Nem a napi egyperceseken múlik
Nyolc éve Boróka még magyarázkodással kezdte az előadásait. Tíz percig arról beszélt, miért kell egyáltalán közösségi média. Ma ezt átugorja, és rögtön a hogyanra tér rá. A hogyanban pedig határozott: a cégvezetőt nem a rövid videók felé tereli.
A TikTok szerinte az influenszereké, akik éjjel-nappal tartalmat gyártanak. Ha egy cégvezető a cég vezetése mellett napi három egypercest akar kirakni, és ehhez konzerv egypercesekre butítja magát, abba Boróka tapasztalata szerint mindenki belebukik. Sok márkát látott nagy lelkesen elindulni a TikTokon, aztán otthagyni.
Ő a hosszú formátumú tartalom felé viszi az ügyfeleit. Abból ugyanis rövid videót is lehet vágni. A másik érve üzleti: a komoly, több millió forintos szolgáltatásokat nem egyperces videókon adod el. Az ügyfél rád keres, és nála is az a visszajelzés, hogy olvasták a blogját, a hírlevelét, nézték a YouTube-csatornáját. A konverzió onnan jön.
Péter felhozott egy ismert magyar ellenpéldát, akinél évek óta működik a TikTok. Boróka válasza a háttérről szólt: annak a személyes márkának teljes belső tartalomgyártó stábja van, és ezt a legtöbb cégvezető nem tudja maga mögé tenni.
Személyes vagy céges márka, ha egyszer exit lesz
Péter egy sok cégvezetőt foglalkoztató dilemmát hozott. Ha a céges márkát építi, egyszer hátra tud lépni tulajdonossá, és a márka megy tovább nélküle. Ha a sajátját, a cég életképessége tőle fog függeni. Akkor melyiket?
Boróka válasza: mindkettőt. Ezt nyolc éve tanácsolja, de szerinte ma minden eddiginél fontosabb. Az ellenérvek, hogy a cég beleragad a vezetőbe, csak akkor igazak, ha nincs tudatosan összerakva az alapstratégia. Ha valaki öt év múlva exitet tervez, azt előre bele lehet tervezni a kommunikációjába, hogy ne minden az ő nevén fusson.
A példát Péteren mutatta meg. Neki van ügynöksége, podcastje és tréneri vállalkozása. A kérdés Boróka szerint az, milyen ernyőmárka teszi az embereknek érthetővé, miért van mindhárom, és mi köti őket össze. Ha erre valaki nem tud válaszolni, az nála önismereti elakadás: a kapocs ott van, csak még nem vette észre.
Ami túl sok benned
Péternek van egy látható tetoválása. A The Long Story építésekor ezen rágódott a legtovább: olyan emberekkel akar beszélgetni, akikre felnéz, és mi lesz, ha a vendég öltönyben ül le, ő meg pólóban, kilógó tetoválással? A télen-nyáron pulóver megoldást elvetette, mert a nyári negyven fokban nem fenntartható.
Boróka őszinte volt: túlzónak érezte, mennyit foglalkozott Péter ezzel a részlettel. Az ilyen döntéseken szerinte egy jó katalizátorpartner gyorsan átsegít. A tetoválásról viszont egyértelmű volt a véleménye: vállalni kell, mert az önazonosság szűrő is. Akit zavar, azzal nem biztos, hogy kapcsolódni kell.
Ennek a visszafogásnak ára is van. Ha beszélgetés közben azon jár az eszed, hogy meg ne bánts senkit és át ne lépd a határt, Boróka szerint a mentális kapacitásod 20 százaléka a saját cenzúrádra megy el. Ő maga is évekig lekeverte magát, hogy a környezete kényelmesebben érezze magát.
„Szóval a túl sokad az a szupererőd.” — Csábi Boróka
Péteren végül a mentora egyetlen mondata segített át: „Peti, ez része a show-nak.” Erről a gondolatról Boróka a Remind magazinban is írt: Mi van, ha a „túl sok”-od az, amire a világnak szüksége van belőled?
A láthatósági seb
Boróka dolgozott nagy cégvezetőkkel is. Látta, ahogy megrebben a szempillájuk, amikor kiderül, hogy ki kell tenni egy fotót vagy egy videót. Szerinte a társadalomnak csak 3-5 százaléka született színpadra, a többieknek ezt a készséget ki kell fejleszteniük.
Ezért nevezi a személyes márkaépítést nyilvános személyiségfejlesztésnek. A láthatósági seb szerinte egy módon gyógyul: minden nap ütsz rajta egyet. Mégis kirakod a posztot, mégis elmész, mégis felteszed a kezed, mégis kéred a mikrofont. A kínos pillanat a folyamat része: aki sosem érzi magát kínosan, az nem tolja ki a komfortzónáját.
Péter megrögzött introvertáltként beszélt erről. Az első nagy színpadi szereplésére ma is emlékszik: egy X a padlón, ahová be kellett sétálnia, öt méterre a backstage ajtajától, azzal a gondolattal, hogy nem fog menni. A kérdése az volt, Boróka mivel veszi rá magát ilyenkor. A válasz nem technika volt, hanem az életfilozófiája, amit a beszélgetésben kétszer is elmondott.
„Félek, de ennek ellenére is csinálom.” — Csábi Boróka
Boróka sem nőtte ki ezt teljesen. Ma is ott van egy csomó poszt a jegyzetei között, amit nem mert kirakni. Péter rá is kérdezett, hogy még most is így van-e. Boróka válasza: most is. Hogy miért épp a tehetségeseket fogja vissza leginkább a láthatóság, arról a Remind magazinban külön írt: Sokszor a legtehetségesebb embereknek van a legnagyobb problémájuk a láthatósággal
Az első tartalom sikere, hogy kiraktad
Boróka egyszer pénzvisszakérést kapott egy ügyféltől. A fő sérelem az volt, hogy nem elemezte ki mondatról mondatra az illető blogcikkét. Boróka ebből látta meg, hogy az ügyfél nem érti, ki ő és mire jó, és azóta csak haladó márkákkal dolgozik.
A tanulság viszont a kezdőknek szól. Boróka szerint az első három blogcikk senkinek sem jó, ezért nincs értelme mondatonként csiszolni őket. A nagy hibákat ki kell szedni, aztán ki kell rakni. Az első tartalmaknál a sikerélmény az, hogy kimerted rakni, javítani utána fokról fokra lehet.
Péter ehhez a saját podcastjét hozta példának. Az első szóló epizódja ma is publikus, és évente egyszer-kétszer visszahallgatja, főleg amikor elégedetlen magával. Abból látja, mekkora utat tett meg, és min kell még dolgoznia: például hogy ha nagyon beleéli magát, a percenkénti 140 szavas tempóban már a saját gondolatait sem tudja követni.
Mennyi szakértő, mennyi ember
A tartalomban Boróka a 80-20-as arányt használja: 80 százalékban a szakértelmedet mutatod, 20 százalékban az embert és az értékrendet. Az értékrendedről viszont nem papolsz, hanem példát mutatsz. Ha neked fontos a folyamatos tanulás, nem azt írod, hogy tanuljatok, hanem megmutatod, hol képezted magad.
A 80 százalékhoz Boróka egy szemléletváltást kér.
„Ne egy szakember legyél, aki élethosszig tanulja a szakmáját, hanem egy szakember legyél, aki élethosszig kutatja a szakmáját.” — Csábi Boróka
A tanulás szerinte csak input. A kutatás aktív: olvasol, megnézed, mi működik, teszteled az ügyfeleiden, és saját módszert gyúrsz belőle. A két példáját Péter két szakterületéről hozta. Ha hatékonysággal foglalkozol, ne tanítsd, hanem kutasd. Ha storytellinggel, legyél a kutatója, és tegyél hozzá valamit a szakmához.
Ha nincs mit mondanod: a tíznapos gyakorlat
Sokan azzal jönnek, hogy nincs mit mondaniuk. Értik, érdekli is őket a személyes márka, mégsem tudják, miről beszéljenek. Boróka szerint ilyenkor két elakadás közül az egyikről van szó: vagy még nem találtad meg a történetedet, vagy nem mered elmondani. És van egy harmadik lehetőség is, amit kimond: nem mindenkinek kell énmárkát építenie.
Akinek kell, annak ezt a gyakorlatot adta:
Tíz munkanapon át a nap végén írd fel, a munkád melyik részét élvezted a legjobban, és miért.
A tíz nap után nézd meg, milyen mintázat rajzolódik ki. Ha egyedül nem megy, a jegyzeteidet egy MI-asszisztensnek is odaadhatod, és kérhetsz belőle mintázatokat.
Ha kiderül, hogy tíz nap alatt csak háromszor csináltad azt, ami igazán feltölt, az jel: arra érdemes nagyobb hangsúlyt tenni a vállalkozásodban.
Boróka ezt érzelmi iránytűnek hívja. Kezdőknek és haladóknak is ajánlja, mert megmutatja, milyen feladatokban van a legnagyobb potenciál a következő lépéshez. Az érzelmi iránytűről a Remind magazinban is írt: Ahol az istenadta tehetségünk van, ott van a legnagyobb kishitűségünk is
Összefoglalva
A cégvezetőnek nem a napi tempót kell tartania. Azt kell megmutatnia, amit csak ő tud elmondani, hosszú formában és a saját arcával. Ami ettől visszatartja, azt Boróka láthatósági sebnek hívja, és az szerinte egyetlen módon gyógyul: cselekvéssel.
A teljes beszélgetés több mint két óra. A The Long Story YouTube-csatornáján nézhető meg, és a cikk elején beágyazva is.
