Illusztrátor, grafikus, brand designer, art director: mindezek a tevékenységek megtalálhatók a nagyon gazdag portfóliódban, amivel a weboldaladon találkozhat az ember. Mi a közös bennük?
Vizuálisan megjeleníteni, feldolgozni egy témát. Az engem ért impulzusokat képpé alakítani. Nekem egyébként ez nagyon könnyen megy, minden szituációról képek jutnak az eszembe, bármi történik velem, víziókban gondolkodom róla. Az illusztrációm részletgazdagok, sok figura jelenik meg rajtuk, sokszor vicces dolgok is, ezek mind a gondolataim kivetülései. Fontos számomra, hogy mindennek amit ábrázolok, legyen mögöttes tartalma, még akkor is, ha azt csak én tudom.
Mikor derült ki számodra, hogy van egy ilyen erősséged: a verbális világot ilyen könnyen tudod képekké alakítani?
Talán akkor, amikor elkezdtem a KREA Design Iskolában tanulni. Előtte a minden napjaim része volt, hogy így működök, egyáltalán nem volt ez tudatos a részemről. Otthon is ezt láttam, a szüleim ugyanis rajztanárok. Apukám festő volt, anyukám rajzot tanít. Nekem az otthont az olajfesték illata jelentette, meg az oldószerét, amiket apukám használt a festéshez, s amiket én is használtam gyerekként. A szüleim mindig támogattak abban, hogy rajzoljak, szerintük ebben jó vagyok, hagyták, hogy tinédzserként azt csináljak, ami érdekel. De én lázadtam ellenük, s első körben teljesen más szakmát választottam, agrármérnöknek tanultam. Ebben az is benne volt, hogy nem tartottam magam elég tehetségesnek, nem bíztam magamban, hogy a MOMÉ-ra jelentkezzek. Amikor elvégeztem a Kertészeti Egyetemet, akkor jöttem rá, hogy nem ez az utam. De egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jártam, mert jó volt, szerettem, a kertészkedés pedig a hobbimmá vált, így tudom kamatoztatni azt is, amit ott tanultam. Viszont utána már a MOME-ra nem jelentkezhettem állami támogatásos oktatásra, ezért is találtam rá a KREA-ra, ahol szintén nagyon jól éreztem magam.
A KREÁ-n illusztrátornak tanultál?
Nem, brand designer szakot végeztem, a diplomamunkám viszont könyvillusztráció volt. Herbszt László volt a tanárom, sokat köszönhetek neki, végig bízott, jó irányba terelgetett.
Engem nagyon érdekel, hogy hogyan lehet elindulni az illusztrátori, a brand designer pályán? Mennyire nehéz munkához jutni, vagy aki tehetséges, arra rögtön felfigyelnek?
A KREÁ-ban csupa olyan feladatot kaptunk, amelyek teljesen életszerűek voltak. Így egy olyan portfóliót tudtam bemutatni az álláskereséskor, ami már releváns volt. Nyilván ettől még nagyon sokat kellett tanulnom. A második év után először egy 3 hónapos gyakornoki munkára mentem el a tanulás mellett, utána láttam meg egy hirdetést, hogy a Cafe Frei grafikust keres, és jelentkeztem oda is. Még nem volt meg a diplomám, de már elkezdtem dolgozni náluk, az első feladatom egy magazinmegújítás volt, aztán a csomagolásokon kezdtem el dolgozni, de terveztem nekik tapétákat is, kialakítottam számukra egy egységes arculatot. Nyitottak voltak a rajzaimra, a vizuális világomra, bizalmat szavaztak nekem és az együttműködésünk ma is tart. Nagyon sok új munkát köszönhetek nekik, akikkel együtt dolgoztam, megkedveltek és amikor néhányan tovább mentek máshová, az új helyükről is megbíztak más munkákkal. A munkáim nagyrésze ajánlás alapján érkezik, de sok állandó ügyfelem van, akiket az interneten találtam meg.
Nem ők találtak meg téged az interneten? A mai világban a közösségi média nagyon jó platform a bemutatkozásra.
