A Remind bookazine-t megelőzően számos más magazin is megszületett már a kezeid között. Mitől más ez a kiadvány, mint az összes többi?
Úgy érzem, hogy ez a magazin az újságírói karrierem csúcspontja. Dolgoztam az Elle Magazinnál, a Marie Claire-nél, szabadúszó újságíróként írtam a Glamourba, a HVG-be, és más egyéb színvonalas kiadványban találtak rám nagyon jó feladatok akár újságíróként, akár főszerkesztőként, de ez az a magazin, ahol teljesen szabad kezet kaptam, hogy egy teljesen új kiadványt hoznak létre. Ez egy nagyon nagy megtiszteltetés volt, és egyben nagy kihívás is, hiszen nemcsak az eddigi szakmai tudásomra volt szükség, hanem a kreativitásomra is. A Remind a tudatosság magazinja, ami egy nagyon tág kategória, és így egy nagy lehetőséget is ad arra, hogy az élet különböző területeiről írjunk hasznos, szórakoztató, informatív anyagokat. Ez túlmutat a női újságíráson, amivel sokáig foglalkoztam, ez a bookazine nőknek és férfiaknak is érdekes olvasnivalókat tartogat. Már csak azért is, mert a 21. században a tudatosság fontos szerepet játszik az életünkben; valójában a túlélésünk záloga, mert ahhoz, hogy ebben a felgyorsult világban normálisan tudjunk létezni, szükség van tudatosságra, előre tervezésre, arra, hogy ne csak érzésekből, hanem átgondoltan cselekedjünk. Nagyon jó, hogy mi minderről írhatunk, és az is, hogy abszolút szabad kezük van abban, hogy ezt a témát hogyan dolgozzuk föl.
A Remind magazin minden címlapjának saját története van. Melyik volt ezek közül számodra a legemlékezetesebb, és miért?
Nem tudok és nem is szeretnék csak egyetlen címlapot kiemelni. A címlapinterjúk nagy többségét én készítettem, és számomra mindegyik egyformán értékes volt, és kivétel nélkül mind olyan címlap, ami a szívemhez nőtt. Minden lapszám esetében egy konkrét témához keresünk címlapsztárokat, merthogy minden egyes bookazine-nak a fókuszában egy témakör áll, ilyen például a longevity, a határaink feszegetése vagy a művészetek. Ha ismert emberek szerepelnek a címlapon, mint Tilla, Tomán Szabina, Geszti Péter vagy Orvos-Tóth Noémi, soha nem bulvársztárként mutatjuk be őket, ha pedig nem annyira ismertek, mindenképpen nagyon értékes, nagyon tehetséges emberek, akiket a nagyközönségnek is szeretnénk bemutatni.
Ha már a címlapnál tartunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy a Remind egyedisége már a borítón is megjelenik. Tudatos koncepciónak a része, hogy ezek a címlapok letisztultak, értem ezalatt azt, hogy nincsenek túl retusálva?
Nemcsak a címlapunk egyedi, a magazin egészének van egy nagyon sejtelmes, művészi, kicsit elvont képi világa, ami abszolút tudatos, és a művészeti vezetőnek, Vértes Livinek, illetve a két képszerkesztőnek, Kecskés Kalának és Vitelics Timinek köszönhető. Az ő közös munkájuk tartja egységben vizuálisan a magazint, és ez ad egy olyan modern, kreatív, különleges képi világot. Egyebek között ebben is mások vagyunk, mint a többiek, és nyilvánvalóan a címlapnak is ehhez kell illeszkednie. Ezért nincsenek agyon retusált és szétsminkelt címlapsztárjaink, hanem sokkal inkább egy-egy olyan elkapott pillanat vagy pillantás, egy olyan kisugárzás, ami mást mesél, mást üzen, mint általában a címlapok.
Három év, tizenhárom lapszám – számot vetettél már mindezzel, mit jelent neked ez a Reminddal megélt közös idő?
Egyrészt azt érzem, hogy ez a három év nagyon gyorsan elrepült. Másrészt nagy büszkeséggel tölt el, hogy meg tudtuk őrizni a kitűzött színvonalat, hogy minden lapszámban tudtunk újat mutatni, és hogy ugyanaz a csapat készíti a kezdetektől a Remindot. Azt szoktam mondani, hogy ez a csapat egy kincs, csupa tehetséges és nagy szakmai múlttal rendelkező, elismert kolléga, akik nélkül ez a bookazine nem jött volna létre.
Fotó: Schumy Csaba
