hirdetés
Tizenkét napra érkeztem Berlinbe mint pet sitter, ami még távmunka mellett is elegendő idő arra, hogy néhány kósza benyomásnál kicsivel többet kapjunk egy nagyvárosból. Minden, amit eddig Németországból láttam, a bajor tartományhoz köthető, így tűkön ülve vártam, tényleg olyan vibráló, sokszínű, lélegző hely-e, mint ahogy azt előre elképzeltem. Talán nem spoilerezek, ha elárulom: pont ilyen!
Lehetetlennek tartom, hogy másképp gondoljak Berlinre, mint arra a városra, ahol tényleg minden lépésünknél ott a történelem. Ahol újra és újra reflektálhatunk a múlthoz való viszonyunkra, legyen az távolságtartó, bevonódó, kusza, kiüresedett vagy érzelemteli. Annak ellenére, hogy számtalan nyugalmat és árnyékot ígérő park szeli át a várost, nem igazán lehet hová elbújni a történelmi emlékek elől.
Amit minden útikönyv említ, és szerintem is látni kell, az az East Side Gallery (a berlini fal leghosszabb fennmaradt szakasza, egyben szabadtéri galéria), a Checkpoint Charlie (a fal legismertebb katonai ellenőrzőpontja), a Brandenburgi kapu és az azt koronázó quadriga-szobor, a Győzelmi oszlop, Vilmos császár emléktemploma, a Tiergarten park, a dóm, a Múzeum-sziget és a Spree folyó partja, a Humboldt Forum, a holokauszt-emlékmű, a Topographie des Terrors kiállítás, a Potsdamer és az Alexanderplatz, valamint a tévétorony, ami 368 méteres magasságával akkor is kikacsint az épületek közül, amikor nem számítunk rá. Vannak, akik innen pásztáznák a berlini panorámát, de szerintem maga a torony abszolút része a látképnek, így érdemes inkább egy rooftop bárt (például a Klunkerkranich nevű tetőkertet és -klubot) megcélozni.
Bár a fenti lista olyan elemeket tartalmaz, amelyek közül bármelyik tökéletes kiindulópontja lehet egy városnézős napnak, ha hozzám hasonlóan imádod a fotókiállításokat, a Helmut Newton Foundation legyen a startmeződ!
A Museum für Fotografie épületébe érkezve egyből Helmut Newton ikonikus Big Nudes című sorozatának (1980) első öt képét láthatjuk, amiket Párizsban, a Vogue stúdiójában készített. A divat-, akt- és portréfotózás 20. századi „istene” volt az első, aki életnagyságú méretben állított ki aktfotókat, amelyekről egyébként azt vallotta, divatfotók ruhák nélkül.
Nem számítanánk rá, de a ‘70-es évek végén, a német rendőrségen kitett, életnagyságú képek adták az inspirációt, amik a Baader-Meinhof-csoportként ismert terrorszervezetet ábrázolták. Helmut Newton sajátos parafrázisa új szintre emeli az épület előcsarnokát, ahol azelőtt öt porosz tiszt portréja lógott. És még csak a lobbinál tartunk!
Továbbhaladva a Berlin, Berlin című kiállítást jártam körbe (2025. február 16-ig lehet megtekinteni), ami az alapítvány 20. évfordulóját ünnepli, a fotográfus legendás alkotásai mellett olyan képekkel, amelyek szülővárosa előtt tisztelegnek (például a Brandenburgi kapu előtt pózoló modellekkel, vagy az 1963-as Mata Hari Spy Story vitatott divatsorozattal).
Még rengeteg izgalmas tárlat vár, ha Berlinbe érkezel, ám a város – a Tiergarten parkon innen és túl – annyi zöldterületet kínál, hogy vétek lenne ezeket kihagyni. A kedvencem a Kreuzberg kerületben lévő, dimbes-dombos Viktoriapark, ahol nem csak a napóleoni háborúk emlékműve és az onnan nyíló panoráma a vonzó, hanem még egy vízesés is gazdagítja az egészet. Hihetetlen, ahogy a park megszűri a város lüktetését, és ahogy a vízesés hosszabb maradásra csábít – tavasztól őszig akár egy rögtönzött piknik helyszíne is lehet.
Hasonló a helyzet, bizarrabb köntösben, a Tempelhof repülőtér környékével is, ami egykor a német nemzetiszocialista díszszemléknek és a berlini légihídnak biztosított helyet. A régi reptér megóvott kifutópályáin ma már bringások, futók, görkorisok, labdázó gyerekek, babakocsis szülők, söröző baráti társaságok pihennek, nevetgélnek. Mellette parkos részek, piknikezőhelyek. Épp naplementekor érkeztem, bár nem hiszem, hogy a lehűlő, őszi levegőtől, sokkal inkább attól könnyeztem be hirtelen, hogy mennyi borzalom, aztán mennyi szépség történt ezen a helyszínen, egyáltalán, hogy létezhet egyik a másik után.
Groteszk pillanat akad még bőven, ha nyitott szemmel járunk a német fővárosban. Egy ismerősi ajánlás mentén találtam rá például a Jacobi kávézóra, ami az Alter St. Jacobi temetőben (a Neukölln kerületben) található. Tényleg bizarrul hangzik, de isteni kávét adnak, a teraszon pedig teljes nyugalomban tudtam dolgozni. Innen akár gyalogosan is, 20-30 perc alatt megközelíthető a Tempelhof repülőtér. Mennyi esélye volt annak, hogy a sétám első öt percében véletlenül egymásba botlottunk egy gyerekkori, magyar ismerősömmel? Berlin 3,5 millió lakosával azt mondtam volna, hogy nulla, de mégis megtörtént! Megöleltük egymást, majd nyugtáztam, tényleg van valami misztikus ebben a városban.
A Jacobin túl van még egy specialty kávézó, amit jó szívvel ajánlok tovább. A Bonanza Coffee Roasters Berlin több pontján is megtalálható, de a Jägerstraßén lévőt akkor különösen jó ötlet választani, ha a Brandenburgi kapu és a Múzeum-sziget között valahol félúton kell egy kis koffeindrukk. (Sőt ha a minőség mellett az is fontos, hogy a kávézó Instagram-worthy legyen, akkor jó helyen jársz.)
A város persze telis-tele van jó kávélelőhelyekkel, de éttermek terén sem fogsz csalódni. Természetesen megvannak azok a klasszikus utcai, illetve gyorsételek (döner, currywurst…), amik a berlini tekergések autentikus kiegészítői. Most viszont két lelassulósabb éttermet ajánlok inkább.
Az egyik a Jäger & Lustig (Bib Gourmand), ami regionális, friss és cozy. Zseniális húsételeket és vegán fogásokat is kínálnak, sőt sörkertjük is van. A másik pedig a Michelin-csillagos Bonvivant, ahol vegetáriánus ételeket készítenek szintén regionális alapanyagokból. A hely egyik különlegessége – a mesteri barbecuehasználat mellett –, hogy bruncholni is érkezhetünk. Míg a Jäger & Lustig sörkertjében reteklevél-pestoval tálalt, egészben sült karfiolt, addig a Bonvivant-ban reggelizve életem chimichurrijával megspékelt, grillezett paradicsomos kenyeret, és búzafűkrémmel tálalt, karamellizált tejkenyeret kóstoltam. Ha a német éttermekről a „húst hússal” kombó szokott elsőre eszedbe jutni, akkor ezek az élmények téged is tökéletesen kimozgatnának a megszokottból.
Berlin telis-tele van használt ruhákat kínáló üzlettel, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ebből a szempontból a fenntartható fashionisták egyik fellegvára. Bár egyetlen hátizsákkal érkeztem, sejtettem, hogy ha belépek abba a hatalmas, ötemeletes Humanába, ami a Frankfurter Tornál van (ez Európa legnagyobb turija), valahogy helyet kell majd benne csinálnom. Igazam is lett: rátaláltam arra a vakondszürke, szatén ruhára, ami olyan, mintha Carrie Bradshaw és Rachel Green gardróbjának keresztezéséből lépett volna ki. Számomra ilyen egy tökéletes szuvenír!
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: 5 ingyenes program Londonban alacsony költségvetésű utazáshoz.
Kiemelt kép: Pexels / Marlene Leppänen; további fotók: Ihász Nóra
hirdetés
