Nemrég töltötted be az ötvenet. Ez nálad inkább mérföldkő vagy csak egy szám?
Abszolút mérföldkő. Egészen másképp látom most a világot, és saját magamat is. Sokkal tapasztaltabb és érettebb vagyok minden téren. A pályámon már eljutottam egy bizonyos pontig, rengeteg helyszín, megismert ember, elvégzett munka van mögöttem. Ugyanakkor azt is érzem, hogy folyamatos termékeny ingadozás mélységek és magasságok között ez az életszakasz. De tudod, mégis jól érzem magam most. Boldogan lettem ötvenéves! Annyi mindent megtapasztaltam, ezt szeretném használni, kamatoztatni. És talán mostanra lett bennem valamiféle önmérséklet is.
Önmérséklet alatt mit értesz? Hogy kevesebb düh van benned, mint régen?
Inkább azt mondanám, kevésbé vagyok mohó. Már nem akarok mindent megszerezni, mindent elérni, mindenkit legyőzni. Most inkább örülök annak, amit az élettől kaptam. És kíváncsi vagyok arra, hogy mi jön még. Egy ideje másképp figyelem magam. Tudom, hogy az idegrendszerem például nagyon túl van feszítve a szakmám miatt. De nekem nem lehet középen lenni, mert egyik pillanatban teljes nyugalomban vagyok, a következő pillanatban pedig százötvenezer fokon égek. A színészség ezt kívánja meg tőlem. A színházon kívül azonban ez problémás lehet, van, hogy gyorsabban reagálok dolgokra, hamarabb felmegy bennem a pumpa. Nem azért, mert rosszindulatú vagyok, hanem mert egyszerűen így működöm. Ezért is kezdtem el dolgozni egy pszichológussal azon, hogy amikor érzem ezt az energiát kitörni, akkor meg tudjak állni egy pillanatra.
És hogy állsz az öregedéssel? Félsz tőle?
Azt hiszem, én a veszteségtől félek igazán. Az idő múlásával egyre több értékem van, a kapcsolataim, a szeretteim, az öt gyerekem, nekem ők adják az igazi gazdagságot. Attól tartok, hogy velük történik valami, az időskor azonban kevésbé rémít meg. Megöregedni szerintem inkább nehéz. Fájdalmas felismerni, hogy nincs már ötven éved hátra. De közben alig várom, hogy nyolcvanéves legyek, és vén aggastyánokat játsszak olyan karaktereket, akiknek az egész életük az arcukra van írva. Néha, amikor a színpadon nézem Pogány Juditot vagy Gálffi Lászlót, teljesen lenyűgöznek. Olyan sűrűséggel mondanak ki egy-egy mondatot, amihez elengedhetetlen ötven-hatvan év tapasztalata.
Most is próbáról jöttél. Min dolgozol éppen?
Amire itt az Örkényben készülök, arról sajnos még nem beszélhetek, viszont a nyáron ismét forgatok. Nem is akármit! Új film lesz Nagy Kálmán rendezésében. Vele már dolgoztam együtt korábban az Utca végén című kisjátékfilmben. Most jóval nagyobb kihívás elé nézek, azt érzem, hogy ez életem egyik legkeményebb munkája lesz.
Pedig te sosem aprózod el magad. Mindig teljes testtel, lélekkel és idegrendszerrel mész bele egy szerepbe.
Mert én ezt csak így tudom csinálni. Másképp nem megy. És ez nagyon megterhelő. Az Örkény Színházban jelenleg tíz előadásban vagyok benne, és van olyan, ami már napokkal korábban elkezd dolgozni bennem.
Az előadások nem este hétkor kezdődnek. Ha tudom, hogy három nap múlva például a Romantika című darab lesz műsoron már akkor elkezd bennem éledezni a szerep. Az agyam lassan húzódik befelé abba az állapotba, hogy majd a nyílt színen őrüljek meg. Ebben az előadásban olyan pillanatokat kell létrehozni, ami rengeteg energiát emészt fel.
Remek formában vagy. Láthatóan nagyon figyelsz magadra mostanában.
Minden reggel tai chi gyakorlatokat végzek. Ez nem csak egy torna, hanem speciális légzőgyakorlat is, elképesztően jó a hatása. Heti kétszer boxolok. Ezenfelül biciklivel járok, nem iszom, nem drogozom. De cigizem!
Ha már ezt említetted. Régebben többször beszéltél nyilvánosan a függőségeidről is. Sokan ezek alapján meg is bélyegeztek. Nem bántad meg ezeket az interjúkat?
Nem. Én vagy őszintén beszélek magamról, vagy sehogy, ez része a programnak is, a szembenézés. Azt szeretném, hogy azok az emberek, akik hasonló problémával küzdenek, merjék kimondani maguknak, hogy baj van. Mert különben ez az egész fölfalja őket. Könnyen bélyegzünk meg embereket és ez is mindenkinek a saját felelőssége kell legyen, hogy miért.
Fotó: Lábady István
A Nagy Zsolttal készült nagyinterjút a Remind Bookazine nyári lapszámában olvashatod el.
