„Szeretem, ha egy szerep mélyen elgondolkodtat, ha keresni kell hozzá a kapaszkodókat” – interjú Schmied Zoltánnal

A Centrál Színház népszerű színésze, Schmied Zoltán karrierje során bejárta a független szcénától a nagy kőszínházakig vezető utat, miközben rendezők generációitól tanult. Az országos ismertséget mégis egy szappanopera, A mi kis falunk hozta meg számára. Számos hazai játékfilmben is szerepel, valamint szinkronszínészként is tevékenykedik. Kiss Annamária írása

Interjúnk apropóját legújabb filmszerepe, a Mambo Maternicában nyújtott alakítása adja. Schmied Zoltán a film sajtóvetítése után, a Művész Mozi nyüzsgő előterében mesélt e legutóbbi munkája mellett eddigi pályafutásáról, a rendezőkkel való együttműködéseiről és arról a játékos attitűdről, amely mindmáig a legfőbb mozgatórúgója.

schmied_zoltan_foto_varnay_nikolett_2

A Pince Színház stúdiósaként indultál, és bár felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mégsem kezdted meg a tanulmányaidat, helyette a független szcéna felé vetted az utat. Az Atlantis Színház tekinthető az alma materednek, játszottál a Merlinben, majd a Nemzeti Színház tagja lettél, végül a Centrál Színháznál kötöttél ki. Hogyan lettél független színészből a Nemzeti Színház tagja?

Elég egyszerűen: a Merlinben Jordán Tamás rendezett, és amikor megpályázta, majd el is nyerte a Nemzeti Színház igazgatói pozícióját, elhívott néhányunkat, a következő évadra pedig már le is szerződtetett. Belekóstoltam a szabadúszásba, és volt egy kis kitérőm a Thália Színházba is. 2009-től a Centrál Színház társulatához tartozom, de a kis színházak projektjei továbbra is vonzanak, ilyen például a jelenleg is futó Bármit mondhatsz című darab a Rózsavölgyi Szalonban, amelyben Kovács Patrícia a partnerem, de mondhatnám a Gólemet is, ahol a Lefitymálva című előadásban játszom.

Ezek nagyon különböző szellemiségű játszóhelyek.

Inkább a rendezők voltak meghatározóak, akiktől rengeteget tanultam, és a mai napig is tanulok tőlük. Még huszonévesektől is. Elég, ha a most bemutatott Mambo Maternica fiatal, első filmes alkotójára, Nagy Borbálára gondolok. Az alapokat Horgas Ádámtól hozom, még az atlantiszos időkből. Máté Gábornak is volt az Atlantisban egy hiánypótló színészkurzusa. A Nemzetiben Valló Péterrel dolgoztam sokat, akivel például Jean Racine Andromachéja kapcsán arra kerestük a megoldást, hogyan lehet egy verses művet minél természetesebben megszólaltatni a színpadon, és abból egy előadás is született.

Voltak más meghatározó rendezőid is?

Persze, Mohácsi János, Zsótér Sándor, Jordán Tamás, Valló Péter, Puskás Tamás, Ördög Tamás, Borgula András, Alföldi Róbert, és még sorolhatnám. Tőlük nagyon sokat tanultam. De, hogy kitől mi marad meg… mondatok, instrukciók, amelyek néha eszembe jutnak próbán vagy előadás közben, és akkor ott sokat segítenek.

Hogy ennyiféle nagy egyéniséggel gördülékenyen működtél együtt, mutatja, könnyen alkalmazkodsz.

Ez valószínűleg így van. Érdekel, mit akar a rendező, és megpróbálom megérteni a világot, amit ő lát. Ha ez sikerül, szívesen megyek vele. Ha viszont nem találom a rendező narratívájában az igazságot, vagy egyszerűen csak nem hiszek benne, akkor nem működöm jól. Ilyenkor lelassulok és bizonytalanná válok, ami kívülről is meglátszik.

Alföldi Róberttel is dolgoztál, vele külön történetetek van. Ő küldött el a Nemzeti Színházból.

Igen, de ez jó rég volt már, nincs bennem tüske. Sőt, azt gondolom, hogy valójában neki köszönhetem a későbbi karrieremet. Lehet, hogy ha nem mond fel nekem, nem megyek a Centrálba, nem talál meg A mi kis falunk, és nem forgatom le azokat a filmeket sem, amelyek pedig igen kedvesek nekem.

