Nekem a festményeim, rajzaim…
A festményeim és a rajzaim a gondolataim lenyomatai. Én ezeket nem verbalizálom, hanem vizualizálom. Olyan, mint egy mesélés. Új és új kompoziciók születnek, új színkombinációk, vagy formai megoldások. A térbeliség mindig is érdekelt. Gyerekkoromban elvarázsoltak a pop up mesekönyvek, amiket, ha kihajtottunk egy egész világ emelkedett ki belőlük. Én is szeretném a képeimet megjeleníteni a térben, installáció, vagy szobrok formájában.
Így dolgozom…
Mindig több képen dolgozom egyszere. Ennek egy nagyon egyszerű oka van. A plasztikusan felvitt olaj réteg a képeimen egy-másfél hónapig szárad, míg folytatni tudom. Így van egy körforgás, azt folytatom, ami megszáradt, a többi vár egy darabig. Megszoktam ezt a munka metódust. Így egy kép megszületése akár 2-3 hónap is lehet.
Az alkotás teljesen része az életemnek. Sokszor hétvégén is bejövök a műterembe. Vázlatfüzet, papírok mindig vannak nálam. Ha jön az ötlet azonnal lerajzolom. Rengeteg terv van elrakva különböző dobozokban és mappákban. Nehézséget nem érzek, amikor dolgozom, ez egy olyan állapot, aminek minden pontját szeretem csinálni, a vászonfeszítéstől az utolsó simításokig: aláírás, fotózás, csomagolás.
Így választok címet a festményeimhez…
Rengeteg kortárs verset olvasok. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Térey János, Kemény Zsófi verseit. Általában ceruzával a kezemben. És egész egyszerűen bizonyos szókapcsolatokat aláhúzok, kijegyzetelek. Ezekből lesznek a képcímek. Ilyen címek lettek például Kemény Zsófi egyik kötetéből: Óceánpartok és kertek, Átlátni odáig, vagy A még és a soha között.
Így engedem el a kész alkotásokat…
Mindig készít reprodukciót róla profi fotós, hogy meglegyen, ne csak az archiválás miatt, hanem hogy lássam, vissza tudjam nézni, mit csináltam. Többször előveszem ezeket. Amikor egy kép elkerül valakihez, az nekem inkább jó érzést okoz, főleg mikor megismerem őket és látom, mit vált ki belőlük egy-egy munkám.
Gyűjtőim
Van olyan gyűjtőm, aki 22 éve vette az első munkát tőlem. Ezek a kapcsolatok sok esetben barátsággá alakultak át az évek során. Többször megfordulok az otthonaikban, és látom, hogyan élnek együtt ezekkel a képekkel minden nap. Ez egy nagyon különleges érzés számomra.
Példaképeim
Itthon két művész tevékenysége hatott rám elemi erővel azóta, hogy tudom, művészettel akarok foglalkozni. Bak Imre 2002-től egészen a haláláig nyomon követte, amit csinálok, és ő is betekintést engedett nekem a műtermébe, a gondolataiba. Sok albumot kaptam tőle, mindig felhívta a figyelmemet új művészekre, tendenciákra. 2012-ban volt közös kiállításunk is a Faur Zsófi Galériában.
Keserü Ilona 2004-ben nyitotta meg egy kiállításomat, az első szóló kiállításaim egyikét. Utána felvételiztem hozzá Pécsre a doktori iskolába, és onnantól sokszor találkoztunk, beszéltünk. Részt vehettem a „Színerő” kurzusain, ahol hatalmas méretben festhettünk a Zsolnay gyár akkor még elhagyott tereiben.
5 kedvenc alkotásom
Finn ház, 19x18x15 cm, akvarell, tus, papír, 2000
2000-ben Finnországban voltam egy rezidencia ösztöndíjjal. Ott kezdtem el papírplasztikákat készíteni. Az elsők a kikötőben található darukra, épületekre reflektáltak, aztán elkezdtem kicsit absztrahálni a formákat és kitalálni épületeket. Ezek a kis akvarell, tusrajzok a térbe helyezve voltak a kiindulópontjai azoknak az elképzeléseimnek, hogy térbe helyezzem a formákat, amiket rajzolok, festek.
Steel No 1. acél, 172x173x134 cm, 2019
2019-ben meghívtak egy acélszobrászati művésztelepre Kecskemétre. Ott kipróbálhattam, hogyan, milyen formában tudom a rajzokat átültetni nagyobb léptékben acél szobrok formájába.
A vonalrajz áll a térben és a kieső formákból összehegesztett elem adja az alapját a szobornak. A festményeimen látható organikus formák kapcsolódnak itt.
A felhők súlya, 240×180 cm akril, olaj, vászon, 2022
2022-ben festettem ezt a képet és a címe egy egész kiállítást inspirált. A sötét háttéren egy nagy kék színű felület kavarog. Kicsit mintha víz lenne. Ebből bukkannak fel a formák, hol kapcsolódva egymáshoz, hol eltávolodva a középponttól. Három geometrikus elem fut be a képbe, és az egész hömpölygő kavargást mintegy állványzat szerűen tartja fent. Kiköti azt a kép széleihez.
Ahonnan látni a tengert, kiállítás enteriör, Deák Erika Galéria, 2024
Tavaly tavasszal a Deák Erika Galériában mutattam be az „Ahonnan látni a tengert” című kiállításomat. A címet Tóth Krisztina „Ahonnan látni az eget” című kötetének címe inspirálta. A kivágott felhő formák (Stratusok) játékosan elrendezve jelennek meg az égként funkcionáló fehér falfelületen. A formák kiemelt elemek a képekből, melyek tovább élnek, kavarognak önállóan a falon. A mellettük megjelenő képnek „Tágas ég” a címe. Ezeket a munkáimat a minimál képeknek nevezem. Az érdekel, hogy hogyan lehet két formával és három színnel elmondani valamit. Az egyszerűsítés jelenik meg ezeken a vásznakon.
Ragyogás, 150×160 cm, akril, olaj, vászon, 2024
Ez a festmény ugyancsak ezen a kiállításon szerepelt. Egy nagy lény dominálja a vásznat, egészen kitöltve a teret. Egy kis pötty jelenik csak meg benne a formán belül. Az akril festék mattsága és a nagy mennyiségű olajfesték plaszticitása ad egy olyan kontrasztot, amivel a feszültséget tudom megteremteni.
Fotó: Pejkó Gergő, Kállai Márton, Horváth Gábor
Barabás Zsófival és Barabás Lőrinccel készült nagyinterjúnkat a Remind Bookazine 2025 őszi lapszámában olvashatod.
