Közösségi erő a közös olvasás
Az irodalomterápia azonban nem csupán ez utóbbit jelenti. Röviden az irodalomterápia az olvasás és az írás segítő szándékú használata: legtöbbször csoportos formában zajlik, képzett irodalomterapeuta vezetésével. A résztvevők bizalmas, elfogadó légkörben, őszintén beszélhetnek érzelmeikről, problémáikról egy-egy, a terapeuta által választott szöveg kapcsán, így kerülve közelebb másokhoz és önmagukhoz, egymás és önmaguk megértéséhez. Kétségtelen, hogy akkor is támadnak érzelmeink, amikor egyedül olvasunk, és talán még tudatosítjuk is őket, de az olvasás és írás terápiás ereje igazán csoportban mutatkozik meg – és így is hasznosul a legjobban.
Az irodalomterápia nemcsak az olvasást, hanem az írást is magában foglalja. Azáltal, hogy leírunk valamit, hogy megfogalmazzuk, kitesszük a papírra, egyrészt az addig bennünk gomolygó feszültség testet ölt, így megfoghatóbbá, konkrétabbá, egyben kontrollálhatóbbá válik; másrészt pedig a tény, hogy belülről kívülre került, már önmagában felszabadítóan hat. Hát még akkor, ha a szakember segítségével, meghatározó szempontrendszerek mentén zajlik az írás!
Az érzelmek azonosítása
Idén ősszel – talán nem túlzás azt állítani – Finnország Oxfordjában, a Jyväskyläi Egyetemen rendezték meg a 2. Európai Irodalomterápiás Konferenciát, mlyen én is részt vehettem. A rendezvény rengeteg izgalmas programot kínált. Amellett, hogy mindenképpen üdítő kiszakadni egy kicsit a mindennapokból, új tájakat látni, új embereket megismerni és új élményeket begyűjteni, szakmai szempontból is gazdag volt a kínálat. A workshopokon egyebek között szó esett arról, hogy a Kintsugi-módszer, ez a japán művészeti technika, amely aranyozással javít eltört, megrepedt tárgyakat, hogyan képzelhető el terápiás írásgyakorlatként, és hogyan találhatjuk meg egy-egy nehéz helyzetben magunkban az „aranyat”, azaz belső erőforrásainkat.
Egy másik workshopon elgondolkodhattunk azon, mi jelenti számunkra az erkölcsi, szociális, pszichológiai és fizikai biztonságot, és megtudhattuk, hogyan azonosíthatjuk érzelmeinket a saját magunk által írott szövegekre és testérzeteinkre figyelve, és miért fontos ez mentális jóllétünk és biztonságunk szempontjából. Finnország a fenyő- és nyírfaerdők, valamint a tavak hazája, így nem meglepő, hogy a természetközeli lét, a természet közelében történő gyógyító írás is előkerült a konferencián. Vajon hányan megyünk úgy túrázni, hogy azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy figyelünk közben a testünk-lelkünk rezdüléseire, és a túraútvonalon megállva le is írjuk érzéseinket, élményeinket, emlékeinket? Próbáltuk már, hogy egy fához dőlve megérezzük, megkérdezzük, hogy ő hogy van? És mit válaszolnánk arra, a szívünkből szólva, hogy vagyunk, a szó legszorosabb értelmében véve?
Az anyaság, egyebek mellett szintén egy olyan téma, mellyel kapcsolatban több szempontból nézve is lehetnek ambivalens érzéseink. Az anya-gyermek kapcsolat a legkorábbi, így a legmélyebb sebeink is innen eredhetnek. Arról nem beszélve, hogy az anyaság az egyik legnagyobb kihívás a női létben az, hiszen senki nem szeretne rossz mintáinkat továbbadni. Csoportvezető társammal, Cseh-Lipták Bettinával arra kerestük a választ, hogy hány arca lehet az anyaságnak, és hogyan kapcsolódhatnak össze az egymást követő női generációk.
Irodalom: út a belső békéhez
Dr. Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke plenáris előadásában izgalmas esettanulmányok mellett felidézte az irodalomterápia reménykeltő és reményt adó jellegét is. Arra kérte a hallgatóságot, hogy a kortárs izlandi író-költő, Jón Kalman Stefánsson egy verse nyomán adjanak címet az életüknek. Ez korántsem olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnik, viszont éppen ezért fontos önismereti kérdésekre sarkall: mi az, amit olyan lényegesnek tartunk az életünkben, hogy akár címben is kiemelnénk? Milyennek látjuk az életünket, elégedettek vagyunk-e vele? Mi a célunk vele, azt az életet éljük-e, amit élni szeretnénk, vagy inkább változtatnánk valamin?
Az első Európai Irodalomterápiás Konferenciát tavaly rendezte meg Budapesten a Magyar Irodalomterápiás Társaság. Az ott elhangzott előadások alapjául szolgáló tanulmányok az érdeklődők számára is elérhetőek. A mai kor kihívásai, a háború és a posztcovid időszak, a fokozott külső és belső stressz idején az irodalomterápia fontos eszköz belső békénk megtalálásához és önismeretünk mélyítéséhez. Ahogyan dr. Béres Judit fogalmazott: „Egy irodalomterápiás csoportban bizalmi közegben, valódi önmagunkat adva, a valódi problémáinkat előtérbe helyezve kapunk megértést, támogatást, segítséget. Az irodalomterápiában megvannak azok az eszközök, amelyek tudnak segíteni abban, hogy struktúrába helyezzük mindazt, ami velünk történik. Egy jó írásgyakorlat, egy jó irodalmi szöveg és a csoportban jelen lévő emberek segítségével új perspektívából tudunk ránézni a bennünket foglalkoztató kérdésekre.”
Fotó: Abby Chung, Lisa from Pexels /pexels.com; freepik.com