Ez azért egy ritka hozzáállás.

Ezt nem gondolom. A színészet egy hosszú életpálya, nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokáig rágódjunk dolgokon.

A független oldal továbbra is szívügyed. Hogy fér össze a kísérletező kedv a kőszínházi léttel?

Végső soron mindkettő a színészetről szól. A Centrálban is lehet kísérletezni, csak más keretek között, mint egy független társulatnál. Utóbbi esetében közelebb vagy a nézőhöz, és ez az intim helyzet nagyon izgat. A független szcénában bátrabban lehet témákhoz nyúlni, más kérdések, problémák kerülnek elő. A kettős közeg hozadéka, hogy a kétféle munkafolyamat kölcsönhatásba kerül; a színjátszásomban az egyik rész erősíti a másikat.

Az interjúnk aktualitását adó új filmszerepedben egy női történet férfi nézőpontját képviseled. Mi fogott meg a Mambo Maternica-ban?

Fontos kérdésekről szól, ráadásul olyanokról, amelyek csak első ránézésre tűnnek női témáknak, valójában ezek ugyanúgy a férfiakra is tartoznak. Arra is rávilágít, mennyire nélkülözhetetlen beszélni az érzéseinkről, mert ha nem tesszük, az félreértésekhez, rosszabb esetben komoly bajokhoz vezet – akár egy kapcsolatban, akár egy döntésnél. Azt pedig kifejezetten érdekesnek találom, hogy három országban játszódik három különböző, de hasonlóan nehéz helyzetben. Szeretem, ha egy szerep mélyen elgondolkodtat, ha keresni kell hozzá a kapaszkodókat. Tetszik a koncepció is, hogy inkább kérdések vetődnek fel válaszok adása helyett, és ez minden bizonnyal továbbgondolásra készteti a nézőt.

sipos_vera_schmied_zoltan_mambo_maternica

Kerültél nehéz helyzetbe ezen a forgatáson?

Technikai nehézség jut csak az eszembe: amikor vezetés közben játszottam. Egyszerre kellett figyelni a kamerára, a forgalomra és a jelenet egészére. Ez kihívás volt, pedig nem először csináltam ilyet.

Azt feltételeztem volna, hogy az intim jelenetet mondod, ahol odaadó férjként egy meghitt jelenetben kellett helytállnod.

Valóban nehéz egy kamera előtti intim szituáció, de ha a rendező, a stáb, a partner profin kezeli az ilyen helyzeteket, akkor nem lehet probléma. Mind a ketten pontosan tudtuk milyen érzésekből kell dolgoznunk. Egyébként ma már sokszor úgynevezett intim koordinátorok segítik a színészeket az ilyen jeleneteknél.

Beleviszed a saját életedet a szerepeidbe? Vagy fordítva: nem játszol szerepet időnként a privát életben?

Elkerülhetetlen, hogy a szerepeimben megjelenjen a saját életem, de inkább csak öntudatlanul. Minél idősebb az ember, annál több tapasztalatból dolgozik, de nem kell mindent személyesen átélni ahhoz, hogy hiteles legyél, sokszor a képzelet is elég. Visszafelé pedig: sosem játszom el az életemet.

Mit üzennél annak, aki épp a színészi pályával kacérkodik?

A játék öröme a legfontosabb – ez közhely, de igaz. Gyerekként imádunk játszani, valahogy ezt a játékos énünket kell megőrizni színészként is. Néha sikerül, néha nem, de ez is benne van, és ettől szép az egész. Kicsit olyan ez, mint a legózás. Mi is legófigurák vagyunk: sikeresen felépítjük magunkat, de olyan is van, hogy összeomlunk. Aztán összeszedjük magunkat és új életre kelünk.

Fotó: Várnay Nikolett

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

A tökéletes alvás csapdája: amikor a pihenés miatt kezdünk szorongani

Este próbálunk minél hamarabb elaludni, reggel pedig az okosóránkon ellenőrizzük, mennyire sikerült. Hány órát aludtunk? Mennyi volt a mélyalvás? Miért...

Javítás, csere, újraviselés: a tudatos gardrób 3 lépése

Egy ing, amelynek csak a gombja hiányzik. Egy kabát, amit nagyon szeretünk, de a cipzárja már nem működik. Egy ruha,...

