A PlanAll csapat tagjaként talán nem olyan meglepő, hogy imádok tervezni. Már öt éve használok PlanAllt, amelyben évről évre vezetem céljaimat, teendőimet, bevételeimet, kiadásaimat, és reflektálok önmagamra, a bennem lezajló változásokra. Amikor megtudtam, hogy anyuka leszek, az első gondolatom az volt, hogy jól akarom csinálni. Fontos, hogy nem tökéletesen! Hiszen a tökéletesség nem reális cél. A mottóm: megfontoltan, felkészülten, tudatosan.
Tervezés – titokban
Nagy családban nőttem fel, három testvérem van. A nővérem három kisgyermek édesanyja, akiknek a cseperedését aktívan kísértem végig. Diákként egy nyáron bölcsődében dolgoztam. Ezekből adódik, hogy nem nulláról indultam, ami óriási megnyugvást jelentett.
Mégis azt gondolom, a várandósság minden első gyerekes anyukának ismeretlen terep rengeteg kérdőjellel.
Az első tizenkét hétben ráadásul a társadon kívül nem oszthatod meg senkivel a nagy hírt. Ezért nem zúdíthattam rá a nővéremre a felmerülő kérdéseimet.
Bevallom, nem szeretem, ha nem tudom mi a következő lépés. Ezért az Anyafalva nevű applikációt hívtam segítségül. Szívből ajánlom minden kismamának, ugyanis azon túl, hogy vele hétről hétre figyelemmel követheted a kisbabád fejlődését és a tested változásait, trimeszterenkénti feladatlistát is tartalmaz a kötelező vizsgálatokról, vérvételekről, teendőkről. Pont nekem való!
Azonnal nyílt a tervezőm, ahova felírtam az elképzeléseimet, újraosztottam a heteket, hónapokat a várandósság állomásai szerint, felsoroltam a már látható távolságon belüli teendőimet. Majd elővettem a laptopomat, és elkészítettem az első baba tematikájú Pinterest táblámat is, természetesen titkosat, hogy más meg ne lássa.
Az első védőnői látogatás újabb lendületet adott. Kaptam ugyanis egy rakat ismeretterjesztő nyomtatványt. Olvasgattam, jegyzeteltem. Létrehoztam egy Excel táblázatot, ahova felírtam a hasznosnak gondolt webáruházakat, a hozzájuk tartozó kedvezménykuponokat, mire lesz szükség, mire nem. Túlzásnak véled? Én imádtam.
Az akcióterv
Ebben az időszakban fogalmazódtak meg bennem a várandósság, a szülés és a gyermekágyi időszak fő irányelvei is, amelyeket négy kategóriába soroltam:
Környezettudatosság
- Nem szeretnék fölösleges dolgokat vásárolni
- Amit lehet, másodkézből szerzek be, nem kellenek új dolgok mindenből
- Kerülöm a műanyagokat, és megkérek mindenkit, hogy ne adjon ilyesmit ajándékba
- Lecserélem a tisztítószereket házira vagy természetes összetevőkből készültekre
- Mosható pelenkákat szeretnék használni, ezeknek utánajárok
Pénzügyi tudatosság
- Utánanézek minden lehetséges támogatásnak, kedvezménynek (Nem azért, mert kenyérre kell a megtakarítás, hanem mert tizenhat éves korom óta dolgozom és adót fizetek. Ami jár, az jár!)
