hirdetés
Furcsán hangozhat, de sose szerettem volna fotós lenni. Amikor pályaválasztásra került a sor, annyit tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, és jó lenne valami kreatívat csinálni. A középiskolában ezért jelentkeztem a fényképész csoportba, de oda nem vettek be, viszont volt még egy mozgóképes verzió is. Ott aztán rengeteget megtanultam az operatőri munkáról, a kábelezésről, vágásról. Ráadásul a hagyományos, nem digitalizált folyamatokat oktatták. Tulajdonképpen ezek után jöttem rá arra, hogy a képalkotással szeretnék foglalkozni, legyen szó mozgó vagy álló verzióról.
Amikor először elindult a Metropolitan Egyetem divatfotós képzése, én rögtön jelentkeztem rá. Ez egy hároméves kurzus volt, melynek során rájöttem, hogy én a riporteri szakirányba nem illik bele tökéletesen, de nagyon érdekeltek az emberi karakterek, az hogy mit is lehet kommunikálni például egy jól sikerült portréval, így aztán a divatfotózást választottam. Onnantól kezdve már a suli alatt elkezdtem modellügynökségekkel együtt dolgozni, tesztfotókat készíteni nekik. Egyik dolog pedig hozza másikat, ennek köszönhetően aztán szép lassan megismertem a hazai divat szakmát, tervezőket, stylistokat, sminkeseket, fodrászokat, akik aztán egyre több munkára hívtak.
Mint fényképészt, mint alkotót sosem látom magam kiforrottnak. Az a típusú ember vagyok, aki nem szereti címkéket, mindezek ellenére mostanában divatfotósként aposztrofálom magamat, bár ez a szegmens a pályámat tekintve később kezdett el érdekelni.
Egyszerre remélem, hogy igen, és remélem, hogy nem. De viccet félretéve, van bennem egy erős maximalizmus. Amikor elkezdtem a divatfotózást, első dolgom volt, hogy a lehető legmélyebben tanulmányozzam magát a műfajt. Utánanéztem a történelmi hátterének, a fejlődésének, mind technikailag, mind pedig stílusokra lebontva.
Az otthoni divat és a kultúrája sokkal később fejlődött fel arra a szintre, mint például Párizs, London vagy Milánó. Itthon a divatnak inkább kiszolgáló funkciója van, ami engem isten igazából annyira nem mozgatott meg. Engem a legjobban a karakterfotózás érdekel, aminek része a divat, de azon túlmutat. Nálam nem feltétlenül a modellalkat a nyerő, inkább az attitűd, a személyiség. Ha divatot is fotózok, célom hogy sokkal mélyebben belelássak abba, mit is képvisel a tervező, mire hivatott a kollekció, hogy és milyen modellekkel, sminkkel, hajjal szeretné mindezt átadni. A divatfotózás sokkal komplexebb műfaj, mint azt sokan gondolják, itthon viszont nincs mindig igény a mélységekre.
S/ALON Budapest, 2023
Ahogy én látom, nálunk iszonyatosan sok tehetséges alkotó van, nemcsak a divatágazatban, de minden téren. Rengeteg kimagasló festőt, fényképészt, tervezőt, sminkest vagy stylistot tudnék most hirtelen felsorolni. Ezt a magas színvonalat viszont nem tudja kiszolgálni az adott piac. Én egyedül ezt látom problémának. A magam módján próbáltam tenni ez ellen, ezért is szerveztük meg több barátommal együtt idén májusban a Not Allowed showt. A terv az volt, hogy egy összművészeti divateseményt hozzunk létre. Három bemutató és három performansz került végül bemutatásra. Nagyon szerettem ezt a projektet, adott egy kipillantási lehetőséget arra, hogy megmutassuk, pénz és szponzorok nélkül is lehet szabadon alkotni
Nagyon sokat dolgoztam együtt többek között a Nanushka márkával vagy a S/ALON Budapest szervezőivel. A velük való együttműködés különösen kedves számomra, amikor először találkoztam az alapítókkal Fülöp Judittal és Nagy Zoltánnal rögtön tudtam, hogy csodás dolgokat tudunk majd együtt alkotni. Tulajdonképpen Szabó Bea mesterfodrász hozott velük össze, neki köszönhetem ezt a kivételes utazást, amely négy éve tart, Bea egyébként mind koncepcióban mind megvalósításban jelentős szerepet töltött be az összes S/ALON os projektben. Amikor felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha nemcsak enteriőr képek készülnének ehhez a projekthez, hanem érdemes lenne a lakberendezés világát a divattal vegyíteni, rögtön igent mondtam nekik.
S/ALON Budapest, 2023
Igen, a visszajelzések is ezt igazolták. Újszerűen hatott ez a megközelítés. Itthon egy enteriőrrel és dizájnnal foglalkozó cég addig még nem csinált ilyet, és csodálatos, hogy Zoli és Judit megadta nekem ehhez a bizalmat. Persze nem szerették volna, ha a fókuszt a modellek viszik el, de azt hiszem tökéletesen sikerült eltalálni az egyensúlyt. Ezt igazolta az is, hogy a következő években is tovább vittük a koncepciót. Hab volt a tortán, hogy az image képek elkészülte után megkaptuk a helyszíneket és kedvünkre alkothattunk még bennük csak úgy a magunk kedvére. Hasonló örömmunka volt még, amikor a Four Seasons Hotelnek készítettem image képeket.
Teljesen autodidakta módon elkezdtem kíváncsiskodni, hogy milyen lehetőségek érhetőek el máshol. Nálunk a magazinpiac, az olvasóközönség, a lapok megjelenése eléggé behatárolt, külföldön ennél jóval több a lehetőség. Felvettem a kapcsolatot párizsi, milánói és barcelonai ügynökségekkel, kimentem hozzájuk tesztfotózásra, aztán jöttek a megbízások.
Jelenleg még épp csend van itt, de mire az anyag megjelenik, már épp a Paris Fashion Week kellős közepén leszünk, ahol nem lesz megállás. Több show-n is tudok majd fotózni, a backstagebe is lesz bejárásom, ezek mellett remek street fashion képeket is lehet ebben az időszakban készíteni. Ezenfelül van pár modellügynökség is, akikkel folyamatosan csináljuk a portfóliókat. A jövőben pedig, remélem, már kézzelfogható megjelenésem is lesz valamilyen felületen. De nem vagyok idekötve, ha otthon adódik valamilyen izgalmas megbízás, amihez hívnak nagy örömmel megyek.
Fotó: Vágó Csaba Kornél; S/ALON Budapest: styling: Csaba Erika, haj: Szabó Bea, modell: VM model / Júlia
A fenti írás támogatott tartalom!
hirdetés
