A Casa Christa tökéletes helyszíne a kikapcsolódásnak. Ti tulajdonosokként ki tudtok itt kapcsolódni, akad énidőtök?
Krisztina: Nagyon fontos része az itt töltött énidőmnek az, amikor reggel megkapom a kávémat. Itt ülni, a kilátásban gyönyörködni és ébredezni egy kávé felett azért nem olyan rossz dolog. De számomra az is egy nagyon jó kikapcsolódási forma, amikor itt vagyunk, hogy elmegyünk túrázni a környéken, és kiszakadunk egy kicsit a birtokról.
Miklós: Ami Krisztának egy csésze kávé, az nekem egy pohár bor. Estefele kiülök a teraszra és nézem a tájat, ami minden évszakban más arcát mutatja. Nagyon szeretek belefeledkezni ebbe. Vagy igen, a nyakunkba vesszük Brúnót (Miklósék kutyája – szerk.), és túrázgatunk a környéken.
Elmesélitek, hogy milyen egy napotok itt, a Casa Christában?
Miklós: Fölkelünk iszonyat korán, elindul a nap, lejövünk…
Krisztina: Annak ellenére, hogy itt mindenkinek megvan a maga szerepe, feladata, mi is szeretünk részt venni a birtoknak az életében. A vendégek ezt nagyon jó néven veszik, és bennünk is megvan a vágy, hogy ha itt vannak – reggeliznek vagy ebédelnek –, minél többet lehessünk velük, hogy odamenjünk az asztalukhoz, megkérdezzük, hogy aludtak, hogy érzik magukat, elégedettek-e az ételekkel.
Miklós: Nagyon fontos, hogy lássák, mi komolyan vesszük az agroturismót. Az agriturismo koncepciója az, hogy nagy területen több ház van és egy központi épület – az étterem –, de mindez egy nagyon családias dolog. Ahogyan Kriszta mondja, mi kivesszük a részünket ebből, de ezt nem érezzük kötelezőnek. Szerintem érzik a vendégek is, hogy ez nálunk szívből jön, hogy ezt mi szeretjük csinálni, és ez az ő napjukhoz is hozzáad valami pluszt.
Krisztina: Ez egy nagy család, aminek a részesei vagyunk, ahogyan az itt megszálló vagy az étterembe érkező vendégek is.
Része az énidőtöknek az olvasás?
Krisztina: Időnk sajnos abszolút nincsen rá. Ott sorakoznak a polcunkon a megvett és olvasásra szánt könyvek.
Miklós: Sokat olvasunk, de mostanában inkább az interneten, tömör, lényegre törő, informatív cikkeket. Erre korlátozódik most az időnk. Előző nyáron a szinte csak a séfekkel, négyen toltuk le a szezont. Az borzalmasan megterhelő volt. Kriszta jobbnál jobb könyveket vásárol, de egyszerűen sokszor csak beesünk az ágyba este, és nézünk ki a fejünkből, mert annyi minden történik az adott napon, hogy a fáradtságtól képtelenek vagyunk akár egy oldalt is elolvasni. Azért abban bízunk, hogy idővel könnyebben lesz, és újra visszatérhetünk a könyvekhez. Régebben mindketten nagyon sokat olvastunk. Hiányzik is.
Fotó: Glódi Balázs
Szente Nikolette Forrai-Kovács Krisztinával és Forrai Miklóssal készült videóinterjúját keresd a Remind TikTokján!
