Kutatások szerint nemcsak az egyes ember életében jellemzőek a visszatérő álmok, hanem bizonyos álombeli történések az emberek nagy részénél előfordulnak. A leggyakoribb (rém)álom a zuhanás, amit a megkérdezettek több mint fele élt már át álmában. Ugyancsak gyakran álmodjuk, hogy üldöznek bennünket, készületlenül érkezünk az iskolába vagy egy vizsgára.
A kutatásban részt vevők több mint negyede álmodta már, hogy elveszítette a fogait, eltévedt egy idegen vagy éppen ismerős helyen, betörés szemtanúja volt, vagy, hogy egy fontos út előtt lekéste a járművét. Pozitív álmokból jóval kevesebb akad: a megkérdezettek harmada álmodta már, hogy repül; 15 százalékuk pénzt talált vagy valamilyen más módon gazdagodott meg, 13 százalékuk pedig csodálatos helyen nyaralt álmában.
Mitológiai alakok
Az álmok különös világa ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Sokan ismerik Morpheusz nevét: az ókori görög mitológiában ő volt az álmok istene; ám azt már kevesebben tudják, hogy nem egyedül felelt ezért a szerteágazó területért. Míg Morpheusz emberi alakot öltött az álmokban, egyik ikertestvére, Phobetor (más néven Ikelosz) szörnyek vagy állatok alakjában látogatta meg az álmodókat; Phantaszosz pedig, amint azt nevéből is sejthetjük, a különös, ám élettelen világgal kapcsolatos álmokat alakította.
Érdemes a családfájukat is megemlíteni: atyjuk, Hüpnosz és ikertestvére, Thanatosz (a halál istene) mindketten Nüx, az éjszaka istennőjének gyermekei voltak; az öntudatlansággal járó alvást az ókori görögök tehát a halállal rokonították.
Felszínre törő vágyak
Az álmokat ezután évszázadokig leginkább isteni vagy ördögi üzenetként értelmezték. Csak a 19. század végén, Sigmund Freud munkássága révén, a pszichoanalitikus iskola megalapításával sejlett fel egy másfajta lehetőség: Freud az álmokra mint az egyén elfojtott, és ily módon felszínre törő vágyaira, vagy mint gyermekkori traumák lenyomataira tekintett.
A freudi gondolkodás szerint a repüléssel kapcsolatos álmok például elfojtott szexuális vágyakat fejeznek ki; a vízbe zuhanással születésünk képei törnek a felszínre, míg a rablótámadások és betörések álmai a gyermekkorban történt felébresztéseket idézik. A világszerte gyakori, álomban megjelenő kígyó vagy fegyver Freud szerint szintén szexuális szimbólum.
Mint egy drámai történet
Freud tanítványa, majd riválisa, Carl Gustav Jung pályafutása során 80 ezer álmot dolgozott fel. A jungi analízis során az álomhoz kapcsolódó emlékeket, érzéseket és asszociációkat vizsgálják, tehát az álmokat az egyén belső történéseivel kapcsolják össze, és személyes, majd kollektív jelentést tulajdonítanak neki. Jung szerint az álmok sokszor hasonlítanak egy drámai történethez, amelynek van főhőse, bonyodalma, tetőpontja és személyre szóló megoldása.
A jungi elképzelés szerint személyiségünk hiányzó, letagadott, elrejtett aspektusai is álmainkban tűnnek fel; így például, ha valaki azt álmodja, hogy üldözik, könnyen elképzelhető, hogy valójában az árnyékszemélyisége követi: énjének, személyiségének az a része, amellyel nem szívesen néz szembe, amely elől inkább menekülne.
Emellett a jungi analízisben az álmok kollektív jelentése is fontos szerephez jut: mindazok a szimbólumok, amelyek az álomban feltűnnek, a művészetben, kultúrában, mitológiában mélyebb, kollektív jelentést is hordoznak.
Híd az aktuális életfeladatunkhoz
Alfred Adler, az individuálpszichológia megalapítója elsősorban nem az álmok okára, hanem céljára volt kíváncsi. Megítélése szerint az álmok afféle hidat jelentenek az álmodó életstílusa és aktuális életfeladata között. A repüléssel kapcsolatos álmokat Adler a nehézségek leküzdésének vágyaként és az érvényesülés, a becsvágy és a fejlődés megtestesítőjeként értelmezte, a zuhanás – amely ezzel ellentétes mozgás – szerinte a vereségtől való félelmet, félénkséget fejezi ki.
Egy vonat lekésése egy fontos döntés elől való kitérés, vagy annak elodázása, ha pedig egy vizsgára álmunkban készületlenül érkezünk, a való életben úgy érezzük: nem vagyunk még felkészülve azokra a feladatokra és döntésekre, amelyek előttünk állnak.
Egy nagyobb lélekből álmodunk?
Napjainkban az álmokra leginkább úgy tekintünk, mint az agyunk alvás közbeni „melléktermékére”, amely az emlékek feldolgozásával, az érzelmek rendezésével és a tanult információk megszilárdításával függ össze. Mindez nem jelenti azt, hogy nem hordoznak fontos üzenetet: az álombeli jelenetek, történések és szereplők, valamint a testérzetek és lelkiállapotok fontos információval szolgálnak saját magunk számára arról, milyen lelkiállapotban vagyunk, mi nyomaszt bennünket, mitől félünk, vagy éppen ellenkezőleg: milyen cselekvési lehetőségeink és fejlődési feladataink vannak.
Thomas Mann író úgy fogalmazott: „az ember nem csak a maga lelkéből álmodik, hanem úgy mondhatnám: névtelenül és közösen, még ha a maga módján is. A nagy lélek, melynek részecskéje vagy, olykor rajtad keresztül, a te módodon álmodik arról, amiről titokban mindig is álmodik.”
Fotók: Pexels
