Ahogy magam mögött hagytam a gyerekkort, szinte egyből megismerkedtem az alkohollal. Közvetlen minta nem volt előttem, nincsenek alkoholista szüleim, bár a rokonaim közül többen szenvedélybetegek. Tinédzserként leginkább a bulik, a társaság ösztönzött; mintha az ivás erősítette volna a közösséghez tartozás élményét, miközben örömmel és szabadsággal töltötte volna meg a kisvárosi hétvégék egyhangúságát. Aztán jött az egyetem, a felnőtté válás és a vállalkozói lét velejárói, a Covid magánya. Majd a tisztulás. Hogy miért? Mert kíváncsi lettem, milyen az élet alkohol nélkül. Zahorján Ivett írása.
