Mivel néhány hónappal azelőtt ismerkedtünk meg, hogy a Covid19-járvány az élőzenei rendezvényeket is parkolópályára tette, időbe telt megértenem, mivel jár valójában egy olyan munkakör, amely világsztárok körül forog.
Két turné között is készenlétben
Például folyamatos készenléti állapottal két munkalehetőség között, amikor nem egy nagyobb turné részese vagy. A koncertek szervezésekor óhatatlanul felmerülő variálásokhoz alkalmazkodni a háttérmunkások számára ugyan megszokott, ám nem egy kellemes helyzet. A sok „még nem biztos, de esélyes” munkaajánlat, ami köré próbálod szervezni az életed, mígnem – gyakran az utolsó előtti pillanatban – kiderül, hogy csomagolhatsz is, jókora adag türelmet és rugalmasságot igényel. Három évig egész kényelmes volt a ritmus: a barátom másfél-két hónapot távol volt, majd néhány hetet otthon töltött, aztán újabb egy-két hónapot dolgozott – köszönhetően egy hosszabb távú és kiszámíthatóbb együttműködésnek –, jelenleg ennél jóval feszesebb a tempó.
Két különböző ritmus, egy közös élet
Olaszországban élünk, én 1200 kilométerre a szülőföldemtől, ami eleve egy kompromisszumokkal teli helyzet. Többnyire távmunkában dolgozom, így megvan a lehetőségem, hogy összekössem a munkát az utazással, és időnként élek is vele. A totál nomád életformát azonban képtelen lennék fenntartani – nem csak anyagilag. Amennyire szeretek ugyanis világot látni és kulturális kalandokba keveredni, annyira becsülöm nagyra a csendet és azt, hogy elmélyülhetek a tevékenységeimben. Éppen ezért igyekszem egy viszonylag nyugis életformát kialakítani – több-kevesebb sikerrel.
Amikor egy-egy hónapra csatlakoztam egy klímaedukációs turnéhoz – ahol egy ötfős csapattal és egy napenergiával működő lakókocsival jártuk Európát –, kis léptékben megtapasztalhattam, milyen érzés folyton úgy ébredni, hogy fogalmad sincs, éppen hol vagy és milyen nap van, és mire észbe kapsz, már a következő állomás felé tartasz. Azok, akiket könnyen túlterhel az ingerek tömkelege és az állandó pörgés, hamar kiéghetnek egy ilyen mozgalmas munkakörben. Nekem pedig már az is feladja a leckét, hogy egyre gyorsabb ütemben változik a világ, amihez állítólag érdemes alkalmazkodni, miközben én inkább lelassulásra vágyom. Így hát a párkapcsolatom ápolása is egy izgalmas egyensúlygyakorlat, logisztikai feladványokkal és persze életre szóló kalandokkal megspékelve. (Az idei év nehezített pálya, ahol a térdem és a türelmem a fő karakterek: teljes keresztszalag-szakadás és meniszkuszsérülés után egy viszonylag sürgősnek ítélt, majd jócskán elodázott műtét után immár a lábadozás elején járok. Lám-lám, az univerzum gondoskodik róla, hogy visszavegyek a tempóból.)
A turnéélet kevésbé csillogó oldala
Nem követem mindenhová Giorgiót, hiszen hogy tudnék a saját szakmai céljaimra összpontosítani, ha az ő – olykor ad hoc – menetrendjéhez kellene igazodnom? Ugyanakkor törekszem arra, hogy egy-egy könnyebben megközelíthető turnéállomásra eljussak és együtt tölthessünk némi minőségi időt, amikor akad egy-egy szabadnapja a nagy hajtás és a folyamatos helyváltoztatás közepette. Merthogy sokszor csak a repülőteret, a rendezvényhelyszínt és a szállodát látják azokból a városokból, ahol dolgoznak. Van, hogy turnébusszal közlekednek két turnéállomás között – ilyenkor a buszban alszanak – és van, hogy a pihenőnapok sem a pihenésről, hanem az A-ból B-be utazásról szólnak. A valódi szabadnapokba azonban a városnézés, a természetjárás vagy a kiadós alvás luxusa is belefér.
Előfordul, hogy az időeltolódás, a sűrű menetrend és a wifi hiánya miatt napokig csak pár szót tudunk váltani, így egyelőre nem sikerült ráunnunk egymásra. Arról, hogy mik a legnagyobb nehézségei és előnyei ennek az életvitelnek, a barátom munkatársai is sokat meséltek, amikor arról faggattam őket, hogy hogyan tudják összeegyeztetni a hivatásukat a magánéletükkel.
„A munkámmal kapcsolatos kihívások és kiváltságok turnéról turnéra változnak. Az egyik legnehezebb része a hosszú munkaidő; gyakran egymást követő napokon tizenhat-húsz órát dolgozunk és alig alszunk, de az állandó helyváltoztatás, a rutinok hiánya, a hosszú utak és az időzónák váltakozása sem kedvez a bioritmusunknak, és a szeretteinkkel való kapcsolattartást sem könnyítik meg. Ugyanakkor imádom, hogy a munkám révén a barátaimmal bejárhatom a világot, és olyan helyekre is eljuthatok, ahová egyébként talán sosem tudnék elutazni” – osztotta meg velem Chloé, egy brit hangmérnök, aki többek között Robbie Williams-szel, Dua Lipával, 50 Centtel és Shakirával is turnézott már.
„Ha az időbeosztásunk engedi, lehetőségünk van felfedezni egy-egy várost és környékét. Ilyenkor közös kirándulásokat szervezünk a kollégákkal, de az sem ritka, hogy a munkaadónk lep meg minket valamilyen izgalmas programmal. A párkapcsolatom szempontjából is fontos, hogy megbecsüljem és kiélvezzem az otthonomtól távol, munkával töltött időszakokat, hiszen így jobban tudjuk értékelni azt, amikor újra együtt lehetünk. Igyekszünk kihasználni azt is, hogy az utazási költségeket a cég állja, így egy-egy turné lezártával dönthetek úgy, hogy maradok még néhány napot vagy hetet az adott országban, mielőtt hazatérnék. Ilyenkor a barátom kiutazik hozzám és viszonylag olcsón össze tudunk hozni egy közös nyaralást” – fűzte hozzá Chloé.
A távolság nem feltétlenül választ el
Nyitottság, spontaneitás, rugalmasság, jó szervezőkészség, türelem, alkalmazkodókészség és erős idegrendszer kell ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a harmóniát ebben a „féltávkapcsolatban”. Elfogadtuk, hogy ez az életforma nem a folyamatos jelenlétről szól, és ezzel együtt kialakítottunk egy mindkettőnk számára tartható ritmust, amelyben az egyéni és a közös célok szépen összeegyeztethetők, egymás személyes terét, idejét és énhatárait tiszteletben tartjuk, és a távollétek ellenére is képesek vagyunk mélyíteni a kapcsolatunkat. Eddig működik. Nem azért, mert könnyű, hanem mert megtanultuk kezelni a nehézségeket.
Gyanítom, egészen másként állnék hozzá a helyzethez (őszintén: jól kihasználnám azt), ha most a ‘80-as vagy a ‘90-es években élnénk és a barátom mondjuk a Bon Jovival vagy a Guns ‘n’ Roses-szal turnézna. De azt is gyanítom, hogy az a párkapcsolat komoly veszélyben lenne.
Fotó: Sáfár Zsófia
