A beszélgetés elején rögtön egy sokakat foglalkoztató kérdés került szóba: hogyan lehet, hogy Geszti Péteren látszólag nem fog az idő, amire az egykori Rapülők frontembere azt az egyszerű választ adta, hogy: „Dehogynem, csak épp nem érdekel.” Merthogy szerinte az öregedés természetes folyamat, amivel nem érdemes harcolni. Ami azonban igazán számít, az a „belső ráncok” állapota. Ezeken lehet dolgozni tudatossággal, önismerettel, érzelmi és szellemi „karbantartással”.
Geszti szerint bár mindenkiben ott van az öregedés, nem szabad hagyni, hogy ez határozza meg a gondolkodásunkat. Amíg lehet, nyitottnak, kíváncsinak és aktívnak kell maradni.
Az idő múlása kapcsán az előadóművész egy sok által idézett gondolatot is megosztott, miszerint az embernek két élete van, és a második akkor kezdődik, amikor rájön, hogy az élet véges. Ez az a felismerés, ami elhozta számára azt a fókuszt, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyek valóban fontosak neki – nem anyagi vagy külső elvárások miatt, hanem belső indíttatásból.
Kiégés, majd újratervezés
Geszti Péter arról is beszélt Krizsó Szilvia vendégeként, hogy a 2010 utáni időszak komolyan megviselte. A kulturális közeg átalakulása, az értékek felborulása és a beszűkülő lehetőségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy hosszú ideig nem volt jó állapotban. A fordulópont 2015 körül érkezett el. Ekkor tudatos döntésekkel kezdte újraszervezni az életét. Ilyen tudatos döntés volt számára, hogy jobban figyelt a családjára, visszatalált a zenéhez és új alkotótársakat választott maga mellé. A Létvágy című album is ennek az időszaknak a lenyomata: egyfajta visszatérés az életörömhöz.
A beszélgetés egyik kulcsgondolata is ehhez az időszakhoz köthető Geszti életében, aki ráismert, hogy a boldogság nem egy elérendő állapot, hanem egy irány, amerre haladni lehet. És ami talán még fontosabb: nem megtalálni kell a boldogságot, hanem megszervezni. Geszti szerint ehhez az kell, hogy az ember tudatosan válogassa meg, hogy mire figyel, kikkel veszi körül magát és milyen hatásoknak enged teret az életében.
Sikerek, játékosság és tanulás
A 90-es években elért üzleti sikereiről is szó esett: saját marketingügynökségének társtulajdonosaként és vezetőjeként gyorsan jöttek a pozitív visszaigazolások. Ő azonban ezt az időszakot inkább játékként élte meg, ahol mindent ki lehetett próbálni. Az ezzel kapcsolatos tudatosság csak később érkezett meg. Egy dolog azonban végig közös maradt minden tevékenységében: minden munkájával, alkotásával hatni szeretett volna az emberekre.
„Poptimista” szemlélet: élni kell
Geszti mai ars poeticáját a „poptimista” szóval írja le. Ez a hozzáállás nem tagadja a világ nehézségeit, de nem is engedi, hogy azok uralják az életet. Lényege az élethez való ragaszkodás, az identitás és a szabadság megőrzése, és ahelyett, hogy mások álmaiban szerepelnénk, a sajátunkat éljük meg. Ebben számára inspirációt jelentett Szinetár Miklós azon gondolata is, miszerint az életben két dolog számít igazán, a tehetség és a tisztesség.
A beszélgetés végére az a fontos üzenet is kirajzolódott, hogy az élet értékét nem a siker látszata adja, hanem az, hogy mit adunk másoknak. Legyen szó családról, közösségről vagy alkotásról, az számít igazán, hogy kapcsolódunk-e másokhoz, és hozzá tudunk-e tenni valamit a világhoz.
Geszti Péter története nemcsak egy karrierív, hanem egy tudatosan felépített, folyamatosan újragondolt életút lenyomata, amelyben a legfontosabb döntés mindig az, hogy csak rajzunk múlik, merre indulunk tovább.
