Néhány, a korunkból fakadó problémáról még a legjobb barátnőnkkel sem mindig beszélünk – A napos B oldalban barátnőnkké szegődsz, például a divattal kapcsolatban is megosztod a tapasztalataidat, ráadásul a fejezeteket, ahogy a divatról szólót is, egy szakértő útmutatásával zárod. Szerinted mik azok a szempontok, amiket negyven felett érdemes figyelembe vennünk gardróbunk újragondolásakor?
Nem korhoz kötném gardróbunk újragondolását, inkább önismeretszerzéshez. Sőt odáig mennék, hogy az egyik legnagyobb probléma a kinézetünk kapcsán, hogy azt nem az önismeretünk alapján alakítjuk ki, máskülönben kérdés nélkül is tudnánk, miben nézünk ki jól. A divatot nem leutánozni kell, hanem a magunkévá tenni belőle azokat a darabokat, amik jól állnak. Vegyük figyelembe, hogy az öltözködés kommunikáció a külvilággal.
A kényelem kapcsán olyan csapdákba is beleeshetünk, mint hogy folyton sportcipőt vagy jó időben Birkenstock-papucsot hordunk, esetleg hogy az egyszerűség kedvéért talpig feketébe burkolódzunk. Hogyan tudunk úgy öltözködni, hogy komfortosan is érezzük magunkat, de ne váljunk szürke egerekké sem?
Tegyük fel magunknak a kérdést: akarunk látszani vagy nem? Nálunk jellemzően túl- vagy alulöltözöttek a nők, de nehéz is megtalálni a középutat.
Televíziósként neked mindig volt stylistod.
A szakemberek abban segítenek, hogy ne vegyünk feleslegesen ruhákat, főleg olyanokat ne, amik nem passzolnak hozzánk. A televíziózás során előnyökkel is járt, hogy stylist öltöztetett, de ugyanannyi hátránnyal is. Sokszor nem vették figyelembe az egyéniségemet, azt, hogy milyen ember vagyok. Pályám során mindig volt, akinek a véleménye többet számított az enyémnél, voltak összefonódások, ám dolgoztam olyan stylistokkal is, akiktől az évek során sokat tanultam. Várom, hogy kolléganőim mikor merik felemelni a hangjukat, ha a kinézetük kapcsán, velük szemben munkahelyi verbális erőszakot alkalmaznak, vagy olyan ruhába kényszerítik őket, ami méltatlan hozzájuk. Ismert emberként, a szerepléseink alkalmával saját bőrünket visszük – szó szerint – a vásárba, nagyon nem mindegy, hogy nézünk ki ilyenkor.
Visszatérve a mindennapokhoz, az internet tele van jobbnál jobb oldalakkal, amik eligazítanak a divat útvesztőjében, nekünk csupán annyi a feladatunk, hogy tudatosan foglalkozzunk a külsőnkkel is. A könyvem minden fejezete arról szól, hogy mit tudunk magunkért tenni – mert ha nincs meg bennünk a kellő elhatározás, a szakember sem segíthet. Jórészt nem is pénzkérdés, hogy önazonosan nézzünk ki – becsüljük meg magunkat annyira, hogy ne csak a hőmérséklet szabja meg öltözködésünket!
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Egyedinek és sportosan elegánsnak.
Mondhatjuk, hogy a divat kéz a kézben jár a diétázással. Milyen megszívelendő tanácsot adnál olvasóinknak az evéssel, táplálkozással kapcsolatosan?
Nálam a diéta nem a fogyókúráról, hanem az egészségről szól. Magyarországon a kilókról beszélni nagyobb merészség, mint a szexről, mert a súlyát illetően mindenki hazudik magának, vagy pedig olyan szinten nyomja el az ezzel kapcsolatos szorongásait, hogy elutasítja a témát. Mindenki foglalkozik a testalkatával, de kevesen beszélnek róla őszintén, inkább a másikat bírálják. Az evés napjainkra a legfontosabb örömforrás lett, és minél szegényebb egy ország, ez annál inkább igaz rá. Honfitársaink átlagosan nyolc kilóval súlyosabbak, mint az ideális lenne. És nem igaz, hogy az evés a jólét fokmérője, a milói Vénusztól nagyon távol kerültünk. Negyven felett megváltozik a szervezet, másként épülnek be a tápanyagok, aki ezzel nem foglalkozik, annak jó eséllyel egészségügyi problémái lesznek, szorongóvá válik.
A mai napig bomba formában vagy, de nem rejted véka alá, hogy sokféle diétát kipróbáltál már. Van közülük favoritod?
Szeretek enni, de nem ez az örömforrásom. Persze nehéz elkerülni a csapdahelyzeteket: például bemegyünk egy munkahelyre, és máris adja magát a közös ebédszünet. Itthon különösen igaz, hogy minden eseményt az evés köré szerveznek. Anyagilag is nehéz olyan helyeken étkezni, ahol a fogások nem veszélyeztetik a súlyunkat. Itt sem ússzuk meg a magunkkal való foglalkozást, meg kell néznünk, hogyan működik a szervezetünk: ha állandóan refluxunk van, ha jól bevacsorázunk és beiszunk, mert egy nehéz nap végén ezzel jutalmazzuk magunkat, valószínűleg pokoli éjszakáink lesznek, és hamar túlsúlyossá válunk. Az álmatlanság pedig csak fokozza az étvágyat. Hiszek abban, hogy a szervezetnek pihennie kell, ezért, ha a diéták közül egyet kéne kiemelnem, az időszakos böjtöt (intermittent fasting) választanám, ami lehetőséget ad a szervezetünknek a pihenésre. Sokaknál látom magam körül, hogy ez a diétaforma remekül működik, energetizál.
Tapasztalatod szerint még miben kell tudatosnak lennünk, hogy egészségesen étkezzünk?
Lényeges, hogy az étel honnan származik és mennyi az energiatartalma – ma már erről kellene beszélni, nem pedig arról, hogy együnk-e salátát. Nagyszüleink idejében minden ugyanonnan, a földből és az otthon nevelt állatoktól jött, és kevesebb félét is ettek az emberek, egyszerűbb volt átlátni a táplálkozásukat. Nincs mindenki számára egyformán megfelelő diéta, nem spórolhatjuk meg, hogy megfigyeljük magunkat, a szükségleteinket, még ha ez időigényes is. Itt nem is a „tudatosság” szót használnám a hozzáállásra, hanem a „kíváncsiságot”.
Fotók: 21. Század Kiadó
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Tisza Katával készült interjúnkat is!
