hirdetés
A tudatosság egy olyan dolog, amit sosem szabad elfelejteni. Számomra azt jelenti, hogy tudatosan kell vigyáznom a testemre, vagy hogy tudatosan kell vigyáznom arra, hogy mindig éleslátással legyek, és észrevegyem azt, ami előttem van.
A munka és a magánélet közötti lavírozás nálam úgy működik, hogy abban a pillanatban, hogy véget ér egy előadás, leteszem. Amikor főpróba hetek vannak vagy egy nehéz darabot próbálok, akkor egy kicsit nehéz nem hazavinni, de mivel van egy gyerekem, és körülötte nagyon hétköznapi az élet, ezért mire hazaérek, le kell tennem mindent. Szerencsére be tudom csukni ezeket az ajtókat, és akkor kinyitni, amikor annak itt van az ideje.
Nincs énidőm. Én azt csinálom, amit szeretek, vagy ami nekem a legjobb. Fura módon leginkább mégiscsak az az énidőm, amikor bent vagyok a színházban. Ott nincsenek sárga csekkek, nincs semmi, csak én meg a szakmám. Nekem az énidőm az, ha dolgozom.
Adós vagyok az olvasással, nagyon régen vettem a kezembe könyvet. Sokkal inkább olvasok online, digitális könyvtárból. Megveszem a frissen megjelenő könyveket, de érintetlenül sorakoznak a polcomon. Olyan, hogy megvettem egy könyvet, leültem és olvastam, nagyon régóta nem volt. Ez nem jó.
hirdetés
