A Remind Bookazine tizedik lapszámában egy, az öregedésről szóló írást olvashatunk tőled. Ha már öregedés: mit látsz, a te generációd hogyan gondolkodik erről a témáról?
Nemrég léptem át a húszas éveim második felébe, ami rettenetesen megijeszt engem. Egész életemben mindig én voltam mindenhol a legfiatalabb: a „kamasz szerző”, a „csodagyerek”, ezért nagyon nehezen viselem, hogy felnőttem. Most már nem vagyok „csodagyerek”, csak „csodafelnőtt” tudok lenni – azt meg sokkal nehezebb megugrani. Szóval kicsit hadilábon állok ezzel a témával. Pedig öregedni kiváltság. Körülöttem sok embernek nem volt rá lehetősége – ezért igyekszem tudatosítani magamban, hogy ha van lehetőséged megöregedni, akkor szerencsés vagy.
Jelenleg két karrierutat jársz egyszerre. Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni?
Jelenleg iszonyatosan elfoglalt vagyok és nehezen menedzselem az időmet. Már azon gondolkodtam, hogy azt csinálom, amit David Tannent: kitalálok magamnak egy kamu asszisztenst, és ő fogja lemondogatni helyettem a programokat, amiket nem tudok elvállalni. Nagyon sok mindennel foglalkozom egyszerre. Körülbelül három-négyféle munkám van, de én ezt élvezem. Inkább legyen túl sok dolgom, mintsem egyetlen feladatom – abban jobban beleőrülnék.
Ha kellene, tudnál választani a kettő közül?
Nem tudnék, de hála Istennek nem is kell. Pont azt élvezem mindkettőt, mert az írásban és a modellkedésben is más-más arcomat tudom megmutatni. Azt érzem, hogy mindegyikre szükségem van ahhoz, hogy meg tudjam élni önmagam. A modellkedés teljesen véletlenszerűen jött az életembe, sosem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni, de iszonyatosan szeretem. Most már modellnek és írónak is érzem magam, és mindkettőt szeretném folytatni.
A munkádból kifolyólag rengeteget utazol. Gondolkodtál már azon, hogy külföldre költözz?
Mindig úgy gondoltam, hogy munka miatt nem költöznék külföldre. Jelentkeztem több külföldi iskolába, fel is vettek, viszont sosem éreztem, hogy el tudnám hagyni Magyarországot. Ami változtatott egy kicsit a véleményemen, hogy közben beleszerettem valakibe külföldön, és jelenleg miatta félig Prágában élek. Prága pedig nagyon hasonlít Budapestre, úgyhogy szeretek ott lenni. Ezzel együtt nekem mindig Magyarország lesz az otthonom. Én egy nagyon hazafias lelkületű ember vagyok, itt érzem igazán jól magam. Itt születtem, itt is fogok meghalni.
Nyáry Luca írását megtalálod a Remind Bookazine tizedik lapszámában! Kattints, és szerezd be most!
Fotó: Fábián Soma
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
A lét kérdéseinek megfejtései – A kulisszák mögött Vági Bencével, a Recirquel alapítójával
