Mindig hű maradt önmagához
Amikor Diane Keaton az Annie Hall című filmben először megjelent a képernyőn, abban a pillanatban forradalmat csinált. Címszereplőként ő volt annak a modern nőnek a megtestesítője, akiről az 1970-es években oly sokat beszéltek, miközben a feministák és támogatóik igyekeztek ratifikálni, hogy minden amerikainak, nemtől függetlenül, egyenlő jogi védelmet biztosítsanak.
Annie Hall szerepében Keaton különc volt. Férfiasan öltözködött, és szembement mindennel, ami addig megszokott volt Hollywoodban; és bár karaktere szerint egy szerelmi történet egyik szereplője volt, a film társírójával, rendezőjével és főszereplőjével, Woody Allennek messze nem csupán csak a szerelmi partnere volt.
Nem véletlen, hogy az Annie Hall című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női főszeplőnek járó Oscar-díjat, hiszen a karakterrel a színésznő egyértelműen meghatározta a modern nő fogalmát.
Diane Keaton igazi egyéniség volt, nem véletlen, hogy mindvégig Hollywood legkreatívabb férfiai szerették. Ő azonban sosem kötelezte el magát, mert elsősorban eredeti önmagához akart hű maradni.
Soha nem játszotta meg magát
Diane Keaton saját ellentmondásaiból épített fel maga körül egy gyönyörű világot. Egyszerre volt erős, mégis sebezhető, férfias ruhákban pompázó bájos ikon, komoly művész, akinek zseniális humorérzéke volt, és soha, de soha nem játszotta meg és nem is fogta vissza magát. Beszéd közben gyakran gesztikulált, hadonászott a karjával, ha úgy tartotta kedve, könnyesre röhögte magát, és ebbe mindannyiunkat magával rántott.
Nemcsak az egyik legtehetségesebb, hanem az egyik leghitelesebb hollywoodi színésznő volt. Közel a nyolcvanhoz is fiatalosan szellemes volt. Közvetlensége, természetessége és esendősége miatt sokan úgy érezték, mintha régről ismernék őt, és még ennél is többeknek adott erőt a legnehezebb helyzetekben is kitartásával, mondván, ha neki sikerül, bárkinek sikerülhet…
Minden hiba lehet szép
Keatonnak védjegyévé vált megjelenése: a keménykalap, a sötétített szemüveg és a túlméretezett ruhák. Egy interjúban félig tréfásan úgy nyilatkozott, olyan ruhákat visel, amelyek tényleg elrejtik a testét; majd hozzátette: „Az én esetemben sok mindent el kell rejteni, így én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki ilyen különlegesen néz ki.”
Keaton nemcsak igazi divatdiktátor volt, hanem rendhagyó életmódjával nők generációit inspirálta. A képernyőn elbűvölőnek, egyedinek és néha különcnek ismertük meg azokon a karaktereken keresztül, akiket alakított.
Egyik memoárjában Keaton őszintén írt az öregedésről, a hollywoodi szerelmekről, a késői szülővé válásról, és több olyan dologról, ami elbizonytalanította. Nem rejtette véka alá, hogy ő is aggódott az öregedés, a haja elvékonyodása és a lógó szemhéjai miatt. De az idő múlásával Keaton elfogadta, hogy minden hiba lehet szép is.
Karakterei, ahogyan ő is, függetlenek voltak
Keaton nagy mestere volt az improvizálásnak. Nem volt hajlandó csak a papírforma szerint megformált, kidolgozott női szerepeket játszani. Alakításaival mindig egy kicsit újraértelmezte az általa megformált női főszereplő kinézetét és hangját. Ezáltal karakterei nemcsak összetettek, hanem függetlenek is voltak. Ezt a stílust későbbi szerepeiben is megtartotta, egyebek között az 1987-es Bomba bébiben, az 1981-es Vörösökben, a 2003-as Minden végzet nehéz című filmben és a 2018-as Könyvklubban is.
Elmondása szerint Keaton határozottságét és céltudatosságát otthon, pontosabban édesanyjától tanulta meg, aki mindig bátorította és segítette abban, hogy elérje céljait. Így tört magának utat Hollywoodban, olyan szerepekkel, mint A keresztapa trilógia, vagy Jenny karakterének megformálásával a Szenilla nyomában animációs filmben.
Talán hihetetlen, de néha még maga Keaton sem hitt a saját sikerében. Így történhetett meg, hogy 2023-ban állítólag megkérdezte a híres rendezőtől, Francis Ford Coppolától, miért épp őt választotta A keresztapa című filmbe Kay Adams megformálására, mire azt a választ kapta: „Azért választottalak, mert bár a rideg és szigorú feleséget kellett volna alakítanod, volt benned valami több, mélyebb, viccesebb és érdekesebb.”
Fotó: Rodin Eckenroth/WireImage; foxnews.com