- Felállítok/felállítunk egy körülbelüli költségvetést
- Összeírom, mit kell még a házon megcsinálni és ezek mennyibe kerülnek
Testi tudatosság
- Jógázni fogok végig
- Megfelelően táplálkozom, rendszeresen szedek vitamint
- Elolvasok pár könyvet a szülésről, a női testről, hogy ne féljek tőle, hanem megértsem, és amivel lehet, támogatni tudjam
Lelki felkészülés/tudatosság
- Figyelem magamat az eddig megszokott módokon: naplót írok, hogy felnőve a kisbabám is visszaolvashassa majd a gondolataimat
- Beszélgetek a férjemmel, és egyesítjük a nézeteinket, nézetkülönbségeinket gyereknevelés téren
- Megismerem a jelenlegi szerepeimet, és készülök az új szerepeimre
- Szintén a könyveket hívom segítségül, hogy felkészüljek az anyasággal járó lelki változásokra is
- Olvasok könyveket a saját magam szórakoztatására is, nemcsak a babákról és az anyaságról
- A családi, baráti és munkakapcsolataimat nem hanyagolom el
A legfontosabb pedig: minden percét igyekszem megélni ennek az időszaknak.
Készen állt az akcióterv. Lelkesen meséltem mindenkinek. Persze jóindulatúan, finoman közölte a legtöbb ismerős, barát, hogy a szülőségben, anyaságban nem úgy van az… ezt nem lehet megtervezni… ne legyek naiv, a szülés fáj, az anyaság kemény, a gyerek nem alszik, a mosipelus elég nagy macera, nem ciki, ha eldobhatót használok, és további, ezekhez hasonló „motiváló bölcsességeket”. Én töretlen lelkesedéssel bújtam a fentiekhez kapcsolódó cikkeket, jegyzeteltem és egyre erősödött bennem a vágy, hogy bebizonyítsam, nem naiv vagyok, hanem tudatos.
Anya leszek, semmi pánik!
Biztosan felmerült benned a kérdés, hogy vajon sikerült-e? Ezt szeretném megosztani veled az elkövetkezendő bejegyzéseimben. Hogy miért nem tartom meg mindezt magamnak, és hogy jövök első gyermekes friss anyukaként ahhoz, hogy tanácsot osztogassak?
Utóbbira a válaszom, amit fontosnak tartok leszögezni, hogy én csak a saját megtapasztalásomat írom le. Esetenként anyuka társaim sztorijaival kiegészítve.
Ami velem történt, nem törvényszerű, hogy mással is úgy fog. Sőt! Biztosan lesz, amivel nem mindenki tud azonosulni, de olyan is, ami majd a saját tapasztalataidra emlékeztet.
Spolier: a kisbabám már a kezemben van, és szopizik, mialatt ezeket a sorokat írom. Már most rácáfoltam pár „kedves” intésre, és szeretnék segíteni, hogy te is rá tudj.
Az előbbire pedig Orvos-Tóth Noémit idézem a Friderikusz Geszti+ podcastból. Geszti Péter kérdésére, hogy hogyan lehet változást elérni a társadalmunkban és az országunkban, hogyan lehetne a magyar emberek negatív hozzáállását megváltoztatni, és hogyan dolgozódnak fel a társadalmi traumák és egyén szinten mit tudunk tenni, Noémi ezt válaszolta:
„A traumák feldolgozásában egyénileg is elő kell állnunk, de a rendszernek is át kell alakulnia. Tehát kezdődően onnan, ami teljesen banális dolognak tűnik: hogyan szülnek a nők? A kiszolgáltatott, beteg, segítséget váró, éppen szülő embert adott esetben hogyan és mi veszi körül? Aztán megyünk tovább: mi történik az iskolában, mi történik az óvodában, hogyan bánunk a gyerekekkel?”
Hiszem, hogy sokat tehetünk egyénileg is a változásért. A kisfiamat nézve napról napra biztosabb vagyok benne, hogy az a szeretet és törődés, amivel őt elárasztjuk, vissza fog kerülni a társadalmi körforgásba.
A legnagyobb szeretettel osztom meg a kalandomat veled. Lesznek fentek és lentek, sikerek és kudarcok, de egy biztos: nem adom fel a tudatos, tervezni imádó énemet, mert szerintem így is lehet és érdemes.
Képek: Tóth-Iványi Petra, Canva
Olvasd el a cikkünket, amelyből kiderül, hogyan nevelhetsz dolgos gyereket!
