Van egy furcsa ellentmondás a magyar vendéglátásban. Egyre több turista érkezik, mégis egyre kevesebb vendéglátóhely működik. A Raconteur Agency friss, „A lángos-csapda” című kutatása szerint Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben a vendéglátó-vállalkozások száma az Európai Unióban. A kérdés már nem csupán az, hogy hová ülhetünk be enni, hanem az is: milyen vendéglátás marad egy olyan városban, ahol a turisták száma nő, miközben a működés költségei egyre magasabbak?
Turisták vannak, vendéglátóhelyekből mégis kevesebb
Az Eurostat adatai alapján 2021 és 2024 között a magyar vendéglátó-vállalkozások száma 27 979-ről 26 370-re csökkent. Ez 5,8 százalékos visszaesést jelent, amivel Magyarország az uniós mezőnyben az első helyre került a csökkenés tekintetében. Az EU mediánja ugyanezen időszakban +3,6 százalék volt.
A kép még érdekesebbé válik, ha azokat az országokat nézzük, amelyek turizmus szempontjából hozzánk hasonlóan erősen kitettek. Csehországban, Görögországban, Horvátországban, Lengyelországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovákiában és Szlovéniában is nőtt a vendéglátó-vállalkozások száma. Magyarország az egyetlen, ahol csökkenést mértek.
És nem úgy tűnik, hogy mindez azért történik, mert eltűntek volna a turisták.
A vendégéjszakák száma 2025-re gyakorlatilag visszatért a 2019-es szintre: 33,1 milliót regisztráltak a hat évvel korábbi 33,2 millióhoz képest. Eközben a vendéglátóhelyek száma országosan 51 329-ről 41 852-re esett vissza. Ez 18,5 százalékos csökkenés.
Nem kevesebbet fogyasztunk, hanem máshogy
A kutatás egyik fontos állítása, hogy a probléma nem feltétlenül a kereslet eltűnése. Inkább arról lehet szó, hogy átalakul, mire és hogyan költünk.
2025-ben a Magyarországra érkező külföldiek átlagos napi költése 28 ezer forint volt, ami 900 forinttal kevesebb az egy évvel korábbinál. Vagyis miközben több vendég érkezik, hosszabb ideig maradnak, és az összesített költés is nőhet, az egy turistára jutó napi kiadás csökken.
Ez a változás Budapesten különösen érdekes. A brit vendégéjszakák 92 százaléka a fővárosban koncentrálódik, míg a német vendégek esetében ez az arány 42 százalék. A különböző turistacsoportok tehát egészen más módon használják a magyar vendéglátást.
„Eddig azt hittük, hogy ez európai történet, és mi csak együtt megyünk le a lejtőn a többiekkel. Az adatok most azt mondják, hogy nem. Az egész Unióban nálunk fogy a leggyorsabban a vendéglátás, a turizmusból élő országok közül pedig egyedül nálunk fogy egyáltalán – miközben a turisták itt vannak. A probléma tehát itthon van, és itthon is kell megoldani.” – Reményik Áron, a kutatás szerzője, Raconteur Agency
Amikor a belváros ára már nem fér bele
A vendéglátás problémája közben nem áll meg a fogyasztói oldalon. Egy étterem vagy kávézó működésének költségei is jelentősen változtak, különösen a főváros frekventált részein.
A Cushman & Wakefield adatai szerint a budapesti kiemelt üzletutcák bérleti díja 2023 és 2025 között 1320 euróról 1920 euróra emelkedett négyzetméterenként évente. A Fashion Streeten 2025-ben 33 százalékos éves drágulást mértek, ami a kutatás szerint európai összevetésben is kiemelkedő volt.
Közben az V., VI. és VII. kerületben 8–12 ezer forintos négyzetméterenkénti havi bérleti díjakkal lehet találkozni, míg a külsőbb városrészekben – például Soroksáron vagy Újpest külső részein – 2–4 ezer forint körül alakul ugyanez. Ez a különbség nemcsak az ingatlanpiacról szól, hanem arról is, hogy milyen típusú vendéglátás tud egyáltalán fennmaradni egy-egy helyen.
Lángos, gulyás, turisták – de mi marad mellettük?
A „lángos-csapda” elnevezés innen válik igazán érdekessé. A kutatás szerint egyre több lángosbüfé és gulyásbár jelenik meg, miközben minőségi szolgáltatók szorulnak ki, csökkentik működésüket vagy bezárnak. A szerző ehhez társítja a munkaerőhiányt és a magas árakat is.
Fontos azonban, hogy a kutatás maga is különválasztja az adatokat és a feltételezéseket. A rendelkezésre álló statisztikákból nem lehet megmondani, pontosan mekkora szerepe van a lángosbüféknek vagy a buliturizmusnak a vendéglátás átalakulásában. Ez a „lángos-csapda” inkább egy felvetés: mi történik akkor, ha egy város turisztikai sikere végül éppen azokat a vendéglátóhelyeket szorítja ki, amelyek egy sokszínűbb, helyieknek és turistáknak egyaránt élhető gasztronómiai kultúrát tartanak fenn?
Milyen vendéglátás marad nekünk?
A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága éppen az, hogy a vendéglátás helyzetét nem érdemes pusztán a turisták számával mérni. Lehet egy város tele látogatókkal, miközben közben lassan eltűnnek azok a helyek, amelyek miatt nemcsak meglátogatni, hanem élni is jó benne.
A kérdés így már nem az, hogy vannak-e turisták, hanem az, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben milyen vendéglátás tud mellettük hosszú távon fennmaradni.
Fotó: Soós Bertalan
A fenti cikk támogatott tartalom.
