A jó dolgokat akarom összegyúrni – Niszkács Anna, a Gerbeaud Csoport ügyvezető-tulajdonosa

Becsült olvasási idő: 2 perc
A Gerbeaud név mindenki számára egyértelmű jelentést hordoz, ha meghalljuk, rögtön Magyarország legpatinásabb cukrászdájára gondolunk. Budapest belvárosának egyik legszebb ékessége a nagy múltú kávéház, amely sok történelmi viszontagság után újra fénykorát éli. De lássuk, ki van a színfalak mögött, ki az, aki a cégcsoportot irányítja, aki szinte állandóan jelen van, és nem fél meghozni olykor fájó döntéseket sem? Balogh Edina írása.

hirdetés

Niszkács Anna 8 éve a Gerbeaud Csoport ügyvezető-tulajdonosa, ő felel a kávéház, az Émile Étterem, az Onyx Műhely és a nemsokára újranyíló Onyx Étterem, valamint a catering üzletág és a termelőüzem irányításáért, melyekben összesen 220 fő dolgozik jelenleg. Az első négy évben édesanyjával közösen látták el ezt a feladatot, majd egészen pontosan 2020 februárjában Anna átvette a vezetést Pintér Katalintól, pár hétre rá pedig elkezdődött az első Covid-lezárás, mely alaposan megtépázta a hazai vendéglátás résztvevőit.

Válságkezelésből ötös

„Alapvetően már 24 éve dolgozom a családi cégben, én a vendéglátásban nőttem fel, mivel édesanyám és édesapám is szakmabeli, természetessé vált számomra ez a közeg. Már tinédzserként is fagyit árultam a Gerbeaud teraszán, lassanként megismertem a munkafolyamatokat, 2016-ban pedig csatlakoztam édesanyámhoz ügyvezetőként. Bár a kettős ügyvezetést nem tartom mindig szerencsésnek, rengeteget tanultam abban az időszakban édesanyámtól. Tudatos döntés volt a generációváltás, sokat készültünk erre a lépésre, két coach és egy ügyvéd is segítségünkre volt benne. Azt gondolom, ez a téma egyébként egyre felkapottabb lesz, hiszen azok, akik anno a rendszerváltásban alapítottak saját vállalkozásokat, lassan nyugdíjba mennek, ideje gondoskodniuk az utánpótlásról.

Végül 2020 februárjában jött el az a pillanat, hogy édesanyám ténylegesen átadta a stafétát. Március elején, a járvány miatt pedig bezárt az ország. A nehézségek ellenére egy percig sem jutott az eszünkbe, hogy visszacsináljuk az egészet, sőt! Azt kell mondjam, valahol még jól is jött, hogy akkoriban már csak én vezettem a céget, mert abban az időszakban másodpercenként kellett döntéseket hozni, de ezeket már nem kellett megvitatnom senkivel, gyorsabban tudtunk lépni, reagálni. De persze azért nagyon megviselt minket is az az időszak. Borzasztóan fájdalmasan érintett, hogy közel 150 embertől kellett megválnunk, még úgy is, hogy tételesen ellenőriztem minden kiadást, és a világ összes hitelét megpróbáltam felvenni. A Covid-időszakban nyolc és fél hónapig voltunk zárva, mi alapvetően családi vállalkozás vagyunk, nem nagyon volt tőkénk, így még kockázatosabb volt, hogy mindent egy lapra tettem fel. Folyton az járt a fejemben, hogy ennek egyszer vége lesz, és akkor mi is tudjuk tovább folytatni. Szentül hittem ebben, és azt hiszem, ez volt az, ami igazán továbbvitt és nem enged- te, hogy feladjam. Én az utolsó utáni pillanatig elmentem a rizikóvállalásban, de nem volt más választásom.”

Family business

A családi vállalkozásokról megoszlik a vélemény. Van, aki teljesen elhatárolódik tőlük, hány olyan történetet láttunk, hallottunk már, amelyekben a végletekig fokozódott emiatt a konfliktus. Anna optimizmusa viszont egészen más rálátással bír ebben a témában is. „Számomra előnyt jelentett a családi környezetben dol- gozni, bár az igaz, hogy az érzelmeket nagyon nehéz elválasztani az üzlettől” – folytatja az ügyvezető.

A teljes cikket és a Niszkács Anna által megosztott, három Gerbeaud-receptet megtalálod a Remind Bookazine kilencedik lapszámában. Kattint, és rendeld meg most!

Fotó: Szendeff Lőrinc

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn