komoly értéket képviselnek, mint például az Arnold & Son, Bulgari, Girard-Perregaux, H. Moser & Cie. és az Omega. A piacra némi árnyékot vet, hogy az órák (és ékszerek) az alvilág körében is népszerűek: azért tartják „gengsztervalutának”, mivel akár saját testen hordva, könnyedén mozgatható nagy érték, ha valamiért menekülőre kellene fogni.

Oldtimer és youngtimer autók

Minimum igazi autómániásnak kell lenni ahhoz, hogy valaki veterán autók gyűjtésébe kezdjen, hiszen azok folyamatos karbantartást igényelnek. Egy aggkorú autónál nemcsak az a szempont, hogy jól nézzen ki, hanem hogy valós értéket képviseljen, ezért kívül-belül eredeti, olykor rendkívül nehezen beszerezhető és önmagában méregdrága alkatrészekkel kell pótolni azt, amelyek bennük esetlegesen elhasználódtak. Rendkívül hely-, idő- és pénzigényes hobbi, de azért meghálálhatja magát: egy 1963-as Aston Martin DP215 például több mint 21 millió dollárért kelt el a Sotheby’s aukcióján, az 1964-os Ferrari 275 GTB/C Speciale-ért valaki 26,4 milliót fizetett 2014-ben, és akkor ez még korántsem a jéghegy csúcsa: az 1955-ös, valóban ­csodaszép Mercedes-Benz 300 SLR Uhlenhaut ­Coupe három évvel ezelőtt 142 millió dollárért – csak az arányok érzékeltetése végett: jelenlegi árfolyamon több mint 52 milliárd forintért! – cserélt gazdát.

Sneakersek és más dízájner ruhadarabok

Talán ezt az alcímet olvasva minden ­komolytalannak tűnhet, amit eddig leírtunk. Pénzügyi ­ismeretekben jártasabbaknak akár a ’90-es évek amerikai Beanie plüss­baba­láza ugorhat be mint a pénzügyi lufik nem is annyira távoli iskolapéldája. Hogyan lehet tehát értékes egy több millió példányban, futószalagon készülő tömegtermék? Természetesen sehogy: aminek értéke van, azok a különleges, valóban limitált vagy más miatt rendkívül egyedi darabok. Ilyen például a Nike „Moon Shoes”-a 1972-ből, ami a Sotheby’s aukcióján 437 ezer dollárért kelt el. Az pedig, hogy nem az eladó ­egyszeri szerencséjéről van szó, hamar bebizonyosodott: egy különleges, dedikált Air Jordan 1S 560 ezer dollárét ­talált gazdára. És a lista még hosszan folytatható, újabb és újabb rekordok dőlnek, tavaly például Michael Jordan vált meg saját gyűjteményétől 8 millió dollárért. ­Mindenesetre a ­Sotheby’st nem véletlenül említettük név szerint: az, hogy már a legnagyobb múltú és méretű aukciósházak is foglalkoznak vele, pozitív visszaigazolás lehet annak, aki komolyabban elmerülne a sneakerek világában.