Film egy erős és fontos témáról: a kamaszkori öngyilkosságról – Filmkritika a Jövő nyárról 

Fontos témát feszeget a film, de végül nem adja meg a kínzó kérdésekre a választ. A Jövő nyár jó szándékú, de kissé félrecsúszott alkotás.

 

Szerző: Kerekes Anna

A napokban mutatták be Kárpáti György Mór Jövő nyár című filmjét, ami egy nagyon erős és fontos témáról szeretne beszélni: a kamaszkori öngyilkosságról. Régóta nem értem, miért nem fordul a magyar filmgyártás a valóság és a jelen felé – amikor szinte a világ összes nagy filmes mozgalma, új hulláma abból táplálkozott, hogy észrevették, feldolgozták és bemutatták a nézőknek azt a valóságot, ami körülvesz minket a mindennapokban, és amiről olykor szeretnénk elfordítani a tekintetünket. Ebből a szempontból dicséretes, hogy a múlt hónapban bemutatott Larry (a film főszereplőjével, Vilmányi Benettel készült interjút itt olvashatod el) és most a Jövő nyár is a jelen Magyarországára koncentrál, nem pedig egy valóságtól teljesen elrugaszkodott sztoriban, hanem a rögvalóságot megmutatva.

Sokat markol, keveset fog

Sajnos azonban a Jövő nyár minden jó szándéka ellenére keveset vált be a nézőknek tett ígéretből. Nem kellemetlen nézni, nem azt érezzük közben, hogy egy alapvetően elhibázott alkotásról van szó, de nem áll össze az egész. Nem értettem a koncepciót, a rendezői szándékot, sem a mondanivalót.

Az alapsztori szerint egy középiskolai nyári táborban a különc Milánnak (akinek lelki problémáira, családi gondjaira már a film elején utalnak) megtetszik a másik iskolából érkezett Anna. A lány azonban inkább Milán barátja, Dani iránt érdeklődik, bár mindkét fiúval bensőséges kapcsolatot alakít ki. Együtt szöknek el puszta heccből egy napra, ami miatt hazaküldik őket.

Remind magazin

A következő nyáron ugyanaz a csapat érkezik a táborba, de Milán már nem tart velük. Kiderül, hogy öngyilkos lett év közben. A történet innentől Anna és Dani bűntudatára irányul, és arra, hogyan emlékeznek az egykori osztálytársai Milánra, és milyen módon próbálják meg a tábor körülményei között, egy drámajáték keretében feldolgozni a tragédiát.

Míg a film első fele feszesebbre sikerül, és sokáig van remény, hogy kifut valamire a sztori, addig a feldolgozás, a trauma gyerekekre tett hatásának ábrázolása már nagyon összecsapott, nehéz megállapítani, mit szerettek volna mondani az alkotók. Mintha a forgatókönyv csúszott volna el, és végül az egész Jövő nyár olyan lett, mint egy extra hosszú pilot epizódja egy drámai coming-of-age sorozatnak, amit még nem biztos, hogy végig szeretnénk nézni.

Hiteles fiatalok

Mindenképpen erőssége a filmnek a remek szereplőválasztás: a tizenévesek itt valóban tizenévesek, helyesek, érzelmesek, pattanásosak, kezdik próbálgatni a szerepeiket, megélni az identitásukat, de még frissek, eredetiek és nem simulnak bele a szürke tömegbe. Ebből a szempontból nagyon hiteles a film, de éppen emiatt a végén szinte már jobban kíváncsi lettem volna a szereplők valódi személyiségére, és az jutott eszembe, hogy úgy összességében is jobbat tett volna a sztorinak, ha egy valódi dokumentumfilm lett volna inkább.

Látszik, hogy a rendező szereti ezeket a gyerekeket és kíváncsi az ő történeteikre, személyiségükre, ahogyan arra is, hogy miért érzi magát egy fiatal olyan kilátástalan helyzetben, hogy az öngyilkosságot választja. A film azonban nem kérdéseket akar feltenni, hanem válaszokat adni, és éppen ez nem igazán sikerül neki. Nem éreztem magam közelebb ahhoz, hogy megértsem, miért fordul egy tizennyolc éves önmaga elpusztítása felé, ahogyan azt sem, milyen sebeket ejt egy ilyen trauma egy közösségen, sem azt, hogyan és mennyiben lehet ezt feldolgozni. A legfontosabb kérdéseket tehát válasz nélkül hagyja a Jövő nyár, és amit (különösen, ha szülők vagyunk) hazaviszünk belőle, az leginkább az aggodalom, hogy vajon vannak-e megfelelő eszközeink a kamaszkori öngyilkossági szándék felismerésére és kezelésére.