Én jelentkeztem álláshirdetésekre, engem nem annyira könnyű megtalálni az interneten. Van mit fejlődnöm benne, nem igazán rakom ki munkáimat, eddig weboldalam sem volt, idén csináltam csak meg. Valószínű ez azért alakult így, mert szerencsém volt, a megrendelések más csatornán érkeztek.
Ezek szerint így is működik a történet. Amúgy szerintem az Instán nagyon nagy a zaj, rengeteg önjelölt „Insta művész”, megmondóember hirdeti magát és gyakran elvesznek benne az igazi értékek.
Ez igaz, nagyon el lehet tévedni benne. De szerintem pont a grafikusok meg az illusztrátorok között azért jól el lehet igazodni. Nagyon sok jó van közöttük, kicsit irigykedve nézem, hogyan pakolják ki a műveiket, tanulok tőlük. Ebben a szakmában fontos, hogy látszódjon az ember.
Főleg akkor, ha külföldre is szeretne dolgozni. A képek, a vizuális megjelenés nemzetközi nyelv, magyarként is lehet érvényesülni benne külföldön is. Hogy állsz a külföldi karrier kérdéséhez?
Külföldi könyvkiadónak nagyon szívesen dolgoznék illusztrációkon. Azt nagyon szeretném kipróbálni, eddig még nem volt lehetőségem rá. Volt már egy-két külföldi munkám, egy osztrák könyvesboltnak dolgoztam, tapétákat készítettem nekik, és a román WHO-tól is kaptam megbízást, illusztrált éves jelentést csinálok nekik és dolgoztam más WHO kampányokban is.
Hogyan tudnád pár mondatban összefoglalni a stílusodat? Miről ismernek fel azok, akik már találkoztak a munkaiddal?
Sokan mondják, hogy felismerhetőek a munkáim, főleg az illusztrációk. Jelenleg digitálisan készülnek a munkáim, de elkezdtem kísérletezni azzal, hogy megfestem őket, ez egészen új dimenziókat nyitott meg előttem. 2-3 stílus van, amelyben dolgozni szoktam, ezek a kedvenceim, az Instagram oldalamon és a Longevity magazinban is ezekben rajzoltam. A közös bennük, hogy az alapja mindnek ugyanúgy készül, csak a rajtuk megjelenő részleteket dolgozom ki máshogyan. De ha a megrendelő mást szeretne, nyitott vagyok arra is. Részletgazdagok az illusztrációim, néha zsúfolt víziók és ha a téma megengedi, szeretek egy kis humort is belecsempészni a rajzaimba. Nem szeretem, ha valami tökéletes, szerintem a tökéletlenség nagyon sokat hozzáad az összképhez.
Bevallom őszintén, hogy mi is ajánlások alapján jutottunk el hozzád és bíztunk meg a Longevity magazin illusztrálásával. Imádjuk a címlapot, amit te csináltál, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk róla. Mennyire jelentett neked kihívást ez a munka?
Maga a téma – a hosszú egészséges élet titka- kihívást jelentett, mert még ezen soha nem gondolkodtam el. Nagyon szerettem volna, hogy az illusztrációimra jó legyen ránézni, különlegesek legyenek, ugyanakkor az olvasók megértsék, miről van szó. A címlap nagyon inspirált, a külföldi magazinoknál nagy trend most a rajzzal illusztrált címlap, Magyarországon szerintem ti az elsők között vagytok vele. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ezt én csinálhattam meg.
Fiatal vagy, ahhoz a generációhoz tartozol, akik egyre kevesebb írott sajtót olvasnak. Te szoktál magazinokat olvasni?
Én úgy nőtem fel, hogy anyukám olvasott magazinokat, s nekem is vett gyerekeknek, majd tiniknek szóló újságokat. Később, amikor már annyi idős lettem, hogy olvashattam a Cosmopolitan-t, én szereztem be magamnak. Utána jött az ELLE, a Marie Claire, a dekor magazinok. Képzeld ezekből saját szórakozásomra egy új magazint raktam össze, kivágtam belőlük a nekem tetsző oldalakat, témánkként lefűztem őket. A mai napig vásárolok magazinokat, ha külföldön járok, mindig sok inspiráló kiadvánnyal térek haza.
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
