Rengeteg munkát teszünk a Remindba, kapunk jó visszajelzéseket, mégis sokszor érezzük, milyen nehéz eljutni azokhoz, akik még nem ismernek bennünket. Mi látjuk az értéket abban, amit csinálunk. De vajon mennyire értjük azokat, akik egyelőre nem kíváncsiak ránk?
Biztos, hogy úgy van, ahogy gondoljuk?
Amikor megláttam az Internet Hungary konferencia témáját – „Ki képes kitörni a buborékból?” –, rögtön magunkra is gondoltam. Kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, hogy Csermely Ákos mit ért ezen. Sokat beszélgetünk a kamerákon kívül is, de most szerettem volna a Tudatos Döntésekben is körbejárni vele ezt a kérdést. Szerintem rengetegen küzdünk vele, a munkánkban és a személyes kapcsolatainkban egyaránt.
Ákos rögtön egy olyan történetet hozott, amelyhez semmi szükség nincs algoritmusokra. Valaki számon kérte rajta, miért nem hívta meg évek óta a konferenciájára. Az illető közben egyszer sem kereste meg őt. Várt a meghívásra, és mire az megérkezett, már eldöntötte, hogy nem fogadja el. Addigra megszületett benne az egész történet arról, miért maradt ki.
Ezen érdemes egy kicsit elidőzni. Milyen könnyen gondolunk valamit a másikról úgy, hogy közben nem kérdeztük meg. Nekünk összeáll a kép, csak éppen az ő válasza hiányzik belőle. Én is szeretném észrevenni magamon, amikor ez történik. Persze sokkal könnyebb erről beszélgetni, mint egy olyan helyzetben felismerni, amelyben személyesen is érintett vagyok.
Mikor segít a tapasztalat, és mikor korlátoz?
Ákos negyvenöt éve dolgozik a média világában, én négy éve. Nekem már ennyi idő alatt is rengeteg történetem összegyűlt. Korábban más területeken dolgoztam, és azt látom, hogy sok probléma nagyon hasonló. Amikor Borbély Gyulával elindítottuk az elektronikus zenei életről szóló podcastünket, ott is ismerős helyzetekkel találkoztam. Mégis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami nálunk történik, az csak a mi szakmánkra jellemző. Ákossal ebben rögtön egyetértettünk.
Aztán szóba került az is, amikor egy új ötletről azonnal meg tudjuk mondani, miért nem fog működni. Ákos ezt különösen veszélyes buboréknak tartja. Érdekes kérdés, hogy ilyenkor mennyire segít bennünket a tapasztalatunk, és mikor akadályoz. Hiszen attól, hogy valamit eddig egyféleképpen láttunk, még érdemes meghallgatni azt, aki máshonnan közelít hozzá. Vállalkozóként nekem ezzel is van dolgom.
Mennyire látunk ki a saját világunkból?
Beszéltünk a digitális platformokról és a mesterséges intelligenciáról is. Nekem itt az a változás nagyon feltűnő, hogy régen beírtunk két keresőszót a Google-be, most pedig az AI-jal beszélgetünk a munkánkról, a dilemmáinkról, lassan az egész életünkről. Engem érdekelnek ezek a lehetőségek, közben szeretném érteni azt is, milyen következményei vannak annak, ahogyan használjuk őket.
És természetesen megkérdeztem Ákostól, ő hogyan van a saját buborékaival. Azt mondta, küzd velük. Nekem fontos volt, hogy erről is beszélt. Kíváncsi voltam, ő mit vesz észre magán, és mit próbál kezdeni vele. Hogyan tudja megkérdőjelezni a saját gondolatait ennyi tapasztalattal a háta mögött?
Van egy saját élményem arról is, miért érdemes mások tudására kíváncsinak lenni. Mielőtt elindítottuk a podcastet, több podcastes előadást meghallgattam Ákoséknál. Az ott hallottak közül van olyan technika, amelyet azóta is használok. Ezt a beszélgetésben el is mondtam neki. Elmentem, mert érdekelt, hogyan csinálják mások, és hazahoztam valamit, ami beépült a munkámba.
Most a konferencia címe miatt ültem le vele beszélgetni, és eljutottunk a sértődéseinktől egészen odáig, hogy mennyit tudhat rólunk az AI. Közben végig ott volt az a nagyon személyes kérdés is: én vajon mikor vagyok annyira biztos a saját igazamban, hogy már nem is kérdezek?
Nézd meg Csermely Ákossal készült beszélgetésünket a YouTube-on, a Tudatos Döntések podcast legújabb epizódjában.