A Jövő nyár január 12-től látható a mozikban.

Képek: Mozinet

Olvasd el Kerekes Anna filmajánlóját egy szívmelengető animációs filmről, A kis Nicolasról!

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy megtaláld a saját hangod

Julia Cameron több mint harminc éve megjelent könyve, A művész útja nem egyszerűen a kreativitásról szól: egy tizenkét hetes programot...

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

Szász Mátét régóta ismerem. Beszélgettünk már együtt a Remind Connect színpadán, és sokszor váltottunk szót a háttérben is különböző témákról....

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

Mit jelent jól lenni akkor, amikor az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük? Ungár Anikó szerint elsősorban azt, hogy...

A jó reggel titka nem a hajnali 5 óra – 5 sikeres nő reggeli rutinja

Van, aki hajnalban kel, meditál, fut, naplót ír és már reggel hétkor meghódítja a világot. Más pedig háromszor nyomja ki...

Előbb kérdezzük a gépet, mint az orvost?

Közel minden második felnőtt magyar internetező fordult már mesterséges intelligencián alapuló alkalmazáshoz egészségügyi kérdésben. A fiatalok körében ez az arány...

„A boldogság lassú, a siker lassú” – a The Long Story podcast vendége Limpár Imre

Van egy pillanat minden önfejlesztési úton, amikor kiderül, hogy amit csinálunk, az valódi belső munka volt-e, vagy csak egy sebtapasz....

Az éhség tényleg elveszi az eszünket?

Ismerős az a pillanat, amikor egy fontos feladat közepén egyszer csak már csak arra tudsz gondolni, hogy enned kellene? Amikor...

2 könyv arról, hogyan találhatunk vissza ahhoz az élethez, amely valóban a miénk

Van, hogy nem egy nagy tragédia vagy váratlan fordulat miatt érezzük úgy, hogy változtatnunk kell. Nincs látványos összeomlás, csak egyre...

A DJ, amikor „megérkezik”

Metha több mint húsz éve építi a zenei pályáját. A történetében engem leginkább az érintett meg, hogyan tudta közben megőrizni...

Az embernek előbb élnie kell, hogy legyen miből játszania – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Hámori Ildikó 

Hámori Ildikó több mint hat évtizede van jelen a színpadon és a filmvásznon, mégsem érzi úgy, hogy az életkorának határt...

EZ IS ÉRDEKELHET

Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy megtaláld a saját hangod

Julia Cameron több mint harminc éve megjelent könyve, A művész útja nem egyszerűen a kreativitásról szól: egy tizenkét hetes programot...

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

Szász Mátét régóta ismerem. Beszélgettünk már együtt a Remind Connect színpadán, és sokszor váltottunk szót a háttérben is különböző témákról....

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

Mit jelent jól lenni akkor, amikor az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük? Ungár Anikó szerint elsősorban azt, hogy...

A jó reggel titka nem a hajnali 5 óra – 5 sikeres nő reggeli rutinja

Van, aki hajnalban kel, meditál, fut, naplót ír és már reggel hétkor meghódítja a világot. Más pedig háromszor nyomja ki...

Előbb kérdezzük a gépet, mint az orvost?

Közel minden második felnőtt magyar internetező fordult már mesterséges intelligencián alapuló alkalmazáshoz egészségügyi kérdésben. A fiatalok körében ez az arány...

„A boldogság lassú, a siker lassú” – a The Long Story podcast vendége Limpár Imre

Van egy pillanat minden önfejlesztési úton, amikor kiderül, hogy amit csinálunk, az valódi belső munka volt-e, vagy csak egy sebtapasz....

2 könyv arról, hogyan találhatunk vissza ahhoz az élethez, amely valóban a miénk

A DJ, amikor „megérkezik”

Az embernek előbb élnie kell, hogy legyen miből játszania – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Hámori Ildikó 

Szeptemberi bakancslistánk: programok testnek, léleknek és szellemnek 

Napi 2-3 csésze? A kávé és a mentális jóllét finom egyensúlya

Hol kezdődik a valódi szabadság? – a Tudatos döntések vendége Szűcs Péter