A szétdarabolt munkanap ellenszere: hogyan védjük a fókuszunkat?

Még csak délelőtt van, de már válaszoltunk húsz üzenetre, részt vettünk két megbeszélésen, és háromszor kezdtünk bele ugyanabba a feladatba....
Audi x MERO

Az autóipar és a divat stílusos találkozása – ott voltunk az Audi Q Nighton

Szombat este ott lehettünk az Audi Q Night rendezvényén, ahol az autóipar és a divat világa találkozott. Merő Péter exkluzív...
közösségi terek

Miért van szükségünk harmadik helyekre? – A közösségi terek értéke

Nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, mégis fontos része az életünknek. Egy könyvtár, egy kávézó vagy egy közösségi ház olyan...
Jó hírek az egészségügyben

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Személyre szabott daganatellenes vakcinák, az Alzheimer-kór kockázatának korábbi felismerése és új lehetőségek az egészséges öregedés kutatásában. A "Jó hírek a...
ai tudatos használata

Mikor segítsen az AI, és mikor döntsünk mi? – A tudatos AI-használat 7 alapelve

Egy hétvégi program megtervezése, egy összetettebb e-mail megfogalmazása vagy egy új téma megértése – egyre több hétköznapi feladatban fordulunk a...
Őszi utazás a vonaton

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy hétvégi kiruccanáshoz nem feltétlenül kell autóba ülnünk vagy repülőjegyet foglalnunk. Magyarországról több hangulatos európai város is elérhető néhány órás...
Az 1000 Út 25 éves jubileumi eseményének résztvevői csoportképen

Egy világ, ahol minden automatizált. Miért vágyunk mégis arra, hogy valaki személyesen törődjön velünk?

Ma már néhány kattintással megszervezhetünk egy utazást a világ másik végére. Szállást foglalhatunk, útitervet készíthetünk, és akár mesterséges intelligenciától is...
Bőrünk a hideg időben

40 felett másra van szüksége a bőrünknek? Így ápoljuk a hideg hónapokban

Reggel még minden rendben, délutánra viszont húzódik az arcunk, a megszokott hidratáló kevésnek tűnik, és mintha a bőrünk érzékenyebben reagálna...

EZ IS ÉRDEKELHET

A tökéletes alvás csapdája: amikor a pihenés miatt kezdünk szorongani

Este próbálunk minél hamarabb elaludni, reggel pedig az okosóránkon ellenőrizzük, mennyire sikerült. Hány órát aludtunk? Mennyi volt a mélyalvás? Miért...

Javítás, csere, újraviselés: a tudatos gardrób 3 lépése

Egy ing, amelynek csak a gombja hiányzik. Egy kabát, amit nagyon szeretünk, de a cipzárja már nem működik. Egy ruha,...

A szétdarabolt munkanap ellenszere: hogyan védjük a fókuszunkat?

Még csak délelőtt van, de már válaszoltunk húsz üzenetre, részt vettünk két megbeszélésen, és háromszor kezdtünk bele ugyanabba a feladatba....
Audi x MERO

Az autóipar és a divat stílusos találkozása – ott voltunk az Audi Q Nighton

Szombat este ott lehettünk az Audi Q Night rendezvényén, ahol az autóipar és a divat világa találkozott. Merő Péter exkluzív...
közösségi terek

Miért van szükségünk harmadik helyekre? – A közösségi terek értéke

Nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, mégis fontos része az életünknek. Egy könyvtár, egy kávézó vagy egy közösségi ház olyan...
Jó hírek az egészségügyben

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Személyre szabott daganatellenes vakcinák, az Alzheimer-kór kockázatának korábbi felismerése és új lehetőségek az egészséges öregedés kutatásában. A "Jó hírek a...

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy világ, ahol minden automatizált. Miért vágyunk mégis arra, hogy valaki személyesen törődjön velünk?

40 felett másra van szüksége a bőrünknek? Így ápoljuk a hideg hónapokban

Amikor az ajándék azt üzeni: ismerlek – a Pandora ünnepi kollekciója

„Glükokrata” társadalomban élünk? Miért olyan nehéz változtatni az étkezési szokásainkon?

Hová tűnt a figyelmünk? – 5 könyv a fókuszról, az elmélyülésről és a digitális túlterheltségről