Milyen érzés Esterházy-díjazottnak lenni, mennyire számítanak az elismerések önnek?
Péter kedves, személyes ismerősöm volt. Amikor indultam a pályán, negyven éve kábé, fölfigyelt rám, a köztudat porondjára helyezett, hogy így mondjam. Ritka, egyedülálló tehetség volt az övé. Kilenc éve ment el, és még mindig a legnagyobb hatással van ránk. Mintha most nyomban föl lehetne hívni. Gitta venné föl a telefont: „Jaj, édeském, Péter sajnos nem ér rá, dolgozik”. Ez egy olyan díj, aminek egyszerre örülök, de sajnos nem felhőtlenül. Mert ha Péter élne, akkor ez a díj nem lenne.
Ugyan most íróként díjazták, melyik szerepében érzi magát legjobban? Író, újságíró, szerkesztő, költő, egyáltalán külön választja szellemileg az egyes tevékenységeit?
A Wikipédián sokféle foglalkozás, álnév szerepel a nevem mellett. De ha kérdezik, hogyan jelöljenek egy-egy föllépés vagy publikáció kapcsán, én csak azt kérem, legyek író. Az vagyok, nem? Az is akarok lenni. Tulajdonképpen éjjel-nappal írok. Ha nem írok, akkor is írok. Írok, ha kihúzom, ha elfelejtem leadni – igazán nagyon ritkán -, akkor is írok.
Pedagógusként is dolgozott – mit gondol, milyen kihívásokkal néz szembe a mostani fiatal generáció?
Nincs napi kapcsolatom az iskolával, de sokat járok kisiskolásokhoz, és most már gimnazistákhoz is. Az apró gyereken még nem annyira látszik a kütyüktől való eszelős függés. Ő még olvas, ő még lelkes, lehozza a csillagot, énekelni tanítja a hörcsögöt. De gyakran lehet megélni gyönyörű pillanatokat egy gimnáziumban is, Győrben vagy Veszprémben, Szolnokon vagy Nyergesújfalun. Jön egy tizenhét éves kislány, és száz év bölcsességét teszi eléd. Nagyon sokat számít az elhivatott pedagógus. Szerintem a mai fiatal az érettségi után kerül egzisztenciális bajba, és nem a pénzre gondolok föltétlenül. Csábítja a nyugat, taszítja a bezáruló, kelet felé hajló, egyre bürokratizáltabb hazája, ami most különösen kellemetlen hangulatot áraszt.
Ha már következő generációk: követi a hazai vagy nemzetközi fiatal irodalmi tehetségek munkáját?
Sokat olvasok, fiatalokat is. Igyekszem jelezni is az érintett írónak, ha valami izgalmasat látok. Bíró Zsombor Aurél nagy tehetség. Harag Anita novellái vagy Tóth Marcsi könyve az Erdő van idebenn nagy élmény volt. Bognár Péter polgárőr regénytrilógiája – hogy így mondjam – gyönyörűen zárul, igazi, jelentős írói munka. Nagyon szerettem Magyary Ági Örökszékelyét, rendkívül szórakoztató, játékos regény. A mai irodalmi fiatalnak minden eddiginél nehezebb a helyzete. Tele vagyunk írókurzusokkal. A könyvpiacon enyhén szólva túltermelési válság van, a történetíráshoz lassan mindenki ért. Csak hát a nyelv. A fiatal író akkor fog megmaradni, akkor tűnik ki, ha rátalál egy rá jellemző, erősen karakteres nyelvre. A megformáltság egy szintje tanulható, de az egyéni ízre rá kell találni, önmagunkat kell helyzetbe hozni, hogy nyelvet, és a nyelv által képviselt hiteles világot teremthessünk, és ez nagy, áldozatos munka.
Mit gondol, mi a feladata most a kortárs művészetnek?
Az irodalomnak az irodalom a feladata, azon túl semmi különös dolga nincsen. Hagyjuk csak a vízcsapot, a forradalmat, a megváltást. Amikor az irodalom az irodalommal foglalkozik, akkor törődik leginkább országgal, néppel, hazával, alannyal, állítmánnyal. Amikor az irodalom az irodalommal foglalkozik, akkor marad szabad, akkor jut a legtöbb távlathoz. Amikor az irodalomra, a mondatra, külsődleges szempontok nehezülnek – tematikai divat, olvasói elvárás, kifelé kacsintás – bizonytalanná, szárnyszegett albatrosszá válik.
Mivel folytatja a díjátadó után a mindennapjait, és mire számíthatunk öntől a közeljövőben?
Írom tovább a Neandervölgyi történét, éppenséggel a korai Kádár-korban időzöm. Lehetetlen és csoda érdekes munka. Van aztán egy rövidebb regénytervem. Mindjárt kész egy novelláskötet is, ami más lesz, mint az utóbbi kettő. Velem soha nem az a baj, hogy nem jut az eszembe semmi. Inkább az, hogy túl sok mindenre gondolok, otthon mindig úgy mondom, hogy torlódik.
A Neandervölgyiekben egy elpusztíthatatlan kert készül: ön milyen nyomot szeretne hagyni a világban? Milyen útravalót adhat az olvasónak a regény?
Akartam egy nagy forma minden nyűgét, baját, szépségét, de az sem azért volt, hogy nyomot hagyjak. A forma érdekelt. A jelen kihívása, ami folyamatosan múlttá válik az ujjaid alatt. A Neandervölgyiekről rengeteg szép értékelés született a Moly felületén, ők ugye a minőségi olvasók országos társasága, a Merítés-díjat is nekik köszönhetem, és lett most ez az Esterházy-díj is. Ez mind jelen idő. A jövő csak annyiban érdekes, hogy lesz-e időm befejezni, ami érdekel. Ami ezután történik, nem az én kompetenciám.
Az Esterházy Irodalmi Díj alapítója az Esterházy Magyarország Alapítvány, amely a hercegi Esterházy család több évszázados kulturális és szellemi örökségét ápolja. A díj alapítása a hercegi Esterházy család magyarországi működéséhez, kulturális hagyományaihoz kapcsolódik. A 2016-ban elhunyt Esterházy Péter életműve felbecsülhetetlen irodalmi és szellemi hagyatéka organikus módon része mindannak, amit az Esterházyak a magyar kultúrához hozzátettek.
