Az az érzés megvan, hogy mezítláb rohangálsz odakint a ragyogó nyári napfényben, hemperegsz, fára mászol, birkózol, tollasozol, száll az ének, szép az élet? Ezek azok a szagos-zajos kerti élmények, melyek idővel idilli, instafilteres fotókként égnek be emlékezetünkbe, hogy elkísérjenek egész életünkön át. Ezeket a képeket felidézve érthető, miért is szeretjük a családunk körében töltött, önfeledt kerti pillanatok egész testünket átjáró érzését. De valami ilyesmi lehet az a bizsergető szabadság- és biztonságélmény is, amit oly kényszeresen keresünk egész életünkön át.
Időszámításunk előtt a szabadban
Ma már magától értetődő, hogy úgy élünk a kertben, mint egy tágas szobában a nappali kanapéján. De ez nem volt mindig így. Milyen út vezetett a dísznek szánt bútoroktól odáig, hogy ma már egész napokat ücsörgünk odakint, és annyi felejthetetlen emléket köszönhetünk a kertnek? Mindennek van története, még a kerti bútoroknak is. Azt gondolhatjuk, hogy mióta világ a világ, léteznek kertek és talán a kerti bútorokra sem kellett sokat várni.
Az első megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot azonban az ókori rómaiaknál, azon belül is Pompejiben találjuk. Itt láthatjuk azokat a díszesen faragott kőpadokat, amelyekkel lehetett dicsekedni a vendégeknek, de azt talán senki nem kívánta, hogy le is ültessék. Ezek az alkalmatosságok ugyanis nem a kényelmükről voltak híresek. Ettől függetlenül akkoriban ezek a kertek a pompeji emberek mindennapi életének szerves részei voltak, a pihenés és a luxus helyszínei, illetve a vendégfogadásé és a vallásé. A középkorra a helyzet radikálisan megfordult: a gyeppadok, vagyis a pad alakúra formált és fűvel fedett, kényelmes földhalmok ötletét ma is megirigyelhetnénk, bár itt az esztétika elhanyagolható szempont volt a praktikum mellett.
Kertpadok, szökőkutak, madárházak
A kertészkedés kissé visszafejlődött a középkorban, hiszen nem volt annyira fontos az emberek számára, azonban ez nem állította meg a kerti bútorok fejlődését. A középkor folyamán a gyeppadok a kert fontos elemeivé váltak, és a 15. század fordulójára már széles körben elterjedtek. Számos képen és művészeti alkotáson ábrázoltak gyeppadokat a középkori kertekben, melyek befelé néztek, hogy ne kelljen szembesülni a falakon túl zajló háborúkkal. A 17. században az európai emberek elkezdtek városi kerteket építeni, melyek a természet irányításának képességét fejezték ki. Ennek egyértelmű példája a francia barokk kert, mely szökőkútjaival, állatkertjeivel és madárházaival a példátlan gazdagságot fejezte ki.
A végeláthatatlan kertipartikra olykor a szobákból hordták ki a bútorokat, hogy se a kényelem, se a pompa ne hiányozzon a kerti mulatságról. Ezek az igények és megoldások a legújabb időkben is visszaköszönnek.
A kovácsoltvastól a műanyagig
A következő trendfordulót a 19. században láthatjuk, amikor az ipari forradalommal világhódító útjára indult a kovácsoltvas, és egyre szélesebb körben terjedtek el az így készült díszes, kecses bútorok a köztereken és a magánszférában egyaránt.
A nemzetközi fejlődéstörténethez hasonlóan Magyarországon is az urbanizáció velejárója volt a városi közparkok és magánkertek megjelenése, így a XX. század végére a kertépítés további fejlődésének alapja és mozgatórugója a városi parkok és családi házak kertjeinek tervezése és kivitelezése lett, amely fejlődés napjainkra elvezetett a kertépítés önálló művészi, építészeti ágként történő megbecsüléséhez. Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedekben felvirágzott a látványos, gyönyörűen kidolgozott kültéri kortárs bútorok piaca.
Új generáció
A tervezők új generációja, karöltve a mindig ötletgazdag kézművesekkel, követte kreatív ösztöneit, és saját kezébe vette a tervezést, sőt többnyire a gyártást is. Ez a formatervezői lelkesedés pedig újból élettel tölti meg a kerti bútorok piacát, hátrahagyva azokat az időkre, amire már csak kedves nosztalgiával tekintünk vissza, mint például a természetes rattanból készült kültéri bútorok, vagy a 60-as évektől egészen a 90-es évekig tartó plasztik kerti bútor láz. A műanyag térnyerését számos tényező erősítette és ennek köszönhetően megkerülhetetlenül meghatározta mindenki életét. Valószínűleg nincs olyan otthon, ahol ne lett volna legalább egy műanyag garnitúra. A gyorsan előállítható, könnyen kezelhető plasztikkal a háborúban elveszett bútorokat mielőbb pótolni lehetett, és a populáris kultúra, a tömegtermelés és a gyorsan változó divat is a plasztiknak kedvezett. Aztán jött a műanyagból készült rattan utánzat, mint kültéri divathullám, amit nem olyan rég óta tudhatunk csak magunk mögött.
Akárcsak a barokkban, napjainkban is azt látjuk, hogy elmosódik a határ a kültéri és beltéri bútorok között.
Persze ma már nem kell kihordanunk a szobát a kertbe, mert ugyanolyan szép, izgalmas és minőségi darabokat szerezhetünk be a szabadtéri életünkhöz, mit amilyeneket a beltéren már megszoktunk. Mára ezek a berendezési tárgyak egyszerű funkcionális kiegészítőkből értékes darabokká váltak, a kínálat pedig sokkal gazdagabb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Új anyagokkal és innovatív formákkal találkozhatunk, amelyek megfelelnek az új igényeknek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy felejthetetlen szabadtéri élményekben legyen részünk.
Kiemelt kép: Fortepan / Bauer Sándor; további fotók: Fortepan / Bauer Sándor, Bauer Sándor, Umann Kornél, Pohl Pálma, N. Kósa Judit, Hegedűs Judit, Németh Tamás, Lencse Zoltán, Umann Kornél, Erdei Katalin, MHSZ
